Istennel a „grundon” – Michels Antal plébános Vecsei H. Miklós színésszel beszélgetett

2017. október 18. szerda 17:40

A színház szakrális hatása, a hit személyessé válása, barátság és „grundélmény” – többek között ezekről beszélgetett Michels Antal plébános Vecsei H. Miklós Junior Prima díjas színésszel, a Vígszínház társulatának tagjával a Nem Adom Fel Cafe & Barban október 17-én.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Kávéházi esték Tóni atyával programsorozat részeként zajló beszélgetésen az estek hagyományát követve először a családi háttér került szóba. Miklós nem mindennapi gyermekkort tudhat magáénak: hatan testvérek, egyik bátyja örökbe fogadott. „Ő az egyik legjobb barátom – mondta Miklós –, és rengeteget tanultam általa az integrációról.” Testvére cigány, mozgássérült és értelmi sérült.

De máshol is megtapasztalta a társadalmi különbségeket, hiszen szülei munkája miatt iskola után egyik húgával többnyire nem haza, hanem a budapesti Miklós utcai hajléktalanszállóra ment. „Amíg a szüleim dolgoztak az épület emeletén működő iskolában, mi a hajléktalanokra voltunk bízva. Sok örömöt, emberi találkozást és tudást kaptam tőlük – Miklós úgy emlékszik ezekre az évekre –: szegények voltunk, de idillikus volt az életünk.”

Szülei válása azonban nehéz időszak volt az egész családnak. Úgy érezte, összedőlt minden biztos az életében. Ez volt az az időszak, amikor a gyermekként örökölt vallás személyes hitté vált benne. „Jártam templomba, ministráltam, de egy gyereknek nincs igazán szüksége Istenre, hiszen természetes módon magában hordozza őt. Önző dolog, de az ember akkor találja meg Istent, amikor szüksége van rá, amikor veszteség éri, és rájön: kell hogy valami mélyebb értelme legyen a dolgoknak. Nekem tizenöt-tizenhat éves koromban lett szükségem Istenre, amikor úgy éreztem, a helyzeten, amibe kerültem, ember már nem tud segíteni. Mindenki mást gondol Istenről, hogy milyen, és egy ember is mindennap mást érezhet vele kapcsolatban, de ami a lényeg, hogy ő biztos, stabil, van.”

Ez volt a hivatás keresésének időszaka is. „Kiskoromban régész, űrhajós, a szüleim után tanár, majd pszichológus és pap is akartam lenni” – mesélte Miklós. Végül mindent megváltoztatott egy színházi előadás: a Pesti Színház Az ünnep című darabja.

„A jó színház szakrális: amikor valami olyat érzünk – együtt, közösségként –, amit nem tudunk szavakkal kifejezni, de tudjuk, hogy ott van. Ez az az állapot, amikor az ember a »gyomrából él«, amikor a felesleges dolgok leválnak az életünkről, és kikristályosodik, hogy mi a fontos – általában ez a másik ember. Ez az energia fogott meg azon az előadáson” – mondta Miklós. Beadta a jelentkezését a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahova elsőre felvették. „Szerencsés vagyok, mert nem számít számomra a karrier mint siker – tette hozzá. – De olyan hivatásom lehet, ami sokaknak szól.”

A beszélgetés során szóba kerültek a darabok, melyekben Miklós játszik, illetve az írások, amiken dolgozik. Szeretne egy borkóstolóval egybekötött önálló estet összeállítani Hamvas Béla A bor filozófiája című könyvéből.

„Nagy izgalommal tölt el az Isten-kérdés. Hamvas az írta: »Elhatároztam, hogy imakönyvet írok az ateisták számára. (...) Tudom, hogy ezt a szót, Isten, ki se szabad ejtenem. Mindenféle más neveken kell róla beszélni, mint amilyen például csók vagy mámor vagy főtt sonka.« Hamvas Béla különleges módon beszél Istenről, gyönyörű, de emberi, szinte profán választ tud adni arra a kérésre: ki Isten? – magyarázta Miklós. – Szeretném megtanulni az ő szavait, és valahogyan átadni, hátha ezáltal fogékonnyá válnak erre a kérdésre olyanok is, akik egyébként elzárkóznak tőle.”

A Vígszínház sikerelőadásában, A Pál utcai fiúkban Vecsei H. Miklós Nemecseket játssza. „A darab felfrissítette bennem azt a tudást, mit jelent az igazi, az egymásban feloldódó barátság, amikor nincsenek titkok. És azt is, mi a »grundélmény«, milyen, ha a barátaiddal vagy, egy saját helyen, ahol nincs idő, és ahol együtt éltek meg valamit. Az embernek éveket kell eltöltenie ezen a »grundon«, hogy kiteljesedjen, sőt az a jó, ha az egész élet során ott van ez a »grundélmény«... Ezt szeretnénk átadni a nézőknek is.”

Kávéházi esték Tóni atyával programsorozat következő alkalma november 14-én, kedden lesz, amikor Keresztes Ilona rádiós szerkesztővel beszélget Michels Antal a Nem Adom Fel Cafe & Barban (Budapest, VIII. kerület, Magdolna utca 1.).

Fotó: Merényi Zita

Szalontai Anikó/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Nézőpont
Vezető híreink - olvasta már?
igen-az-isten-hivasara-papszentelest-unnepeltek-pecsi-szekesegyhazban
Igen az Isten hívására – Papszentelést ünnepeltek a pécsi székesegyházban

Június 16-án délelőtt Udvardy György pécsi megyéspüspök Fekete Zoltán és Lábár Tamás diakónusokat áldozópappá; Kárász Gábort, Kovács Józsefet és Molnár Eriket pedig szerpappá, diakónussá szentelte.

19:59
krisztus-sugarzik-at-rajta-mindszenty-emlekmiset-tartottak-budapesten
Krisztus sugárzik át rajta – Mindszenty-emlékmisét tartottak Budapesten

Június 17-én, vasárnap a józsefvárosi Szent József-templomban Michels Antal plébános Mindszenty bíboros emlékére mutatott be szentmisét, cserkészek részvételével. Az ünnepi eseményen megemlékeztek a hercegprímás halálának 43. évfordulójáról, és hálát adtak Istennek a most zárult iskolai tanévért.

15:57