Hatnapos zarándokút várja az érdeklődőket a ferences protomártírok ösvényén Umbria déli részén

„A válladon lógó hátizsák annak jelképe, amiről gyakran nem tudsz lemondani. Mielőtt elindulnál, nehéz megválni a mindennapi életedet kísérő tárgyaktól; minden nélkülözhetetlennek tűnik. Útközben a nézőpontod megváltozik. A súly kilométerről kilométerre lassítja a tempódat, és rájössz, hogy néha a felesleges messze felülmúlja a szükségeset” – ez az egyik legerőteljesebb kép, amelyet Alessandro Corsi, a Cammino dei Protomartiri francescani (A ferences protomártírok ösvénye) kötet egyik megalkotója használt egy olyan élmény leírására, amely messze túlmutat a túrázáson.

„A hátizsákod lesz az otthonod a hatnapos gyaloglás során; és megérted, mi a fontos és mi a felesleges az életben.”

Az első ferences vértanúk nyomában

Sietség jellemezte korunkban a zarándoklat arra hív, hogy lassítsunk le, fedezzük fel újra az emberibb tempót, és adjunk helyet a lényegnek. Ez a szellem élteti a zarándoklatot, egy hat szakaszból álló körutat, amely Dél-Umbrián halad keresztül, érintve Ternit, Stronconét, Calvi dell’Umbriát, Narnit és San Geminit.

Az útvonal a ferences rend első öt vértanújának – Szent Berárd (Berardo da Calvi), Ottó (Ottone da Stroncone), Péter (Pietro da San Gemini), Akkurz (Accursio) és Adjutus (Adiuto da Narni) – szülővárosait járja végig. Assisi Szent Ferenc küldte őket 1219-ben Marokkóba prédikálni, majd a következő évben megölték őket. Vértanúságuknak olyan következményei voltak, amelyek meghatározták az Egyház történetét: az öt szerzetes tanúságtétele annyira ékesszóló volt, hogy Lisszaboni Fernando Ágoston-rendi kanonokot – Páduai Szent Antalt – a ferencesség felvételére késztette.

Utazás, amely megváltoztatja a tempódat és a szemléletmódodat

A ferences protomártírok 2010-ben megálmodott és 2015-ben felavatott útja még mindig kevéssé ismert más zarándokútvonalakhoz képest, de rendkívül gazdag természeti, művészeti és spirituális örökséget őriz. Erdei ösvények, ősi apátságok, ferences remetelakok és történelemmel átitatott falvak várják a zarándokot egy olyan úton, amely egyben lelkigyakorlat is.

„Az utazás során újra felfedezed a lassú tempót, ami lehetővé teszi, hogy megvizsgáld önmagad – vallja Corsi. – Rájössz, milyen az élet: vannak napsütéses napok, vannak esős napok, vannak emelkedők, vannak lejtők. Ez történik a mindennapi életben.”

A hátizsák és a legszükségesebb dolgok

A hat szakasz megtétele fizikai felkészülést igényel. A hátizsák közel egy hétre a zarándok otthonává válik, és pontosan emiatt egy kis egzisztenciális iskolává alakul. Hat napig mindent magaddal viszel, amire szükséged van, és ez arra késztet, hogy szembenézz egy egyszerű, de kulcsfontosságú kérdéssel: mire van valójában szükségem?

A teremtett világról való elmélkedés, ami Assisi Szent Ferenc számára oly kedves volt, így összefonódik a bejárt helyekről való szemlélődéssel: a fundisi Szent Benedek-apátság romjaitól a Sant’Urbano-barlangig, a Romita di Cesi remeteségtől a ferences kolostorokig, amelyek az egyes szakaszok végén fogadják a zarándokokat. Minden megálló lehetőséget ad a csendre, a találkozásra és az imára.

Amikor a turista zarándokká válik

A kalauz térképekkel, gyakorlati információkkal, valamint történelmi, művészeti és spirituális adalékokkal kíséri a túrázót. De célja mindenekelőtt az, hogy segítsen belső élményként megtapasztalni az utazást.

Az útvonal mindenki számára nyitott. „Sokszor turistaként indul az ember, és zarándokként végzi.” A ferences protomártírok zarándokútja egy utazás Umbrián keresztül – és sok esetben azoknak a szívén keresztül, akik úgy döntenek, hogy elindulnak és megnyílnak a belső megtérés lehetőségének.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Wikipédia; Camminiditalia.org; www.diocesi.terni.it

Magyar Kurír