Farkasfalvy Dénes ciszterci emeritus apát emlékére (1936–2020)

„Az igazak lelke azonban az Isten kezében van,
és a gyötrelem nem érheti őket.
Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak;
a világból való távozásukat balsorsnak vélték,
elmenetelüket megsemmisülésnek.
De békességben vannak.”

Nyolcvannégy éves korában egy egyedülálló tehetségekkel megáldott; életének minden állomásán maradandó értéket alkotó; fáradhatatlan munkabírású személy – aki nem riadt vissza sem a fizikai megpróbáltatásoktól, sem a szellemi kihívásoktól –; véghetetlenül türelmes, bölcs, kiegyensúlyozott, és legfőképp: mélyen hívő igaz személyiség távozott el közülünk 2020. május 21-én.

Farkasfalvy Dénes nyugalmazott apát, teológus, biblikus; a szó legnemesebb értelmében: nagy idők tanúja, akinek karizmatikus vezetői egyénisége, élete és munkája meghatározó módon befolyásolta az egyetemes ciszterci rend 20. századi életét; sőt általánosságban, a II. vatikáni zsinat, majd az új Egyházi Törvénykönyv utáni szerzetesi életet, valamint a ciszterciek oktató és nevelő munkáját. Ezzel egyidőben a legmagasabb szinten járult hozzá a katolikus bibliakutatás és értelmezés tudományos műveléséhez. Mindemellett valódi – hiteles – szerzetes-pap volt, akinek nagyon sokan köszönhetik életük és tevékenységük céljának megtalálását, munkájuknak gyümölcsöző voltát és tevékenységüknek az igaz értékek szem előtt tartásával való gyakorlását, ahogy hivatásuk felfedezését és az abban történő megmaradást.

Életpályáját sokan és számos indoktól vezérelve foglalták össze, melyek közül kiemelkedik Zakar Ferenc Polikárp nyugalmazott generális apát 2010. május 11-én Budapesten elmondott megindító, személyes hangvételű beszéde. Dénes apát azonban sokak számára jelentett életpéldát, testvéri segítséget, atyai támaszt, és mindezen túl a ciszterci rend identitásának őrzőjét és a Katolikus Egyház hitletéteményének megingathatatlan tanítóját.

Farkasfalvy Dénes O.Cist. tíz évvel ezelőtt adta közre Sugalmazás és értelmezés. Teológiai bevezetés a Szentírásba (Washington D.C. 2010) című, mindmáig mértékadó monográfiáját, amelyet a következő néhány szóval nyitott meg: „Ez a könyv a bibliai teológiai feltételezések, különösen a sugalmazás és a hermeneutika tana iránti életre szóló elragadtatás gyümölcse.” Közismert tény, hogy az imént említett téma a 2010-es Pápai Biblikus Bizottság ülésének alapvető kérdése volt. Az említett egyedülálló kötet nemcsak a Szerző (Farkasfalvy Dénes) mély biblikus tudásáról, hanem a dogmatika, a szentségek teológiája, valamint a patrisztikus és középkori egyházi irodalom területén szerzett műveltségéről is tanúskodott, különösen a mai bibliai exegézist és Szent Bernát írásait illetően; de az Egyház újkori történelméről és a II. vatikáni zsinatnak a Szentírásról szóló dokumentumáról (Dei Verbum) is világos és kiegyensúlyozott értelmezést nyújtott. A 21. században ez a széles körű, figyelemre méltó és nélkülözhetetlen tudományos háttér a szent tudományok kutatásában méltán nevezhető egyedülállónak. Ehhez társul Farkasfalvy Dénes fogalmazási stílusa – munkáinak kiemelkedő tudományos színvonala mellett is –, amely könnyen olvasható, élvezetes, érthető és rendkívül világos. Hogyan lehetséges ez, különösen most, amikor a klasszikus kategóriák eltűnőben vannak napi életünkből, és a középkor aranykorából származó skolasztikus tanítási rendszer fejlődésével megszilárdult kultúránk olyan erőteljes hanyatlásnak indult, hogy mára már csak romokat és néhány oázist látni belőle?

Kérdésünkre választ a közülünk most eltávozott Szerző, Professzor és mindenekelőtt a ciszterci szerzetes személyisége adja meg, aki 1936. június 23-án született Székesfehérvárott, és akiben éppen akkor tisztázódott a szerzetes-papi hivatása, Kaszap István példájára (1945 májusában), amikorra a kommunista rendszer nyíltan szembefordult a működő szerzetesrendekkel. Ekkor Miklós (későbbi Dénes) középiskolai tanulmányait Pannonhalmán folytatta, és befejeztével életét annak szentelte – a megismert és megszeretett ciszterci rendben –, hogy egy szerzetesi közösségben az emberek tanítása és megszentelése által Istent szolgálja, bármiféle megtorpanás nélkül, figyelmen kívül hagyva mindazokat a nehézségeket, amelyek árnyékot vethetnek azokra, akik azért dolgoznak, hogy Isten népének javára váljanak. Akkor vette fel ezt az életformát, amikor Magyarországon a hívők számára a körülmények reménytelennek tűntek. A remény azonban bárhonnan, bármikor feltámadhat!

Farkasfalvy Dénes atya saját élettapasztalatából tanulta meg, hogy a kihívások, szenvedések és nehézségek csupán mellékes velejárói az emberi élet igazi értékeinek, amely élet lényegében Isten ingyenes és valódi ajándéka. (Így kezdte el titokban 1955. március 19-én ciszterci novíciusi képzését.) Ez az a tanítás, amelyet a Bibliában olvashatunk, és ez az a bölcsesség, amelyet Clairvaux-i Szent Bernát (†1153) is felfedezett. A „bibliai alapú lelkiség” a történelem során nagy hatást gyakorolt az egyházi társadalomra, különösen a 11–12. század szerzetesközösségeire, beleértve a ciszterci rendet is. Így nem lehet véletlen, hogy Farkasfalvy Dénes fiatalon – miután 1956-ban elöljárói Rómába küldték és miután 1960-ban Ausztriában örökfogadalmat tett, és 1961-ben ugyanott pappá szentelték –, 1962-ben a római Szent Anzelm Egyetem Teológiai Karán megvédett doktori disszertációjának A Szentírás sugalmazása Szent Bernát teológiájában címet adta, amely 1964-ben a Herder Kiadó gondozásában jelent meg francia nyelven.

Római tanulmányai megkezdésekor magisztere, a végtelenül emberséges, a zsinati időszak és talán az egész 20. század legmeghatározóbb tudós ciszterci szerzetese (későbbi generális apát), Zakar Ferenc Polikárp lett, aki atyai odafigyeléssel mindent megtett a kimagasló tehetségű Farkasfalvy Dénes szerzetesi életben és tudományos munkában való előrehaladásáért. Ez az együttgondolkodás végigkísérte a két kimagasló ciszterci személyiség együttműködését, egészen 2012-ig, Zakar Ferenc Polikárp emeritus generális apát haláláig.

Farkasfalvy Dénes a II. vatikáni zsinatnak mindössze csak a kezdetét élhette meg Rómában, mivel elöljárói Dallasba helyezték. Ott a Magyarországról száműzetésbe kényszerült szerzetesek sajátos, komoly felelősséget és lehetőségeket hordozó sorsa várta a kimagasló tehetségű fiatal doktort. Az emigrált ciszterciek által létrehozott nyolcosztályos gimnázium a II. vatikáni zsinat első évében, 1962-ben nyílt meg, ahol (matematikai végzettséget szerezve) matematikát oktatott 1965-től, egészen most bekövetkezett haláláig. Tizenkét, majd további hat éven keresztül látta el a gimnázium igazgatói tisztét, 1962 és 1981 között. Eközben megszerezte a római Pápai Biblikus Intézetben a bibliatudományi szakvégzettséget (vö. licenciátus).

