Beszélgetés Udvardy György érsekkel és Loószné Dömötör Enikő főszervezővel a veszprémi KATTÁRS-ról

Mivel várja szeptember 29. és október 1. között az érdeklődőket az örökségét megújító Veszprém? – Udvardy György veszprémi érseket arról kérdeztük, miben áll a rendezvény fontossága, Loószné Dömötör Enikő főszervező pedig a KATTÁRS programkínálatába nyújt betekintést.

– Erősek a reményben – üzeni a KATTÁRS mottója. Mi tud megerősíteni bennünket?

Udvardy György érsek: Az evangélium hirdetése mindig feladata az Egyháznak, s ezt mindig aktuálisan kell megtennie. Manapság úgy tűnik, hogy a minket körülvevő és erősen befolyásoló társadalmi nehézségek kikezdik az ember reményét.

Márpedig mi – a Szentírásra támaszkodva – hisszük, hogy a reménységünk nem a pillanatnak szól, nem valami kellemesnek az elérésére, hanem az üdvösségre irányul.

Mivel megvan bennem a remény, annak tárgyát, az örök életet a hitemmel tudom megfogalmazni, és emiatt vagyok képes a szeretet cselekedeteire. A hármas isteni erény nemcsak önmagában szép és kifejező, hanem a mindennapi élet cselekvéseiben is megnyilvánul. Amikor egy alapvető, az evangéliumból fakadó cselekedetet akarunk megjeleníteni, szükséges megtennünk azt az alapvetést, hogy a reményből cselekszünk, a reményből táplálkozunk. Ha nem a reményt erősítjük, akkor sokszor tűnhet úgy, hogy az élet dolgai győzedelmeskednek felettünk, vagy legalábbis olyan helyzetekbe sodornak, amikor úgy gondolhatjuk, hogy már nincs se esély, se lehetőség a jócselekedetre . Mi az evangélium alapján azt szeretnénk megmutatni, hogy a remény nem a körülményekből vagy a tehetségből fakad, de nem is az egyéni lehetőségekből, hanem abból az alapvető meggyőződésből, hogy a remény a túlpartra irányul, amit a horgony-szimbólum szimbolizál. Ezért jelenítettük meg ezt a jelképet az esemény logójában is. Nem elég, ha a reményt önmagunkban, szűk közösségeinkben éljük meg – a remény jeleit fel kell mutatnunk a társadalmunkban, tágabb kultúránkban is. Ezért vállalnunk kell a küzdelmeket is. Rendezvényünk mottója pontosan erre utal . 

– Tudományos konferencia foglalkozik majd a remény kérdéskörével. Honnan közelítenek ehhez?

U. Gy.: Aggasztó jelenségek vesznek körül minket, melyek, úgy tűnik, ellehetetlenítik számunkra a reménykedést. Eljutottunk odáig, hogy sokszor úgy véljük, teljesen esélytelen az ember. Mivel a híradások leginkább a negatív történéseket emelik ki, amelyek mélyen megérintik az embert, maguk is azt erősítik föl, hogy esélytelenek vagyunk a háborúval, az erőszakkal, a korrupcióval szemben.  Akkor is ezt érezzük, ha a természeti környezetünk pusztulását, az erőforrások igazságtalan felhasználását látjuk. De gondolhatunk az Egyházban zajló változásokra, a nehézségekből fakadó küzdelmekre. Könnyű felmenteni magunkat azzal, hogy az Egyháznak nem sok esélye nyílik ebben a helyzetben, itthon éppúgy nem, ahogy Európában vagy a világ más tájain sem. A szociális terület a tipikus példa erre: bármennyi erőfeszítést tehetünk a betegekért vagy az idősekért, az soha sem lesz elég. Ugyanez igaz a kultúra vonatkozásában is. Van-e esélye az embernek egy ilyen, akár emberellenesnek is mondható világban? Úgy tűnhet, nincs. Különböző területeken mi viszont

azt szeretnénk felmutatni, hogy a keresztény reménység bázisán állva igenis van esélye az embernek, még ilyen reménytelennek látszó helyzetben is.

