Isten városa ezen a világon? – Beszélgetés a teológia és az urbanisztika metszéspontjairól

Nézőpont – 2021. május 13., csütörtök | 18:55

Hogyan lehet jelen Isten városa már ezen a világon? Mit jelent ma a város a katolikus teológia és az urbanisztika számára? Milyen metszéspontjai vannak a lehetséges dialógusnak? Többek között e kérdésekre keresték a választ Körmendy Imre urbanista, a Fokoláre Mozgalom tagja, Frivaldszky János jog- és politikai filozófus, valamint Sághy Ádám katolikus teológus május 11-i beszélgetésük során.

Az urbanisztika, a jogelmélet és a teológia határterületét érintő beszélgetésre a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpontjában létrejött „Helyi közösségek – Isten városa” kutatócsoport szervezésében került sor. A kutatócsoport célja többek között a város teológiai és urbanisztikai értelmezése és lehetőség szerinti alakításának elősegítése – a közjó érdekében, a kinyilatkoztatás és az Egyház társadalmi tanításának fényében.

Mit jelent a város a keresztény közösségeknek, mit jelentett a korai kereszténység kialakulásakor, illetve a missziók indulásakor?

„Az új Jeruzsálem, a szent város (vö. Jel 21,2–4) az a cél, amely felé az egész emberiség vándorol. Érdekes, hogy a kinyilatkoztatás szerint az emberiség és a történelem beteljesedése egy városban valósul meg (EG 71)”, így a város a mennyország előképeként is felfogható – utalt Körmendy Imre Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításában megfogalmazott szavaira.

A város mi vagyunk” – emlékeink, kultúránk, közösségi kapcsolataink furcsa és személyes szövedéke.

Mindaz, ami a személyünket kis közösségeink által, végül magát a társadalmunkat is hordozza, alakítja. A város mi vagyunk, ami végeredményben meghatározza a múltunkat, értékekkel, emlékekkel nyitottan a jövőre.

A kereszténység a kezdetektől fogva nagyvárosi, az eredetileg tisztán vidéki, galileai közösség nagyon rövid időn belül jeruzsálemi, túlnyomóan városi gyülekezetté vált, majd Antiochiában  nagyvárosi jelleget öltött, egy olyan társadalmi formát, ami azután jellemző lett a páli misszióra és az egyháztörténet következő évszázadaira, s ennek ma is jelentős aktualitása van – fejtette ki Sághy Ádám.

Frivaldszky János többször is utalt rá, hogy

a város valahogyan az emberi létmódhoz, különösen is a kereszténység közösségi létéhez szabott.

Már Arisztotelész is mély kapcsolatot feltételezett az emberi boldogság, a város és a társadalom között, mely gondolatot később többek között Aquinói Szent Tamás is átvette és formálta. A boldogság és a jó az emberi élet és természet célja. Az eudaimonia Arisztotelésznél egyértelműen szoros kapcsolatban van a várossal. Sőt, a város a legfontosabb eszköz lehet a boldogság eléréséhez, és ez a kereszténység számára is fontos üzenet lehet, amennyiben a városban bontakozhat ki a keresztény egzisztencia, ami itt találkozhat a kegyelemmel – érvelt Sághy Ádám.

Úgy tűnik tehát, mintha a városból lehetne absztrahálni minden politikai közösség ősmintáját – vetette fel továbbgondolásra Frivaldszky János.

Körmendy Imre saját, személyes urbanista élettapasztalatain keresztül mutatta be a városi közösségi lét sajátos dimenzióit, mindenkori kihívásait, örömeit, értékeit. Az értékek kapcsán többször történt utalás a beszélgetésben arra, hogy

a család sok tekintetben prototípusa és első alkotóeleme a városnak. A város, bár mesterséges közösség, de mégis közösség, ezért nem szabad elveszni hagyni, hanem éppen hogy erősíteni kell a családi alapokon nyugvó városi tereket, közösségeket.

Isten az embert a közösségre való nyitottságra teremtette, erre adott neki meghívást és egyben feladatot – emelte ki a beszélgetésben Körmendy Imre. Az ember társadalmi lény. Ezt Jézus teljesítette be, amikor túllépett a zsidóságon és a hellén görögségen, mindenkire tekintettel nyitottá téve ezt az emberi dimenziót. Ezért mondatjuk: Fratelli tutti – utalt Ferenc pápa enciklikájára Körmendy Imre.

Már Arisztotelésznél láttuk, hogy a közjó a városban tud a legjobban megjelenni, így nem biztos, hogy elsődlegesen politikai fogalom – fejtette ki Frivaldszky János, hozzátéve, hogy közösségi, erkölcsi és valamiképpen esztétikai érték, amely újragondolásra vár, mely újragondolásnak a tere is a város, amennyiben a közjót a közösségi létből és értékekből lehet levezetni.

Sághy Ádám ehhez hozzátette, hogy a város mindig hordozza magában a megelőző korok etikai és erkölcsi látképét, melyet politikától függetlenül érthetünk, élhetünk. A város különböző dimenzióit értően kellene tudnunk olvasni, amihez elengedhetetlen az oktatás. Körmendy Imre megjegyezte, hogy ehhez a mindenkori nagypolitika távolba látó perspektívája kellene, hosszú távú döntésekre van szükség akkor, amikor például építészeti tervekről döntünk.

Hogyan lehet elképzelni a városok sokszínűségét úgy, hogy a kozmopolitizmust elkerüljük? – tette fel a kérdést Frivaldszky János. Ahogyan már Pál apostol is a helyi, lokális problémák kapcsán írta meg több levelét, melyek általános, már mindenkire érvényes válaszokat hordoznak, így a kereszténység is mindig glokális [globális és lokális egyszerre – a szerk.] volt.

Egyszerre olyan, ami rendkívül jól ismeri és érti a helyi kultúrát, sajátosságokat, ezek tereit, és egyben volt egy egyetemes, mindenkire érvényes üzenete, Jézus örömhíre

– mondta Sághy Ádám.

Miben több az urbanisztika mint leíró tudomány, illetve mit jelent ma a város a teológia számára? Mit jelent nekünk ma a város? – hangzott el a zárókérdés.

Körmendy Imre válaszában jól elhatárolta az urbanisztikát az építészettől, és bemutatta az előbbi sokszínű valóságát, annak lehetőségét, hogy hány oldalról és milyen értékek mentén tudjuk vizsgálni, illetve szemlélni a várost. Erre a közös gondolkodásra hívott. A teológia számára ma a város jelenti a fő fókuszpontot, és pont ezért van szüksége a teológiának az urbanisztikára, építészetre – általuk jobban megértve a várost –, hogy újra jelen tudjunk lenni bennük Isten üzenetével.

A beszélgetés a Pázmány Péter Katolikus Egyetem honlapján és YouTube-csatornáján is elérhető.

Forrás: PPKE Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpontja

Fotó: Merényi Zita; PPKE Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpontja

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria