Legyünk Jézus kinyújtott keze a bántalmazottak felé! – Hans Zollner előadása a safeguardingról

A kiszolgáltatottak védelméről szóló szakmai napon százhúszan vettek részt, köztük Németh Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára; Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök; Dobszay Benedek OFM, az Emberi Méltóság Stratégia szakmai vezetője; a szervezet tagjai, női és férfi szerzetesrendek vezetői, képviselői, egyházmegyés papok, gyermekvédelmi szakemberek és számos érdeklődő.

A rendezvényen Dobszay Benedek köszöntötte a résztvevőket a Pápai Gergely Egyetem intézményvezetőjének két előadása előtt. Hans Zollner tanításai után az Emberi Méltóság Stratégia szakmai vezetője bemutatta a gyerekvédelem magyarországi helyzetét az ad limina jelentés fényében. Ebéd után a délelőtt elhangzottakat kiscsoportokban mélyítették el a jelenlévők, majd kérdéseikre fórum keretében válaszolt a meghívott előadó.

Jézus gyógyítja a bántalmazottakat

Hans Zollner első előadása kezdetén a római Antropológiai Intézet kapujában lévő, ukrán festő által készített ikonról beszélt, mely Jézust mint gyógyítót ábrázolja a betegségétől szabaduló leprás, a vérfolyásos asszony, egy béna és egy kétgyermekes anya társaságában. „Az ikon üzenete, hogy a safeguarding Jézus Krisztusban kell hogy gyökerezzen.

El kell érni a megsebzetteket, traumatizáltakat, és vissza kell őket hívni a közösségbe. Jézus kitárja a karját feléjük.

Szeretné, ha megértenénk, az a feladatunk, hogy mi is érjük el a bántalmazottakat, építsünk közösséget velük az ő példájára, azonosuljunk velük.”

Megtisztulásra van szükség

Hans Zollner hangsúlyozta, ha safeguardingról van szó, nem elsősorban szakpolitikáról, jogszabályokról és irányelvekről kell beszélni, hanem megtérésről. Szent II. János Pál pápa már 25 éve sürgette a katolikus közösség megtisztulását. Az egyház meg akarja találni a helyét a modern társadalomban, ahol mindaz, amiről korábban meg voltunk győződve, megkérdőjeleződik. Ötven éve Kanadában derült ki először, milyen visszaélések történtek az egyházban. „A Jóisten kopog, mégsem nyitjuk az ajtókat, nem tisztulunk meg” – tette hozzá.

Tettekre kell váltani az elveket

A safeguarding szóval kapcsolatban elmondta, néhány éve tértek át erre a kifejezésre, mely nemcsak az abúzusok elkerüléséről szól, hanem arról is, hogyan lehet létrehozni biztonságos tereket, biztonságos kapcsolatokat és olyan kommunikációt, mely tiszteletben tartja a másik embert. Hangsúlyozta, az elvek megvannak, azokat tettekre kell váltani. Nem új jogra van szükség, hanem hogy a meglévőt az egyház alkalmazni kezdje.

A safeguardingra nem úgy kell tekintenünk mint nehéz témára, hanem pozitívan, azt keresve, hogyan lehetünk biztonságos teret adó egyház.

Katolikus Egyház és gyermekvédelem

Hans Zollner 80 országban találkozott egyházi vezetőkkel, elmondta, 2026-ban a gyermekvédelem témája mindenhol terítéken van. „Tavaly Kecskeméten voltam, tegnap Pannonhalmán, holnap megyek Egerbe. Van fejlődés ezen a téren, valami változott. Szöulba is megyek, ahol a püspöki konferencia először fog foglalkozni a safeguardinggal.”

Az előadó arról is beszélt, hogy az ötven évvel ezelőtti abúzus esetében nem szexuális, hanem fizikai erőszak történt, a fókusz azóta többször átkerült a szexuális bántalmazásra. Szinte mindig a Katolikus Egyház kerül be a hírekbe, sokszor vádolják abúzus elkövetésével. Ám fontos lenne a sportot és a családot is vizsgálni, ugyanis a kiskorúak ellen elkövetett szexuális bántalmazások 95 százaléka a családban történik. „Ha az egyház bűnbak, az arra szolgál, hogy ne kelljen a többi területre ránézni.” Ugyanakkor rámutatott, hogy az egyház morális felelőssége valóban nagyobb, mint egy edzőé, tanáré, családapáé.

Azt is látni kell, hogy az egyház rengeteget tett a safeguarding terén, szakpolitikája, képzései, szabályai lettek. „Sok tudást adunk át egymásnak, szakemberekké váltunk. Senki nem tesz ennyit, mint mi a gyerekek méltóságáért. Büszkék lehetünk erre.

Ami még nem működik jól, hogy hogyan küzdünk meg a múlttal. Félünk, ellenállunk azzal kapcsolatban, hogy az egyházban apák, anyák, papok, püspökök, egyházi oktatók fiatalokat használtak ki spirituálisan, anyagilag, szexuálisan.”

Hans Zollner rámutatott a nyilvános bocsánatkérés, gyónás és jóvátétel fontosságára. A gyógyulás egyetlen útja, hogy el kell ismerni a bűnt, az eltagadás nem működik.

Elmondta, ma már nemcsak a gyermekek ellen elkövetett abúzusokkal foglalkoznak, hanem a kiszolgáltatott helyzetben lévő 18 éves kor felettiek ellen elkövetettekkel is. Figyelmet fordítanak szexuálisan bántalmazott nőkre, sportolókra, szemináriumi növendékekre. A szexuális bántalmazás mellett a pszichológiai, érzelmi, verbális és spirituális abúzus, valamint az online bántalmazás is a figyelmük középpontjába került. Rámutatott, a mesterséges intelligencia új kihívást jelent, mert képes virtuális bántalmazásokat, akár csecsemőmegerőszakolást is bemutatni. 

Első előadása végén a sebek gyógyítását XVI. Benedek pápa szavaival sürgette, aki az Isten népén ejtett sebeket a Krisztus testén ejtett sebekkel azonosította.

Krisztus testének minden tagja összetartozik

Második előadásában Hans Zollner arra mutatott rá, hogy az egyház Krisztus teste, melyben ha egy tag szenved, akkor az egész test szenved. Az összetartozás négy területen, az emberek, az intézményi struktúrák, a folyamatok és a tartalom szintjén is érvényesül. Rengeteg katolikus van a világon, több ezer egyházmegye. Ha egy pap tesz valamit, az minden papra hatással van. Ha azt szeretnénk, hogy az egyházunk biztonságosabb hely legyen, ezt a négy területet egyszerre kell figyelembe vennünk, mindegyiknek jól kell működnie.

Nem elég kicserélni az embereket. Behívhatjuk a legjobbakat, de ha diszfunkcionálisak a struktúrák, sikertelenek lesznek.

A jezsuita szerzetes arra biztatott, hogy mindenkinek van feladata, amit csak ő tud elvégezni, az irányelveket konkrét cselekvésre kell váltani. Mindannyian rendelkezünk hatalommal, mely tapasztalatból, tudásból, életkorból és pozícióból fakad. Ezt használhatjuk mások és magunk érdekében – buzdított, majd hozzátette, Leó pápa arra figyelmeztet, hogy irgalommal és igazsággal kell fordulnunk a vádlottak és az áldozatok felé.

Félünk a botránytól

Ha vádak érik az intézményünket, teljesen normális, hogy védeni kezdjük, mert félünk a botránytól. „De milyen képünk van az egyházról? Ez a földön a tökéletes közösség, aminek minden tagja szent? Ha ezt gondoljuk, az nem Jézus Krisztus egyháza. Ő Pétert bízta meg annak vezetésével, aki nem volt feddhetetlen. Keresztényi-e az egyház, ha feddhetetlennek, bűntelennek képzeljük? Vagy az a keresztényi, ha azt mondjuk, az egyháznak folyamatosan szüksége van megtérésre, megtisztulásra, megújulásra?” – tette fel a kérdéseket.

Rámutatott,

minden egyes országban, ahol az egyház tagadja, mi történt a múltban, tízszer nagyobb a botrány. Sokkal kevésbé pusztítja az emberek hitét, ha az egyház a bűnt elismeri.

„A hitelességét nem a botrány kezdi ki elsősorban, hanem az, hogy sokan tudtak ezekről a bűnökről, mégsem tettek semmit.” Ellenpéldaként elmondta, hogy amikor Münchenben a 95 éves kardinálist azzal vádolták, hogy 25 esetet rosszul kezelt, írt egy dokumentumot, melyben vállalta a felelősségét. Másnap vége volt a botránynak, de ehhez el kellett ismernie, hogy hibázott. Vállalni kell a következményeket személyesen és intézményi szinten is. Ott, ahol nem foglalkoztak ezekkel az ügyekkel, romokban hever az egyház.

Hans Zollner ismertette benyomását Magyarországról és a közép-kelet-európai régióról. Mint mondta, az autoriter rendszerek következményei szembetűnőek. Az egyházat a diktatúrák alatt sokan a szabadság szigetének, mentsvárnak tekintették, bíztak benne, felmagasztalták. Megjelent a klerikalizmus, miszerint a pap többet ér, mint más. Az elmúlt években azonban sorra derültek ki esetek, és még a köztársasági elnök is belebukhatott a kegyelmi botrányba.

Papképzés és safeguarding

A főelőadó maga is részt vett a Ratio Fundamentalis kidolgozásában, mely papokra vonatkozó elveket tartalmaz. Mint mondta, 

figyelmet kell fordítani arra, hogy a szemináriumokba olyan jelentkezőket vegyenek fel, akiket nem vádoltak meg problémás magatartással.

Hans Zollner kiemelte az élethosszig tartó tanulás és az áldozatok segítésének jelentőségét. Ferenc pápa megtérésről, átláthatóságról, őszinteségről és szolidaritásról beszél, melyek mind irgalomból fakadnak. „Meg kell változtatni a gondolkodásmódunkat! Ha a szakmai napon részt vevő 120 ember mindent megtesz a maga környezetében, ha a safeguarding a küldetésünk szerves része lesz, a magyar egyház is átalakul, és sokkal biztonságosabb tér lesz. Legyünk Jézus kinyújtott keze a bántalmazottak felé!” – hangsúlyozta.

Jelentés készült a magyarországi tapasztalatokról

Dobszay Benedek, mielőtt a magyar safeguarding helyzetét bemutatta volna az MKPK november eleji ad limina látogatása fényében, elmondta, Magyarországon is van egy 120 órás kurzus, mely kapcsolódik a Gregoriana képzéseihez.

A püspökök nagyjából hétévente elmennek a Szentatyához, meglátogatják a dikasztériumokat. Idén ősszel lesz a magyar püspökök ad limina látogatása, melyre készülve az egyházmegyéknek, a férfi és női szerzetesi konferenciáknak, összesen kilencven közösségnek több száz kérdést küldtek a Vatikánból a safeguardinggal kapcsolatos működésükre vonatkozóan. Válaszaikat az Emberi Méltóság Stratégia (EMS) elemezte, és készített belőle összefoglalót.

Az EMS szakmai vezetője rámutatott, hogy Magyarországon a safeguarding esetében jók az alapok: vannak eredmények, alapdokumentumok, kijelölt felelősök, konferenciák. A hiányokat a képzések rendszerességének biztosításában látja, de a szakmai támasz is sokszor nehezen elérhető, és az érintettek szava is hangsúlyosabb lehetne. Dobszay Benedek beszélt az intézményi felelősségvállalás rengeteg kérdéséről, az áldozatok kíséréséről, a feltételezett és valós elkövetőkkel való viszonyról. A visszajelzésekből látszik, hogy „a közösségek várják az iránymutatást, a szakértőkkel való esetmegbeszéléseket, mentorálást, szupervíziót”.

A résztvevők is kérdezhettek

Ebéd után a jelenlevők kiscsoportokban dolgozták fel az elhangzottakat, majd fórumon tették fel kérdéseiket Hans Zollnernek. Ezek között felmerült, hogy a szemináriumi képzésekben hogyan érvényesülhet maga az ember nevelése, formálása. Az előadó rengeteg önismereti témát ismertetett, melyekkel az Antropológiai Intézetben foglalkoznak, és amelyeket jó gyakorlattá váltani a képzésben. Rámutatott, hogy általában az első öt évben mennek el a papok, amikor szembesülnek a papi élet valóságával. A szemináriumi képzés alatt nem lehet teljesen megismerni a növendékeket, mert nem elég nyitottak, nem mernek feltenni kérdéseket. Pedig minél emberibbé tudunk válni, annál krisztusibbá válunk – hangsúlyozta Hans Zollner.

A spirituális abúzusról is szó esett, egyáltalán mi az, mik a jelei. A főelőadó elmondta, ez a bántalmazás megjelenhet a gyóntatás, a homília, a tanácsadás során, a vallási közösségben és az iskolában is. Ilyenkor arra használjuk a spiritualitást, hogy a másik emberre szabad akarata ellenében hassunk. Sokszor ez a sémája: amit parancsolok, az az Úr akarata; ha lázadsz, az annak a jele, hogy nem fogadod el Isten akaratát, aki meg fog büntetni.

Egyes közösségekben erős a spirituális bántalmazás, így ezzel a témával két éve külön munkacsoportjuk foglalkozik.

Kitértek arra is, sokan gondolják, hogy a papok által kiskorúak ellen elkövetett szexuális abúzusnak a cölibátus az oka. Az elkövető papok nem korábban, hanem 39 éves koruk környékén bántalmaznak először, akkor, amikor sok a munka, magányosak, rájönnek, hogy az életük nem tart örökké, egyre kevésbé uralják a testüket. Hans Zollner hangsúlyozta, hogy a megelőzés a legfontosabb, amiben az önismeretnek és a spiritualitásnak nagy szerepe van.

Fotó (archív): Merényi Zita

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír