Hol van Isten a bajban? – A Vatikánnak és Tóth Gabinak is beszóltak Budapesten

A hétfői alkalmon Czap Zsolt római katolikus pap, pestszenterzsébeti plébános, Fischl Vilmos evangélikus lelkész és Káposztásné Horváth Tünde református lelkész, a Károli-egyetem iskolalelkésze mellett Tóth Gabi énekesnőnek lehetett „beszólni”, akiről a tavaly szeptemberi budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus révén tudta meg a szélesebb nagyközönség, hogy istenhívő katolikus.

Az eseményen kiderült, hogy távlati célja a kocsmamissziónak, hogy a papok és lelkészek mellett mindig egy-egy világi hívőt is meghívjanak. A havi alkalmakhoz kapcsolódóan pedig a kocsmáknál egy kicsit intimebb helyen, az S4 Háló Klubban beszélgetős esteket tartanak majd, ahol még közvetlenebbül lehet beszélgetni papokkal, lelkészekkel. Az első ilyen estre március 4-én, pénteken kerül sor 18 órai kezdettel Csapolj a pappal! címmel, ami azért sejteti, hogy sörből itt sem lesz hiány.

Az első kérdést Bársony Márton moderátor tette fel: ha Isten ott ülne mellettük egy hatodik bárszéken, akkor mivel kapcsolatban kérdeznék meg tőle: ezt miért így tetted? Fischl Vilmos azt mondta, ha bajban lenne, biztos azt kérdezné: Mivel szolgáltam rá erre? Czap Zsolt kérdése az lenne: Miért halnak meg babák? Tóth Gabi – aki ma már egy kétéves kisgyermek édesanyja – elmondta, amikor 18 éves korában egy súlyos tüdőembólia után életmentő műtéte volt, s azt a diagnózist adták neki, hogy nem lehet gyermeke, akkor ő is megkérdezte: miért történt ez velem? Mai eszével már inkább nem kérdezgetne, de abból a szempontból mindenképpen pozitívan éli meg az akkori történéseket, hogy találkozott Istennel. Káposztásné Horváth Tünde azt kérdezné meg, miért ilyen nagyvonalú vele Isten, pedig ő nem is érdemli meg. Az est folyamán később kiderült, Tünde igazi vagány kézilabdás csaj volt, akinek tizenöt évesen az volt a legnagyobb szórakozása, hogy a kisebb kéziseket jó telibe fejbe dobja. Ezt ma is nagyon szégyelli.

A további kérdéseket már a résztvevők tették fel, amiért egy-egy pohár sör volt a jutalmuk.

Az első kérdező arról beszélt, bár megtért, nem érzi Isten jelenlétét. Különösen azóta érzi, hogy egy fal választja el őt az Úrtól, amióta nyolc hónapja elvesztette az édesapját. Azt kérdezte a bárszéken ülőktől, hogy vajon miért nem tudja Istent közel engedni magához. Tóth Gabi szerint mindig oka van a fal felhúzásának. A saját példájával alátámasztva elmondta, volt, hogy a hite megingott, sötét energiák környékezték meg. Ekkor a sikerbe, az élete kifele pakolásába menekült, de ez igazából csak segélykiáltás volt, hogy: itt vagyok, segítsetek! Gabi úgy látja, nem szabad magunkat sürgetni, hanem olyan apró kis dolgok öröme segíthet ilyenkor, mint például egy napindító reggeli kávé.

Czap Zsolt arról beszélt, ő maga hogyan élete meg a szülei elvesztését. Az édesapja hosszabban volt beteg, arra felkészült, de az édesanyja előzmények nélkül halt meg egyszer napközben, úgy, hogy reggel még jóízűen megreggelizett. Zsolt atya nem is volt Magyarországon, amikor a fivére a gyászhírrel felhívta. A katolikus plébános úgy véli, ez a hirtelen halál igazából isteni gondviselés volt, mert a két fiúnak nagyon nehéz lett volna ápolnia esetlegesen hosszabban az édesanyjukat.

Fischl Vilmos tizenöt évig volt parókus, így sok temetést végzett, de a legmeghatározóbb ezek közül az volt, amikor egy hozzátartozó infarktust kapott. A temetkezési vállalkozó megpróbálta újraéleszteni, de az illető ott halt meg. Ezen a temetésen minden mondatnak súlya volt, nem véletlenül két és fél óráig tartott a szokásos fél-háromnegyed óra helyett. Ez a történet még inkább megerősítette benne azt, hogy minden napért hálát kell adnunk.