A hosszú évek alatt szoros barátságot ápolt a premontrei rend talán egyik legkarizmatikusabb személyiségével, a ciszterciekhez hasonlóan Magyarországról emigrációba kényszerült, szent életű, az emberi szeretet legmagasabb fokára eljutott és eközben mindig alázatos maradt Keresztesy Parker László apáttal (Szent Mihály Apátság, Kalifornia, USA; [†2010]). Parker apát úr mint közösségszervező, apátság építő, sziklaszilárd személyiség, aki a 20. század három legkiemelkedőbb premontrei szerzetese között van számon tartva, rendszeres kapcsolatot tartott fenn Dallas kiemelkedő ciszterci tagjával. Dénes apát úr havi rendszerességgel beszélt a nála húsz évvel idősebb „Öreg Parker apáttal”, látva a magyar alapítású premontrei közösség hihetetlen gyorsaságú növekedését, és aggódva a kellő számú dallasi utánpótlás hiánya miatt. Nem tudom elfelejteni 2005 karácsonyának nyolcadát, amikor a mindig visszafogott Parker apát úr megjelent az esti közös rekreáción, és csillogó, bizakodó szemmel körbetekintve, sajátos stílusában kijelentette: „Deo Gratias! Dallas él, és élni fog! Imádkozzanak a közösségért és Denis apátért. A Jóisten kegyelméből megvalósult mindannyiunk álma.” Ettől az időponttól folyamatossá vált a dallasi ciszterci közösség növekedése. Tíz éven keresztül voltam fültanúja Parker apát úr és Dénes apát úr lényegre törő esti telefonos beszélgetéseinek, amelynek a végén mindig jutott idő, hogy személyesen is szót válthassak Dénes apát úrral. Parker apát úr 2010-ben történt halálát követően ezek a beszélgetések a nyári és téli időszakokra korlátozva személyemre hárultak. Magyarországról Zakar Ferenc Polikárp folytatott rendszeres beszélgetést régi tanítványával, akit hazai látogatásain rendszeren vendégül látott. Felejthetetlen élmények ezek a találkozók, ahogy azok a telefonos beszélgetések, amelyekbe 2006 és 2012 között rendszeresen bekapcsolódhattam Polikárp főapát úr jóvoltából. Mindhármunk számára sokat jelentettek az elhangzott gondolatok, a 21. századi – alapítóhoz hűséges – hiteles szerzetesi életről, a szent tudományok minőségi műveléséről, a katolikus bibliakutatás és értelmezés aktuális kérdéseiről.

Clairvaux-i Szent Bernát monasztikus teológiai megközelítése és a hiteles katolikus biblikus exegézis művelése folyamatosan foglalkoztatta Farkasfalvy Dénest, így az 1964-ben kiadott korai művét több kiadás, számos más könyv és cikk követte. Valószínűleg ez adhatta neki azt a lelkierőt, amely természetfeletti kegyelemi ajándékokkal tehette teljessé azokat az általa végzett különböző küldetéseket, amelynek tőle telhető végrehajtására saját ciszterci közössége és az egész Egyház céljainak megvalósítása érdekében mindig maradéktalanul törekedett.

Farkasfalvy Dénes, aki többféle elfoglaltsága mellett (a University of Dallas megbízott előadója, a Texas állambeli Irving város ciszterci iskolájának pedig tanára volt) 1998 és 2012 között apáti rangban a Dallasi Ciszterci Apátságot (Cistercian Abbey – Our Lady of Dallas) irányította, és felépített egy valódi imádságos monasztikus családot. Eközben azonban nem felejtette el az Istentől ajándékba kapott talentumokból származó más kötelezettségeit. Egyik ilyen talentumát a Szentatya, Szent II. János Pál hivatalosan is elismerte, amikor kinevezte Dénes apátot a Pápai Biblikus Bizottság tagjának, amely megbízást 2008-ban XVI. Benedek pápa további hat évvel meghosszabbította. Felemelő érzés volt – bár személyesen nem lehetett jelen –, amikor a volt római magisztere, aki minden apátválasztásán az elnöki tisztet betöltötte, Zakar Ferenc Polikárp főapát a legmagasabb hazai teológiai elismerés, a Stephanus-díj odaítélése kapcsán méltatta 2010-ben (amely alkalomra jelentősen átdolgozott formában jelent meg magyar nyelven a Himnuszok című kötete, a Szent István Társulat gondozásában). Hasonló elismerésben részesült a Gnilka-díj 2013-ban történt odaítélésével, addigi bibliatudományi munkájának elismeréseként, Szegeden.

Farkasfalvy Dénes élete mint a dallasi apátság ’pater familias’-a, mint matematikatanár, középiskolai igazgató, teológiaprofesszor és világhírű katolikus biblikus csupán egyetlen élet volt: egy olyan ember élete, aki megértette Isten szavát, és emberi képességei által minden, az életében felmerülő helyzetben Isten nevét igyekezett dicsőíteni. Jézus Krisztus és Szent Bernát – aki ciszterci hivatása révén atyja – példája ihlette arra, hogy a Szentírást az emberi élet megszentelésének valódi jeleként értelmezze, és konkrét tettekre váltsa életében.

Nyugodjon Békében!

Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem.

Fotó: Zirci Ciszterci Apátság

Magyar Kurír