Boldog Ján Havlík lazarista vértanúra emlékeznek a rend budapesti kápolnájában

Ez az első és eddig egyetlen Ján Hávlik-ereklye Magyarországon.

2024. augusztus 31-én Sasváron a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának prefektusa, Marcello Semeraro bíboros avatta boldoggá Ján Havlík (magyarul Havlík János) vértanút, „a remény emberét”, a Páli Szent Vince által alapított Misszióstársaság-Lazaristák papnövendékét.

„A remény erénye volt az, ami hivatásának elmélyülését jelentette. A remény volt az, ami táplálta hivatását” – mondta homíliájában a bíboros a mártírról. Egy újabb vértanú a boldogok sorában, aki példakép és közbenjárónk az Úrnál.

Boldog Ján Havlík liturgikus emléknapja február 12-én van. Ebből az alkalomból a rend budapesti Szent Gellért-kápolnájában (1118 Budapest, Ménesi út 26.) kihelyezik az ereklyét, amelyet a szombati és vasárnapi 18 órai szentmise alkalmával lehet megtekinteni.

* * *

Ján 1928. február 12-én született a nyugat-szlovákiai Dubovce (magyarul: Farkashelyvidovány) nevű településen. Holicsban járt iskolába, majd 1941-től a szakolcai gimnáziumba. Ekkor kezdett el gondolkodni a hivatásán. Úgy döntött, hogy belép a Páli Szent Vince által alapított lazaristákhoz, a Misszióstársaságba.

1943-ban felvételizett a lazaristák besztercebányai apostoli iskolájába. A politikai változások miatt csak 1949 májusában tudott érettségizni, és augusztus végén kezdte el a noviciátust. 1950-ben a csehszlovák kommunista politikai hatóságok úgy döntöttek, hogy az összes szerzetesi intézményt felszámolják. Ján Havlíkot és rendtársait egy Púchov (magyarul: Puhó) melletti gátépítésre deportálták. Három hónap múlva szabadon engedték. Mivel a pozsonyi teológiai kart a kommunista rezsim ellenőrizte, úgy döntött, hogy a nyitrai munkája mellett titokban tanul teológiát, és a lazaristáknál folytatja szemináriumi képzését.

1951. október 29-én az ŠtB (Státní bezpečnost; csehszlovák állambiztonsági szervezet) más novíciusokkal együtt letartóztatta. 15 hónapot töltött előzetes letartóztatásban, ahol gyakori kínzásokkal próbálták rávenni, hogy államellenes tevékenységet valljon be. 1953 februárjában a bíróság hazaárulásért 10 év börtönbüntetésre ítélte (eredetileg 14 évre, de a fellebbezés során az ítéletet négy évvel csökkentették). Mindezek ellenére Ján megőrizte nyugalmát, önfeláldozó és hősies szeretetét ellenségei iránt.

MUKL (a muž určený k likvidácii, vagyis ’likvidálásra szánt ember’ kifejezés  rövidítése) lett belőle. Először a jáchymovi uránbányákban dolgozott. 1958-tól Ruzyněben raboskodott, ahol „fehér kesztyűs”, pszichológiai kínzásnak vetették alá. Ennek oka egy másik bírósági döntés volt, amely elítélte őt a fogolytársak között végzett missziós tevékenységéért, és egy évvel megemelte büntetését.

1960-ban egészségi állapota miatt át kellett szállítani az ilavai börtönkórházba. 1962. október 29-én szabadult, miután a teljes tizenegy éves büntetését letöltötte. Életének utolsó három évét súlyosan megromlott egészségi állapotban, a szellemi és fizikai zsarnokság következményeitől szenvedve élte le.

1965 karácsony estéjén hazaküldték a kórházból, hogy szüleivel töltse az ünnepeket. December 27-én, Szent János ünnepének reggelén orvoshoz ment. Édesanyja megkérte, hogy útközben vigyen el egy rádiót javításra. Ahogy Ján végigsétált Szakolca utcáin, egyre nehezebben tudott járni. Megállt egy ház előtt. Történetesen az egy helyi orvosé volt. Amikor az orvos odalépett Jánhoz, és megszólította, nem kapott választ. Egy járókelő segítségével bevitték a házba, ott azonban azt tapasztalták, hogy már meghalt. A város közepén haldoklott, mégis teljesen egyedül. Halálának egyetlen tanúja Isten volt.

Forrás: Misszióstársaság-Lazaristák Magyar Tartomány

Fotó: Misszióstársaság-Lazaristák Magyar Tartomány; Blahoslavený Ján Havlík Facebook-oldal

Magyar Kurír