Mindszenty József hercegprímás halálának 50. évfordulójáról emlékeztek meg Bécsben

Jelen volt Szilágyiné Bátorfi Edit, Magyarország ausztriai nagykövete és Koncz Asztrik OH, a Betegápoló Irgalmasrend budapesti perjele, valamint Bruder Romanus, az az irgalmasrendi testvér, aki Mindszenty bíboros utolsó napjaiban, óráiban mellette volt; közreműködtek a Bécsben tanuló ifjú zenészek Windhager-Geréd Erzsébet kántor-karnagy vezetésével.

A megemlékezés 18 órakor szentmisével kezdődött. A szentbeszédet  Varga János atya, a bécsi Pázmáneum rektora mondta.

„Mindszenty József bíboros nem egyszerűen közszereplő volt, vagy politikus, nem is egy hős, vagy régi idők embere, aki fölött eljárt az idő – korábbi századok történelemkönyvekbe illő alakja… Ő ma is aktuális.

Az üldöztetések idején megmutatta hűségét népe, Egyháza iránt. Ez vezérelte tetteit. Nem a maga életét féltette, hanem a végsőkig felelősségteljesen tenni akart, kiállni Istenért, Egyházért, hazájáért.

Nem fáradt bele törekvéseibe, és az sem érdekelte, ha láthatólag kudarcot vallott, mert tudta, hogy »az idő az igazság barátja«.

A mai szentleckében elhangzottak sok vértanúra igazak. Mindszentyre – mint fehér vértanúra – szintén. Vannak, akik megtértek, és Saulusból Paulusok lettek, de vannak olyanok is, akik megmaradtak Saulnak, és egyetértenek az Isten emberének meghurcolásával, megölésével. Azt hiszik, hogy szolgálatot tesznek Istennek (vö. Jn 16,2), az emberiségnek.

Az evangélium hű szolgája pedig Krisztust nyújtja nekünk, az önmagát adó Krisztust, bármi áron. És ezzel magát is adja. Áldozatul és engesztelésül hűségben a saját életet adja, amikor az Élet Kenyerét, az Örök Élet Igéjét nyújtja nekünk. Időbeli és térbeli korlátok fölött.

Hiába, hogy szigorúan megparancsolták neki, hogy ne tanítson Jézus nevében, kényszerítették, megfosztották szabadságától, bántalmazták, ő is úgy válaszolt, mint Péter és az apostolok: Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek (vö. ApCsel 5, 28–29).

Hibákat felnagyítani és mai szemmel ítélni a múlt dolgairól szakmailag és emberileg is hibás, történelmietlen, és minket tesz kisebbé.

Jaj nekünk, ha elfelejtjük őt, és azt, ami a leglényege volt: a Krisztushoz való ragaszkodás, az igazság melletti kiállás. Amiért mindegyik totalitárius rendszerben üldözték meghurcolták, ellehetetlenítették.

»Ahhoz, hogy felismerjük, mit akar az Úr mondani egy szenten keresztül, nem szabad megállni a részleteknél, mert azokban tévedések és bukások is előfordulhatnak. Amiket egy szent mond, azokból nem minden teljesen hű az evangéliumhoz, és nem minden cselekedete hiteles és tökéletes. Amit szemlélnünk kell, az a szent teljes élete: megszentelődésének egész útját kell szemügyre venni; azt az alakot, amely tükröz valamit Jézus Krisztusból, és amely akkor bontakozik ki, amikor sikerül megfogalmaznunk személye teljességének jelentését« – idézi Hans Urs Von Balthasart Ferenc pápa Gaudete et exultate (Örüljetek és ujjongjatok) című apostoli buzdításában 2018-ban.

Mindszenty bíborost még Bécsben is úgy kezelték, mint egy veszélyes terroristát, aki titkos menedékhelyen van; megfigyelték, ellenőrizték (…) az hogy féltek tőle, éppen nagyságát mutatja. Gondolatai pedig ma is aktuálisak: »Az ember tud nagy, hős és szent lenni, erényre lendülni.«”

A magyar nyelvű szentmise végén Bruder Romanus – Romanus testvér – rövid tanúságtétele hangzott el.

„Nagy öröm számomra, hogy ötven évvel ezelőtt részt vehettem Mindszenty bíboros gondozásában, és most, ötven évvel halála után itt lehetek. Számomra Mindszenty bíboros nagyszerű példakép az élete, a munkássága, a csendessége révén, amivel elviselte a szenvedéseket. Mindenek ellenére kitartott az útján. Számomra az ő közelsége olyan erőt adott, amit a mai napig érzek.

Adjunk hálát Istennek, hogy ilyen papot, ilyen bíborost adott nekünk. Ő legyen példa számunkra, hogy Istenbe vetett bizalommal sok mindent el tudjunk viselni az életben. Legyen közbenjárónk, és különösen azoké, akik ma itt jelen vannak. Isten gazdag áldását kívánom mindnyájatoknak!” – fogalmazott az irgalmasrendi testvér, aki felidézte Mindszenty József bíboros utolsó szavait: „Isten kezében biztonságban vagyok. Egyedül Isten elég.”

*

A szentmise után megkoszorúzták Mindszenty József szobrát, amely Rieger Tibor alkotása, és jelenleg az Irgalmas Kórház udvarán található, majd Szilágyiné Bátorfi Edit, Magyarország ausztriai nagykövete mondott beszédet.

„Bécsben különös súlya van az emlékezésnek. Itt, ebben a városban zárult le Mindszenty József bíboros földi zarándokútja. Itt töltötte száműzetésének utolsó éveit, távol a hazájától, de közel ahhoz, ami számára a legfontosabb volt: az igazsághoz, az Egyházhoz, a nemzetéhez és az Istenéhez. Ma, halálának 50. évfordulóján, nem csupán megemlékezünk róla, hanem újra szembenézünk azzal, amit ő képviselt – és amit nekünk is képviselnünk kell. (...) az ember minden korban, minden körülmények között ösztönösen vágyik a jó pásztorra, olyanra, akinek már a puszta jelenléte is biztonságot ad. Aki nem uralkodik, hanem szolgál. Aki nem elrejtőzik, hanem ott áll, amikor szükség van rá. (...) hogy legyenek, akik őrzik az utat, akik emlékeztetnek a lényegre, akik megvédenek akkor is, amikor mi magunk meginognánk.

Mert a vezetés, a pásztori hivatás nem dísz, nem előjog, hanem kereszt. És ez a kereszt nem könnyű. A pásztor nem a kényelmet választja, hanem a felelősséget – a mások sorsáért, értünk vállalt terhet.

Mindszenty bíboros hűséges maradt, nem idomult kora rendszereihez. Nem volt hajlandó kiszolgálni sem a náci, sem a kommunista hatalmat. Nem volt hajlandó elhallgatni az igazságot, még akkor sem, amikor emiatt szenvednie kellett, és száműzetésbe kényszerítették.  Ma, ötven év távlatából az ő üzenete semmit sem veszített erejéből: az igazság nem változik korszak, rendszerek, népszerűség függvényében. Ma is ez a legfontosabb üzenet, Mindszenty bíboros szolgálatának üzenete: az örömhír, az igazság hirdetése, a lélek védelme, a nemzet szolgálata. Tanúbizonyságot tett életével és munkásságával arról, hogy

a szabadság nem pusztán és elsődlegesen a külső tényezők kérdése, hanem elsőként is a lélek belső műhelyében kovácsolódik. Mindszenty nem a múlt hőse, hanem a jelen példaképe.

Mert nekünk is újra meg kell tanulnunk kiállni – nem mások ellen, hanem az igazság mellett. Isten áldja meg az ő emlékét – és adja meg nekünk is a bátorságot, hogy ne csak emlékezzünk rá, hanem kövessük is őt – egyenességben, hűségben és Krisztus iránti rendületlen hitben.”

A megemlékezést a Mindszenty József boldoggá avatásáért mondott ima után a Boldogasszony anyánk kezdetű ének és a Himnusz eléneklése zárta le.

*

Másnap, május 7-én a Collegium Hungaricum, illetve az ennek keretei között működő Bécsi Magyar Történeti Intézet (BMTI) együttműködésében szervezett tudományos konferencián emlékeztek meg Mindszenty József életművéről a Collegium Pazmanianumban.

A konferencia szervezője és moderátora Ifj. Bertényi Iván, a BMTI igazgatója volt. Köszöntőt mondott Szilágyiné Bátorfi Edit, Magyarország ausztriai nagykövete és Baron Lobstein, az Egyesült Államok Ausztriai nagykövetsége Politikai Osztályának vezetője. A konferencia előadói Bánkúti Gábor, Fejérdi András, Sz. Nagy Gábor, Wirthné Diera Bernadett, Mikó Zsuzsa, Soós Viktor Attila, Kocsev Bence, Kecskés Gusztáv, Czene-Polgár Viktória és Deák András voltak.

Forrás: Collegium Pazmanianum

Fotó: Czyczyk László

Magyar Kurír