Kovászként a társadalomban – Székely János a CCEE szociális kérdésekkel foglalkozó szekcióüléséről

Gazdaság, társadalmi igazságosság és a nemzetek közötti szolidaritás – ez volt a témája a tanácskozásnak, amelyet Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, a bizottság szociális kérdésekkel foglalkozó szekciófelelőse vezetett. A püspökkel Vértesaljai László SJ, a Vatikáni Rádió magyar adásának főszerkesztője beszélgetett az ülés kapcsán.

Az alábbiakban részleteket olvashatnak az interjúból.

– Milyen célkitűzéssel hívták egybe ezt a találkozót?

– Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának két szekciója van: az egyik foglalkozik a fiatalokkal, az evangelizációval, a család és az élet kérdéseivel; a másik pedig a társadalmi kérdésekkel, ami tulajdonképpen az Egyház társadalmi tanításának átültetése a gyakorlatba, illetve célkitűzése, hogy az európai kontinensen, az európai egyházak hangjával is megszólaljon a társadalmi tanítás. Ez a szekció kétévente egyszer találkozik; az ülésre minden ország püspöki konferenciája küld képviselőket, akiknek az a feladatuk, hogy a saját országukban megfogalmazzák a közélet és a társadalom számára az Egyház társadalmi tanítását, és segítsék, hogy az életté is váljon és kovászként formálja a társadalmat. 

Ahogy XIV. Leó pápa írja a Magnifica humanitas kezdetű enciklikájában, „tegyünk azért, hogy ne Bábel tornyát építse az emberiség”,

egy olyan várost, ahol egy hang van, egy nyelv, egy kultúra, egy akarat, főként a gazdagoké, a hatalmasoké; hanem úgy építsük az emberi társadalmat, ahogy Nehemiás próféta idejében a lerombolt Jeruzsálemet újjáépítették, minden falszakasznak saját felelőse, saját „családja” volt. Az emberiség nagy építkezésében is valahogy így kellene eljárni: minden nyelvnek, minden kultúrának megvan a maga hangja, senki sincs leselejtezve. Ezzel a szellemiséggel gyűltek egybe a különféle országok képviselői.

– Van egy közös társadalmi tanítás, amelyet aztán minden helyi egyház próbál a saját körülményeire alkalmazni…

– Igen, emellett a szekcióüléseknek mindig vannak kijelölt témái. Most az alaptémánk az igazságosabb gazdasági rend, a nemzetek közötti szolidaritás – vagyis, hogy hogyan képzelnénk el egy igazságosabb gazdaságot és a nemzetek közötti együttműködést. Gondolhatunk itt például arra, hogy az Oxfam (független nem kormányzati szervezetből álló nemzetközi konföderáció, amely a globális szegénység enyhítésére összpontosít – a szerk.) becslése szerint a világ nyolc leggazdagabb emberének összesen körülbelül annyi vagyona van, mint a világ szegényebb felének, négymilliárd embernek összesen. Ez döbbenetesen igazságtalan és nagyon káros, mert az emberiség nagy döntéseit, például háborúról, technológiai újításokról döntően befolyásolja ez az óriási gazdasági erő, szabályozzák a világgazdaságot, a piacokat. (…)

– Mit tud tenni ebben a konkrét helyzetben egy helyi egyház?

– Az Egyház egyik sajátos küldetése, hogy prófétai hang legyen, és inspirációt adjon az emberiség számára. Nagyon nagy kincse volt a mostani találkozónak, hogy itt volt a Centesimus Annus Alapítvány igazgatója, melyet II. János Pál pápa hozott létre mint szakértőkből álló alapítványt, melybe főleg gazdasági és nemzetközi joghoz értő világtekintélyeket hívnak meg, és az a küldetésük, hogy az Egyház társadalmi tanítását fejlesszék szakmai szempontból. Paolo Garonna igazgató sok érdekes dolgot elmondott. Az a társadalmi tanítás, ami a szolidaritásra hívja föl a figyelmet, nagyjából világos, és sok ország meg is próbálja valósítani, például a jóléti állam, a szociális háló formájában. Ez a része a társadalmi tanításnak érthető és reálisan meg is valósítható. Az Egyház társadalmi tanításának másik része, ami a világgazdaságra és az igazságosságra vonatkozna világszinten, sokkal kevésbé konkrét, de maga a téma is sokkal nehezebb. Létrehozni egy igazságosabb világrendet nagyon-nagyon nehéz, azért is, mert a nemzetközi együttműködések, akár gondolhatunk az ENSZ-re, félelmetes módon meggyengültek. Sok nagyhatalom egyszerűen kiszáll ezekből a nemzetközi egyezményekből, illetve sok olyan állam van, mely a saját maga által aláírt egyezményeket sem tartja be, így nehéz vagy nem is lehet nemzetközi jogról beszélni. Nagy kihívás ez a feladat, ugyanakkor az alapítvány igazgatója azt mondta, hogy ennek ellenére

az emberiségnek egy jelentős része úgy tekint az Egyházra, mint egy nagy erkölcsi tekintélyre. Tudja, hogy ez nemzetek fölötti, tehát nem elfogult egy-egy részérdek irányában. Nagyon sokan várják a pápától, hogy világos útmutatást adjon akár a béke, akár egy igazságosabb gazdaság témájában.

(…)

– Született-e valamilyen konkrét elhatározás a jövő tekintetében?

– Alessandra Smerilli nővér, az Átfogó Emberi Fejlődés Szolgálatának Dikasztériuma prefektusa kérte, hogy egyrészt küldjünk be jó gyakorlatokat, amik a mi országainkban működnek. Akár olyan szemmel is nézve, hogy mi az, amit Európa mint a kereszténységgel már régóta áthatott kontinens föl tudna ajánlani más kontinensek számára az igazságosabb társadalmi rend megvalósításáért; vagy ami segítség lehet a mesterséges intelligencia megtervezésében, szabályozásában. Bár Európa jelenleg nincs az MI technológiai élvonalában, vagy annak megalkotói között, de a legtöbb reflexió az új technológiára mindig Európában születik meg. (…) A találkozónk egy másik konklúziója, hogy az elveket, amiket mi a helyi egyházak részéről megfogalmaztunk, szeretnénk eljuttatni a Centesimus Annus Alapítvány szakértői köréhez, hogy finomítsák, konkretizálják, és talán ezzel tudjuk gazdagítani az Egyház társadalmi tanításának kincsestárát.

A teljes beszélgetés leirata IDE KATTINTVA olvasható.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: CCEE

Magyar Kurír