Kontinenseken átívelő szolidaritás – A Fokoláre Mozgalom 100 Ft-os akciója a pakisztáni gyerekekért

Az akciót ünnepélyesen, hálaadó szentmisével zárták április 15-én Budapesten, a Rózsafüzér Királynője-templomban.

Pakisztánban, ahol az írástudatlanság általános jelenség (még 2015-ben is 42 százalék volt az analfabéták aránya) egy belga ferences szerzetes kezdte el látogatni harminc évvel ezelőtt a nyomorban élő családokat egy konzul feleségével együtt, hogy segítsék őket. Az általa megkezdett munkát folytatja az a szociális központ, amelyet a Chiara Lubich által alapított, a vallásközi párbeszédben is igen aktív lelkiségi mozgalom, a Fokoláre működtet. Az intézményben mintegy 130 kaszton kívüli, nyomorúságos körülmények között élő hindu és keresztény gyermek fejlődését, tanulását segítik; finanszírozzák a taníttatásukat.

Beer Miklós, Téglásy Klára, Tóth Judit és Nagy Károly
a hálaadó szentmisén

A központ közel két éve komoly anyagi nehézségekkel küzdött, ezért az ott dolgozó magyar fokolarina (lelkiségi tag) azzal fordult a mozgalom magyarországi tagjaihoz, tudnának-e segíteni, hogy továbbra is taníttathassák a gyermekeket. Tóth Juditban és Téglásy Klárában vetődött fel az a gondolat, hogy sokakat megszólítva pénzt gyűjtenek erre a célra.

Az állami iskoláztatás költsége egy gyermek számára nagyjából 210 eurónak megfelelő összeg (kb. 67 ezer forint) évente. Mindezért megkapják a szociális központtól azt, ami szükséges az iskolában: ruhát, cipőt, iskolatáskát, tankönyveket, füzeteket, beleértve a havi tandíjat is, valamint a napközit is ebből tartják fenn, ami nélkül elképzelhetetlen lenne, hogy a gyerekek megmaradjanak az iskolában. Sportra, játékra nagy gondot fordítanak, és az iskolán kívüli programok szervezésére is. Mindezek „normális” körülményeket biztosítanak számukra.

Ilyen körülmények között élnek a támogatottak

A harmadik alkalommal megszervezett gyűjtésen a két lelkes Fokoláre-tag és segítőik iskolákat, plébániákat, közösségeket kerestek meg, hogy – a hivatalos vezetőség egyetértésével – a megszólítottak akár csak száz forinttal is hozzájárulva tegyék lehetővé, hogy minél több gyermek kezdhesse meg vagy folytathassa tanulmányait. Innen a „100 Ft-os akció” elnevezés.

A gyűjtés március 20-ig tartott, mert Pakisztánban a tanév április elsején kezdődik. Csaknem hat hónap alatt mintegy négymillió forint gyűlt össze, ami hatvan gyermek beiskolázását teszi lehetővé.

A csodákban bővelkedő akcióért és az abban bármilyen formában részt vevőkért Beer Miklós váci megyéspüspök mutatott be hálaadó szentmisét.

A főpásztor arról beszélt, hogy húsvétkor is azt mutatta meg Isten, hogy a szolgálat az ő logikája. Az Úr minket is arra hív, hogy Isten szolgáiként, az ő lelkületével legyünk jelen a világban. „Szegények mindig lesznek köztetek” – Jézus szavaihoz a püspök hozzátette, hogy betegek is mindig lesznek köztünk, és mindig lesznek pakisztáni gyerekek, idehaza cigány gyerekek, sokszorosan hátrányt szenvedők, akik számára alkalmunk lesz Isten szabadító szeretetét közvetíteni. Annyi ember várja a segítő kezet, a remény közvetítését, hogy nekünk, keresztényeknek rá kell döbbennünk: ezért vagyunk itt, ez hitelesíti a szavainkat.

Váci Mihály Eső a homokra című költeményének sorait idézve érzékeltette e keresztényi küldetést a megyéspüspök:

„Osztani magad: – hogy úgy sokasodjál;
kicsikhez hajolni – hogy úgy magasodjál;
hallgatni őket, hogy tudd a világot,
róluk beszélni, ha szólsz a világhoz.
Széjjel szóródni – eső a homokra –
sivatagnyi reménytelen dologra,
s ha nyár se lesz tőled – s a táj se zöldebb:
– kutakká gyűjt a mély: – soká isznak belőled!”

Hinának tizenegy testvére van

A szentmisét követő találkozón egészen megható történetek hangzottak el arról, hogy milyen sok kis apró akcióból állt össze ez a gyűjtés. A Rózsafüzér Királynője-plébánia, amely a záróünnepségnek helyet adott, négy szegény sorsú pakisztáni gyermekről gondoskodott idén.

Ahogy Nagy Károly plébános elmondta: plébániáján vásárt rendeztek a hitoktatók és a hívőközösség szervezésében, így kicsivel több mint egy gyermek oktatásához szükséges pénz gyűlt össze, de szerette volna, ha kétgyermeknyi összegre ki tudják egészíteni. Ez később meg is történt. Amikor pedig megköszönte a híveknek az adományt, két család szinte párhuzamosan, egymástól függetlenül úgy döntött, hogy beiskoláznak egy-egy gyermeket.

Itt laknak Hináék

Egy édesanya arról számolt be nekünk és videókapcsolaton keresztül a mozgalom Pakisztánban élő magyar tagjának is, hogy három gyermeke mellé még hármat iskoláztak be. Gyermekei is nagy örömmel figyelik a támogatottak sorsát, csak a legkisebb tette fel a kérdést, hogy miért is szeretnének annyira iskolába járni a kis hinduk.

Sok egyházi és állami iskolában és óvodában is gyűjtöttek, de a legszebb talán az volt, hogy a fokolárosok az ózdi II. János Pál pápa-iskolában is – ahol békemissziót folytatnak – beszéltek a pakisztáni gyerekekről. Az ide járó roma gyermekek éppúgy rászorulók egytől egyig, mint a pakisztániak, még ha jobb körülmények veszik is körül őket. Ám itt is összegyűlt hétezer forint, pár cukor is – ha az utóbbit nem is, a gesztusban rejlő szeretetet biztosan megkapják a pakisztáni sorstársak.

Bobby a szülei nélkül maradt a településen nagybátyjánál,
hogy továbbra is tanulhasson

A kontinenseken átívelő szolidaritás a Fokoláre Mozgalom csaknem egy évtizede Pakisztánban szolgáló tagján keresztül valósulhat meg.

Fotó: Tóth Pál, Fokoláre Mozgalom

Agonás Szonja/Magyar Kurír