– A Katolikus Egyház társadalmi tanítása a minket körülvevő valóság és társadalom iránti felelősségünkre figyelmeztet. Ám az élvezetek, élménykeresés vezérelte világfelfogás nem igazán akar hallani felelősségről és feladatokról. Mivel lehetne mégis ráébreszteni ezekre az embert, mivel motiválhatnánk?

U. Gy.: Minthogy képesek vagyunk rá, nagy a kísértés, hogy egy kényelmes világot alakítsunk ki magunknak, hogy úgy rendezzük be életünket, ahogy nekünk kellemes. De az élet realitásai elől így sem tudunk elbújni: a betegség, a szegénység, a magány mindenkit elérhet. Korunk mindezt hajlamos a szőnyeg alá söpörni. Azt sulykolja az embernek, hogy elég, ha kényelmet teremt önmaga számára, de ha kihívás elé kerül valaki, ha a másik szolgálatát kéne előtérbe helyezni, akkor elfogy a szellemi-lelki muníció. Az Egyház életében is nagy veszélyt jelent, hogy megelégszünk a tanítás és az elvek kimondásával, melyek persze igazak, csak épp kevéssé tűnnek hasznosnak a mindennapi élet szempontjából. A katolikus társadalmi tanítás azt próbálja közel hozni, hogy az élet realitásában – a szenvedésben, a veszteségben vagy épp a fejlődés fázisaiban – hogyan lehet és hogyan kell felelősen részt vennünk.

Loószné Dömötör Enikő: Ha őszinték vagyunk magunkhoz, be kell vallanunk: hétköznapi tapasztalataink szerint jobb esetben is csak közvetve ismerjük az Egyházunk tanításának jó részét. Az ezeket tartalmazó dokumentumokat még kevésbé. Ezért indítottunk útjára egy a társadalmi tanításokból vett gondolatsorozatot a KATTÁRS Facebook-oldalán, hogy – rácsodálkozva Egyházunk bölcsességére – annak tanítását is közelebb hozzuk mindenki számára.

– A KATTÁRS időpontját a Veszprémi Főegyházmegye védőszentjének ünnepével, a Szent Mihály-nappal kötötték össze. Mi az üzenete ennek?

U. Gy.: Szent Mihály arkangyal a szellemi harc vezére. Könnyen eshetünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk, ez a szellemi küzdelem valahol rajtunk kívül, a külvilágban folyik. Szó sincs erről:

ez a harc mindig belül, a szívünk legmélyén zajlik. Szent Mihály közbenjárását szeretnénk kérni ehhez a küzdelmünkhöz.

Ahhoz, hogy eredményesek legyünk, szükség van a szakmai, társadalmi és kulturális téren való felkészültségre, de szükség van a lélekben való megerősödésre is, személyes és közösségi szinten egyaránt. Egy templombúcsú vagy egy ünnep ennek lehetőségét hordozza magában, különösen olyankor, ha mindezt azokkal együtt éljük át, akik hasonló tevékenységekben vesznek részt.

– Az ünnepre egy kivételes helyszínen kerül majd sor, a felújítás alatt álló veszprémi várnegyedben, ahol jelenleg tizennyolc egyházi épület rekonstrukciója zajlik. Betekinthetnek ebbe is az ide látogatók?

U. Gy.: Amikor Veszprém elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet, és 2021-ben elkezdődtek a munkálatok, azt vállaltuk, hogy 2023-ra elkészülnek, fogadóképesek lesznek közösségi tereink. Ezt sikerült is elérnünk, és nagy örömünkre szolgál bemutatni az eddigi eredményeinket. Bár a munka másik fele még előttünk áll, de már sok minden megmutatható belőle, ezért szervezünk programokat a Szentháromság téren csakúgy, mint más közösségi tereinkben.

L. D. E.: A négy nap alatt folyamatosan indítjuk a vezetett, „bakancsos-sisakos WIP’23 (work is progress)” elnevezésű túráinkat, ahol a résztvevők mindazzal a sok érdekességgel megismerkedhetnek, amik az ásatások és régészeti feltárások során kerültek elő. De építkezési területekre is be lehet jutni, hogy olyasmit is láthassanak, amire a befejezést követően már nem lesz mód. Ilyen kivételes lehetőség lesz az „állványlifttúra”. A Várhegyet az alsóvárossal összekötő sziklafal mellett felállított, Európa-szerte is egyedülállónak számító állványrendszeren közlekedő lift a rendezvény négy napja alatt csak a KATTÁRS előzetesen regisztrált résztvevőit szállítja majd.

– A KATTÁRS egyik sajátossága, hogy az Egyház a befogadó település tereire, utcáira vonul ki, hogy széleskörű tevékenységét bemutathassa. Mit és hogyan láthatunk majd Veszprémben?

U. Gy.: Azokat a tevékenységeinket fogjuk bemutatni, amelyeket Egyházunk szolgálatként végez a városban. Azt szeretnénk, ha közvetíteni tudnánk mindezek mellett azt az örömöt és boldogságot is, amivel végezzük e szolgálatot. Mert szolgálni jó, a szolgálat nem felelősség vagy teher, nem olyasmi, amit kínkeservvel kéne gyakorolnunk, hanem az életünk része, örömünk forrása. A remény és az öröm jelenléte megkérdőjelezhetetlen azoknál, akik rendelkeznek vele. Kiváltó okára azonban rákérdezhetünk.

L. D. E:

Szervezőként arra törekszem, hogy minden hozzánk érkező rátaláljon majd a számára  érdekes vagy az őt megszólítani tudó eseményre csütörtöktől vasárnapig.

Ha egyszerű látogató lehetnék, én a hosszú hétvégén valamennyi előadásra beülnék, sátorba „költöznék”, minden pódiumbeszélgetésen jelen lennék, szívesen töltenék el órákat csendben a székesegyházban, de valószínűleg olyan játék se nagyon lenne, amit ne próbálnék ki, sőt, még az unokáimat is elhoznám a családi programokra. De mivel nem lehetek látogató, így csak kiragadni tudok egyet-egyet a kínálatból.

Szívemnek nagyon kedves eseménnyel kezdődik a szombati nap. Reggel 9 órakor indul el a Szent Imre térről a Pueri Cantores kórusainak fúvószenekarral kísért énekes menete, hogy, végighaladva a belvároson, a Szentháromság térre érjen, ahol hatszáz gyermek imádkozik majd a békéért. Imájuk aktuálisabb, mint valaha ebben a megrendítő világhelyzetben.

A KATTÁRS napjaiban huszonhét sátorban közel félszáz intézmény, közösség és egyesület hívja és várja a vendégeinket. Valódi programkaválkád várja őket péntektől a Vár utcán és a várnegyed épületeiben. Közel tucatnyi helyszínre huszonhét tematikus sátor fog kitelepülni, melyekben az azonos területek munkatársaival találkozhatunk. Országosan sok közösség jelezte részvételi szándékát, hogy bemutatkozhasson a nagyközönség előtt. Az egyházmegye papjai és szerzetesi folyamatosan fogadják a beszélgetni vágyókat a „Meghallgat-Lak” udvarán. A nap csúcspontján a főpásztori szentmisére kerül sor. Lelkiségi mozgalmak, dicsőítő zenekarok, például az Eucharist, a Rád találtam hívják imára, dicsőítésre a hallgatóságot. Lesz szentségimádás és rózsafüzér-imádság. Az óvárosban városvonatozni lehet, filmvetítésekkel vár a Foton, pénteken pedig véradásra kerül sor a Főiskolán. Önkénteseink játékkal kedveskednek a gyerekeknek. Lesz családi fotófal is, és beöltözős, valamint szabadulószoba. A társas időtöltésre gondolva, esténként borkóstolókat rendezünk.