Káposztásné Horváth Tünde arról töprengett, hogy Isten jelenléte több annál, mint hogy érezzük; sokszor inkább utólag látjuk az ő jelenlétét az életünkben. Ezért a lelkésznő szerint egy szerettünk halálával kapcsolatban az a lényeges, hogy bennünk hogyan él tovább ő.

A következő kérdező igazán aktuális felvetéssel szolgált: Hol van Isten egy háborúban, kinek a pártján? Fischl Vilmos, aki teológiai végzettsége mellett a hadtudomány doktora is, ragadta magához a mikrofont elsőként. Ő úgy véli, a próbatételek azért vannak az életünkben, hogy megerősítsenek a hitünkben. Elismerte, hogy azok, akiknek szétlövik a házát, vagy elveszítik a szerettüket, azt kérdezik ilyenkor: Miért történik velem? De Isten alapvetően azért hagyja, hogy háború legyen, hogy az ember megmutathassa, egy ilyen tragédiában megtagadja Istent, összetörik, vagy Isten erejét felismeri, ami segíti a túlélésben.

Czap Zsolt hangsúlyozta, semmilyen gyilkosságot vagy háborút nem akar Isten, az bűn, mint ahogy Jézus halálát sem akarta, Jézust Isten akarata ellenére ölték meg. Isten azzal van, akit bántanak – tette hozzá. Arra is rámutatott: nagyon fontos látnunk, hogy Isten nem vette ki a szenvedést a világból, hanem magára vette. Jézus a kereszthalálból kihozta a feltámadást, ez elég ütős válasz minden bűnre.

Káposztásné Horváth Tünde arról beszélt, hogy egy háborúban is sokféleképpen van jelen Isten, akár a gazdasági és politikai segítségnyújtás egyes formái is – de nem mindegyik – Isten gondviseléseként értelmezhető.

A következő kérdéssel nem is a papoknak, hanem egyenesen a Vatikánnak szóltak be. Egy lány arról beszélt, hogy egyre több háború van a világon, ami könnyen párhuzamba állítható a Jelenések könyve utolsó fejezetével, amelyben a fenevad uralkodásáról van szó, és az is szerepel benne, hogy nem fogjuk tudni felismerni, hogy ki Isten szolgája és ki a sátán. Tényleg a Vatikán lenne ez a fenevad, ahogy sokan értelmezik ezt? A leginkább érintett, Czap Zsolt reagált, aki katolikusként nem gondolja, hogy a végső fenevad a Vatikán lenne. Az Egyházban az isteni és emberi tényező egyszerre van jelen, igaz ez a Szentszékre is, és nem véletlenül gyónnak a papok. Zsolt atya nem értelmezné a mai korra a Jelenések könyvét, hiszen ezt ugyanígy megtehette bármelyik eddigi kor is. A plébános inkább afelől közelített a kérdéshez, hogy mi lehetett Krisztus legnagyobb megkísértése. Zsolt atya szerint ez nem az volt, mint ami a Krisztus utolsó megkísértése című filmben megjelenik, hogy leszálljon a keresztről és feleségül vegye Mária Magdolnát, hanem az, hogy legalább egyvalakit gyűlöljön. De Jézus nem volt hajlandó gyűlölni senkit sem.

Szóba került az a kérdés is az est folyamán, hogy el lehet-e jutni szenvedés nélkül is Istenhez. Tóth Gabi szerint a fiatalok a mai jóléti társadalomban elernyedtek, és nem ugyanott van a gondolkodásuk zenitje, mint a régebbi korok fiataljainak, ezért is tudnak nehezebben szembesülni a szenvedéssel. Tünde ehhez hozzátette, a mai fiatalokat talán nem azzal lehet megfogni, hogy a szenvedésben miként jelenik meg Isten, hanem a hitelességgel, az őszinteséggel, a figyelemmel. Zsolt atya azt mondta, nem Isten akarja a szenvedést, de terve lehet a szenvedéssel. Ő maga ezt akkor tapasztalta meg, amikor 19 évesen majdnem meghalt egy mandulaműtét miatt. Fischl Vilmos az ördög szó görög eredetijéből, a diaboloszból (szétdobáló) kiindulva arra mutatott rá, hogy az ördög összevissza dobál minket az életünkben. Emiatt azokat a családokat nem kell megcéloznia, ahol nélküle is káosz uralkodik, hiszen ott már el van intézve az összevisszaság, viszont azokat a családokat megkeresi, ahol béke van. Kisebb vita alakult ki a megszólalók között, hogy a szenvedést akarja-e Isten, de aztán abban állapodtak meg, hogy a szenvedés a bűn révén életünk alapvetése, és Isten még ezt is a javunkra tudja fordítani.

Felmerült az is, hogy milyen terve lehet Istennek azzal, hogy egy gyermek három perc alatt meghal, egy bűnöző pedig vígan éli le az életét. Czap Zsolt azt a szempontot hozta, hogy a kicsi rögtön a mennybe megy, a gonosz embernek pedig Isten számtalan esélyt ad, hogy megbánja a bűneit. Káposztásné Horváth Tünde megállapította, hogy erre igazán jó választ nem tudunk adni, amivel azt mondhatnánk, hogy pipa. „Ha nekem többet kell gürizni, mint másnak, annak az is lehet az oka, hogy a másik jobban rászorul arra, hogy Isten gondoskodjon róla.” Tóth Gabi azt vetette fel, hogy nem tudhatjuk, hogy milyen lett volna annak a gyermeknek az élete. Fischl Vilmos egy életből vett példával csatlakozott ehhez: a gyülekezetében született egy ikerpár, az egyik nyolcnaposan meghalt, a másik túlélte ugyanazt a vészt, de annyi betegsége maradt vissza, hogy élete végéig majd kórházba kell járnia. Vajon melyiküknek lett jobb élete?

Szó esett a gondviselésről, hogy az mennyire különbözik a szerencsefaktortól. Tóth Gabi szerint semennyire, az is isteni gondviselés. Vilmos és Tünde egyaránt azt erősítették meg, hogy a gondviselés, a providencia részben az, hogy Isten egymásra bíz bennünket, ilyen értelemben egy szakember is lehet a gondviselő Isten keze. Zsolt atya arra, hogy olykor mennyire rá kell hagyatkozni a gondviselésre, azt a példát hozta fel, amikor tíz éve felhívták, hogy a főpásztora Erzsébetre helyezi. Ez villámcsapás volt, nem számított rá, addig életében ha egyszer járt azon a környéken, és közben minden aggodalma ellenére igen hamar teljesen otthon érezte magát.

Ezen az estén Tóth Gabinak talán többen beszóltak, mint a papoknak. Fischl Vilmos emiatt is jegyezte meg, hogy egy világi hívőnek sokkal nehezebb dolga van, hiszen egy énekesről senki nem gondolja alapból, hogy keresztény, egy pap vagy egy lelkész esetében meg teljesen nyilvánvaló – emiatt még hitelesebb a világiak tanúságtétele. Volt, aki afelől érdeklődött, hogy a sztár a mostani hitével hogyan értékeli a mások által magamutogatásnak nevezett produkcióit. Az énekesnő nem határolódott el 16–21 éves énjétől, azt mondta, hogy nem tud haragudni arra a lázadó, hülyeségeket csináló Tóth Gabira, már csak azért sem, mert az segítette odáig, hogy a mai énjéig eljusson. Azt is megkérdezte tőle valaki, miért csak most vallotta meg istenhitét. Erre úgy felelt, ő már nagyon régóta és sokszor nyilatkozott erről, de rendszeresen kivágták – vagy amiatt, mert nem találták fontosnak, vagy mivel nem hitt Istenben a főszerkesztő, és Tóth Gabi kis hülyeségének gondolta, vagy egyszerűen megosztónak találták a témát. Tóth Gabi azt is elmondta az est folyamán, hogy szerinte igenis keresztényüldözés van ma: aki megvallja a hitét, az rögtön céltáblává válik.

A kocsmamisszió estjén klippremier is volt: Csűry Csaba és Herczeg Zsolt Bennem a hang című, „indulónak” szánt számának videoklipjét a kocsmázók és a kezdeményezés Facebook-oldalának látogatói egy időben láthatták először.

Szerző: Agonás Szonja

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír