Ferenc pápa a szegényeket szolgáló komboniánus misszionáriusokkal találkozott

A pápai audiencián arra kaptak bátorítást, hogy Krisztustól tanulják meg a szeretetet, amelyik a társadalom peremére szólítja őket; továbbá arra, hogy kövessék a sok komboniánus vértanú példáját, akik életüket áldozták az evangélium ügyéért.

A klerikus missziós kongregáció nevében hordozza identitását. Misszionáriusok, vagyis mindenekelőtt az evangélium hirdetői mindazok felé, akik nem ismerik vagy elfelejtették. Küldetésük eredetében Jézusnak ez a kettős hívása áll: vele lenni és hirdetni az igét. De elsősorban az imádságban lelik meg azt a kincset, amelyet a testvéreknek ajándékozhatnak. A Krisztussal való élet alapjában határozza meg létünket és cselekvésünket, s elsősorban az imából, a szentségimádásból, az Úrral való szívbéli párbeszédből táplálkozik – magyarázta a pápa. Misszionáriusnak lenni azt jelenti, hogy előbb létezünk, aztán cselekszünk. Krisztus kegyelmét kell a középpontba állítani, ami a keresztből fakad, és állandóan táplálkozni kell Isten Szavából. Ebben találjuk meg ugyanis a föntről jövő bölcsességet, amely segít, hogy megfelelő nyelvezetet, viselkedést, eszközöket használjunk a változóban lévő emberiség kihívásaira.

A komboniánusok karizmája az alapító, Daniele Comboni (1831–1881) nyomán Isten Szent Szívének irgalmas szeretetében válik valóra az elesettek, a védtelenek, korunk elhagyatott emberei iránt. Az igazságosságot és a békét, a tiszteletet és minden ember méltóságát tudják segíteni azáltal, ha a szolidaritás jegyében kinyújtják kezüket a gyengék felé.

A Szentatya megemlékezett a komboniánus vértanúk hosszú soráról, akik egészen napjainkig tanúskodtak az evangéliumról, életüket áldozva érte. Azt kívánta, legyen ez a mai misszionáriusok számára ösztönző erő az apostolkodásban. Ferenc pápa végül kötetlen szavakkal személyes elismerését fejezte ki a komboniánusoknak, akiknek odaadó, számos kockázatot vállaló munkája mindig csodálatra késztette őt.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír