Nálunk a jótékonykodás mindennapos dolog – Joós Lászlóné Anna, a Caritas Hungarica díj kitüntetettje

– Kérlek, mondj néhány szót magadról!

– Négy éve nyugdíjas vagyok. Előtte a Kisbajcs-Nagybajcs-Vének Községek Közös Önkormányzati Hivatalában dolgoztam gazdálkodási előadóként. Férjemmel két nagylányunk és egy kisunokánk van.

– Mikor és hogyan érintett meg a segítő lelkiség? Volt-e konkrét élményed, ami elindított az önzetlen segítségnyújtás útján?

– Mindig próbáltam segíteni az elesett, utcán lakó embereken, ha másképpen nem, egy kis pénzadománnyal vagy élelmiszerrel. Férjem kezdeményezésére körülbelül 15 évvel ezelőtt kezdtük el azt, hogy karácsony előtt két élelmiszercsomagot készítettünk össze, és a településünkön lakó két rászoruló családnak adtuk oda. Azóta gyermekeinkkel és két barátunkkal együtt öt csomagot készítünk. Férjem vesedialízisre jár, és ezt az öt csomagot a nővérek közreműködésével öt rászoruló beteg társa kapja. Nagyobbik lányunk a munkahelye révén is tud segíteni rászorulókon, és lányának – kisunokánknak – is ezt tanítja, például az üzletek bejáratánál lévő rászorulóknak mindig vesz valami élelmiszert, az elmúlt évben pedig már az Erzsébet-kenyér kiosztásánál is segédkezett. Kisebbik lányunk pedig egy városi szociális intézmény szakmai vezetője. Az ő kezdeményezésükre boltban megmaradt élelmiszert gyűjtenek és osztanak a város rászoruló családjainak. Így bátran mondhatom, hogy családunkban a jótékonykodás mindennapi dolog.

– Mióta tevékenykedsz a karitász kötelékében? Kérlek, mesélj a csoportotokról!

– Karitászcsoportunk 2017-ben alakult, azóta tagja vagyok, három éve pedig csoportvezetőként tevékenykedem. Csoportunk hét tagból áll. Mindenki lehetőségéhez mérten részt vesz a munkában: az élelmiszer-adomány csomagolásában, kiosztásában.

– Hogy érzed, milyen tapasztalatokkal gazdagodtál eddig a karitászszolgálat során?

– Nagyon örülök, hogy a csoport tagja lehetek. A győri központ által szervezett szakmai napokat is nagyon szeretem, hiszen ilyenkor tudunk beszélgetni más csoporttagokkal. Látjuk, hogy kinek milyen problémája van, és azokat miképpen oldják meg. A szakmai napon sok segítséget kapunk azoktól, akik főállásban végzik feladatukat.

– Hogyan fogadtad a kitüntetés hírét? Milyen volt maga az ünnepség?

– A kitüntetésnek nagyon örültem. Nem gondoltam, hogy annyit tettem volna, de ezután még inkább igyekszem többet segíteni a rászorulókon, hogy méltó legyek erre a kitüntetésre. Az ünnepség számomra nagyon szép és felemelő volt.

– Miként folytatódik ezután szeretetszolgálatod?

– Remélem, hogy időm és egészségem sokáig engedi, hogy végezzem ezt a szolgálatot.

Szöveg: Paksa Balázs

Forrás és fotó: Győri Egyházmegyei Karitász

Magyar Kurír