Egykori és jelenlegi szeminaristák ünnepelték a 75 éves nyíregyházi papnevelő intézetet

A januári Szent Atanáz-napon konferenciával, februárban Keresztes Szilárd emeritus püspök ötvenéves püspökszentelési jubileumával már zajlottak ünnepségek. Jelenleg is több mint százan vesznek részt abban a kihívásban, amelyben 75 napon keresztül 7500 lépést kell megtennie a résztvevőknek a tanév végéig. Május 5-én egykori és jelenlegi szeminaristák emlékeztek együtt a szemináriumi évekre.

A reggeli ünnepi Szent Liturgiát a három görögkatolikus főpásztor, Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita, Orosz Atanáz miskolci és Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök végezte az ünneplő papság, a főiskola dolgozói és hallgatói részére, és a papnövendékek kórusa látta el a kántori feladatokat.

A szentbeszédet Kocsis Fülöp metropolita tartotta, aki Szent István vértanúra és a kenethozó asszonyokra emlékezve a kicsiny, jelentéktelennek tűnő dolgokból is építkező Egyházról és a papi hivatásról is beszélt.

A Hitvallásban megvallott Egyház nem csupán egy jól szervezett közösség, hanem Krisztus titokzatos teste, amelynek mindannyian tagjai vagyunk. Ennek a közösségnek vagyunk a hirdetői. Amikor valaki megkezdi a szemináriumot, akkor még csak töredékes a tudása erről, a kezdeti lelkesedés után szükség van a megerősítésre is. Mert a kezdeti lelkesedés elillan. Az Úristen aztán rásegít a Szentlélekkel, a teológiai tudományokkal, a sok fájó csalódásokon keresztül megérlelt tapasztalatokkal, s ezek után válunk az Egyház papjaivá, apostolokká, küldöttekké – fogalmazott Kocsis Fülöp homíliájában.

A mai nap nem csupán egy összejövetel, egy emlékezés az egykori iskolára, egy találkozás a régi társakkal: az Egyház hitében való megerősítésre gyűltünk össze, az Isten jelenlétét ünnepeljük és a Szentlélek erejét köszöntjük – tette hozzá. – Az intézmény létezése és fejlődése nemcsak az elődök érdeme, hanem mindnyájunkra óriási felelősséget ró. Akik itt pappá lettünk, mindannyiunknak különleges szerepünk van, mindannyian egyformán fontosak vagyunk, habár különböző szerepeket kaptunk.

A mai nap megerősít minket görögkatolikus egyházunkba vetett hitünkben, és abban a hitben, hogy ezt az Egyházat továbbra is építeni kell. Az Isten építi, de számít a mi közreműködésünkre, mert csak velünk együtt tudja építeni ezt az Egyházat – hangsúlyozta a főpásztor.

Adja Isten, hogy sok évtizeden át tudjunk megerősödni hivatásunkban, és napról napra akár a jelentéktelennek tűnő cselekedeteink is hozzájáruljanak ahhoz, hogy Krisztus Egyháza éljen és a magyar görögkatolikus egyházon és hitünkön keresztül éljen és fejlődjék tovább! – zárta a szentbeszédet a metropolita.

A liturgia után az egykori és mostani növendékek közösen fogyasztották el reggelijüket a szemináriumban, majd a főiskola Szent Atanáz termében folytatódott az ünneplés. A jelenlévőkkel együtt ünnepelt Rafal Zarzeczny SJ, a Pápai Keleti Intézet delegáltja és Keresztes Szilárd emeritus püspök is, aki az 1950-ben elindult első évfolyam hallgatója, majd a szeminárium elöljárója, végül püspökként nagykancellárja is volt az intézménynek.

A főiskola rektori tanácsának nevében Horváth Tamás atya köszöntőjében Ferenc pápa Spes non confundit bullájából idézett: „Azon túl, hogy Isten kegyelméből merítünk reményt, az idők jeleiben is fel kell fedeznünk, melyeket az Úr nekünk ad. Amint a II. Vatikáni Zsinat megállapítja: »Az Egyháznak mindig kötelessége vizsgálni és az evangélium fényénél értelmezni az idők jeleit, azért, hogy minden nemzedéknek megfelelő módon tudjunk választ adni az emberek örök kérdéseire a jelen és az eljövendő élet értelméről és e kettő összefüggéseiről.«”

A délelőtt folyamán elhangzott előadások által közös időutazásra indultak a résztvevők, amelyek során nyolc pap osztotta meg emlékeit a szeminárium nyolc évtizedéből az ötvenes évektől egészen napjainkig. Szabó Sándor atya 1951-ben kezdte a szemináriumot, id. Janka György atya az ötvenes-hatvanas évek fordulóját idézte fel. Grunda János atya 1975-ben felvételizett, és két év sorkatonaság után 1977-ben kezdte meg tanulmányait a papnevelőben. Orosz István atya a nyolcvanas éveket, Dalanics Zoltán atya a rendszerváltás és kilencvenes évek elejét, Takács Gusztáv atya a kétezres éveket, Varga Csaba atya a 2010-es éveket idézte fel. Az emlékezések sorát Belme Benjámin ötödéves papnövendék beszámolója zárta.

Különleges élményben volt része annak, aki hallhatta Keresztes Szilárd püspök személyes hangvételű visszaemlékezését. A püspök egy kis történelmi magyarázattal szolgált az intézmény létrejöttéhez, melyet a Hajdúdorogi Egyházmegye 1912-es megalapításához vezetett vissza, majd a 15 növendékkel – akik közül az egyik ő maga volt – induló szeminárium megalakulásának speciális körülményeiről is beszélt a jelenlévőknek.

Keresztes Szilárd jó szívvel emlékezett meg elöljáróiról is, különösképpen Liki Imre atyáról, a szeminárium első rektoráról. Ezután Orosz Atanáz püspök vezetésével az intézmény minden elhunyt elöljárójáért, tanáraiért és növendékeiért végeztek panachidát.

Az idei „második”, különleges Szent Atanáz-nap közös ebéddel és hosszú, jó hangulatú beszélgetésekkel zárult.

Szöveg: Vándor Ilka

Fotó: P. Tóth Nóra

Forrás: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír