Baán Izsák OSB vezette a Nagybecskereki Egyházmegye papjainak rekollekcióját

A találkozó a napközi imaóra elimádkozásával kezdődött.

Mirko Štefković nagybecskereki megyéspüspök köszöntötte a jelenlévőket és az előadót, megköszönve, hogy elfogadta a meghívást. Felidézte azt az időszakot, amikor a római Casa Balthasar intézetben Baán Izsákkal együtt készültek hivatásuk szolgálatára; valamint közös calabriai apostoli zarándoklatukat.

A rekollekció előadóját bemutatva a főpásztor elmondta: Baán Izsák 1978-ban született Komlón. 2001-ben lépett be a bakonybéli bencés Szent Mauríciusz Monostor közösségébe; 2012-ben szentelték pappá. 2026-ban a bakonybéli monostor első konventuális perjelévé választották; előtte éveken át kinevezett perjelként vezette a közösséget. Teológiai tanulmányait a római Szent Anzelm Pápai Egyetemen végezte, ahol 2010-ben doktorált. Kutatási területe a korai keresztény szerzetesség és a monasztikus lelkiség. A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanára és tudományos munkatársa. Lelkipásztori és tudományos munkájában kiemelt helyet foglal el az imádság, a közösségi élet, a szemlélődő lelkiség és a bencés hagyomány korszerű közvetítése. Széles körű műveltsége, szerzetesi tapasztalata és mély lelki érzékenysége révén sokak számára jelent inspirációt és útmutatást a keresztény életben – fogalmazott Mirko Štefković püspök.

Előadásának bevezetőjében Izsák atya az Isten melletti elköteleződésről beszélt, amelyben – mint fogalmazott – a zsolozsma objektivitása és rituális jellege révén fontos támaszt jelent. Ezek stabilitást adnak, egyrészt a helyhez kötöttség, másrészt a világ széles körű kínálatával szembeni felelős önkorlátozás által, ami a bencés lelkiség egyik jellegzetes vonása.

Ezt követően a zsolozsma történetéről beszélt, különös tekintettel a szerzetesi hagyományra, de kitérve a zsolozsmának a világi papság körében való fejlődésére is. Baán Izsák OSB több egyházatya példáján keresztül rámutatott a zsolozsma kettős irányultságára: egyrészt Isten igéjéből indul ki, és eljut az imádkozó szívéhez; másrészt vágyként az imádkozó szívéből fakad, aki önmagából kilépve találkozik Isten igéjével, amelyben felfedezi a Szentlélek cselekvő erejét.

Tanítását Izsák atya Szent Benedek szavaival zárta, aki szerint

a zsolozsma Isten műve, amely által Isten működik az imádkozóban, és az imádkozón keresztül cselekszik és dicsőül meg a világban.

A rekollekció végén a papok a Nepomuki Szent János-székesegyházban csendes szentségimádáson vettek részt.

Lelkinapjuk közös ebéddel zárult.

Szöveg: Illés Hajnalka

Forrás: Nagybecskereki Egyházmegye

Fotó: Lufi Denisz

Magyar Kurír