Főszerepet szánunk a zenének. A nyitómisén csendül fel az EKF pályázatán harmadik helyezést elért Gizella-mise és Gizella-fanfár. Ezt az orgonás misét a 18–19. századi, Magyarországon kiemelkedő gazdagságú, az egyházmegyénket pedig különösen jellemző egyházzenei irodalom örökösének tekintjük. Nagy lehetőségként éltük meg a pályázat meghirdetését, hogy ezzel kapcsolódhattunk eleink kiemelkedő szakmai múltjához, illetve hogy alkalmunk van bemutatni ezeket az új miséket a 2023. folyamán. Reményeink szerint a Gizella-misék országosan is ismertté válnak ezáltal.

A KATTÁRS hagyománya, hogy szombat este mindig olyan kulturális eseményt kínál, mely képes valamennyi látogató megszólítására. Idén a most negyvenedik jubileumát ünneplő István, a király koncertelőadására esett a választásunk, hisz ez a magyarság közös kincse, korosztályoktól függetlenül.

Ferenc pápa a Szent István-bazilikában (Fotó: Merényi Zita/Magyar Kurír)

– A KATTÁRS Ferenc pápa látogatására is reflektálni kíván. Miért tartották ezt fontosnak?

U. Gy.: Nagy ajándék volt Magyarország számára, hogy a Szentatya rövid időn belüli kétszer is megtisztelte látogatásával. Rendkívüli élmény volt úgy a papságnak és a szerzeteseknek, mint a családoknak, a szegényeknek, a tudományos élet képviselőinek vagy fiataloknak címzett tanításait hallgatni.

Nemcsak emlékezni szeretnénk minderre, hanem életközelivé is tenni tanítása főbb elemeit.

A pápalátogatás emlékei nyilvános beszélgetésekben, fotókiállításon elevenednek meg, de megtekinthetők lesznek azok a tárgyak is, melyeket Ferenc pápa használt látogatása során.

– Az egyháztörténet iránt érdeklődők is számíthatnak csemegékre.

L. D. E.: 2021-ben Érsekségi ékességek címmel indult az a sorozatunk, melyben hétről hétre jelentkeztünk egy-egy érdekességgel az egyházmegye történetének kincsestárából. Most ennek anyagát könyv alakban is hozzáférhetővé tettük. Másik kiemelt eseményünk a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár és Könyvtár által szervezett konferencia, melynek témája egyházmegyénk története a '48-as szabadságharc leverésétől az első világháború végéig. Az előadások a püspökség területén lévő intézményeket és a hitéletet járják körül. Az adott időszakban három püspök állt az egyházmegye élén: Ranolder János (1849–1875), Kovács Zsigmond (1877–1887) és Hornig Károly (1888–1917). A három személyiség három igen eltérő környezetben vezette a püspökséget. Ranoldernek a bukott szabadságharc után egyszerre kellett szembenéznie a papságra is kiterjedő megtorlással és a dualista állam kiépülésével. Kovács püspökségének évei a csendes építkezés jegyében teltek, míg Horniggal egy nagyformátumú, nemzetközi hírű főpásztor vette kézbe az egyházmegye irányítást. Nevéhez nagyszabású építkezések, egyházi közigazgatási reform, a művészetek és a tudomány mecenatúrája kapcsolódik, mi több, ő koronázta meg az utolsó magyar királynét, Bourbon Zitát is. A korszak azonban nem csupán politikai és teológiai kihívásokat jelentett a püspökök számára, de rég nem látott lehetőségeket teremtett az egyházi intézmények fejlődéséhez és többrétűvé válásához is.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2023. szeptember 24-i számában jelenik meg.