Ötven éve szentelték pappá Ullmann Péter Ágoston gödöllői premontrei emeritus kormányzó perjelt

A szentmisét Ullmann Péter Ágoston Julian Jan Groblickiért, szentelő püspökéért, valamint egykori elöljárója, Fényi Ottó perjel lelki üdvéért, elhunyt szüleiért, barátokért, jótevőkért és a rendi közösségért ajánlotta fel.

Az aranymisén jelen volt a teljes gödöllői és zsámbéki közösség, Balogh Piusz gödöllői apát, Fazakas Márton csornai prépost és a zsámbéki premontrei nővérek, akiknek Ullmann Péter Ágoston a magisztere.

A 18 órakor kezdődő liturgia votív, vagyis a napi officiumtól eltérő, különleges célra bemutatott szentmise volt, Urunk Jézus Krisztus örök főpapságáról. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek, hogy gyümölcsöt hozzatok, és a ti gyümölcsötök maradandó legyen” – énekelte a Premontrei Kántorátus, amely a zenei szolgálatot végezte Farkas Domonkos vezetésével.

A templomot megtöltötték a gödöllői, zsámbéki és budapesti hívek, barátok és jóakarók, akik a rendi jubileum és az aranymise alkalmából közösen adtak hálát Isten minden kegyelméért: „Megkented olajjal fejemet, színültig töltöd kelyhemet. És a te irgalmasságod kísér engem életemnek minden napján. Hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.” (22. zsoltár)

„Sokszor a körülmények rabjaként szeretjük meghatározni önmagunkat, az azonban egészen nyilvánvaló, hogy

egy törekvő, dolgozni vágyó, élni akaró ember bármilyen politikai és gazdasági helyzetben, bármilyen történelmi szituációban megtalálja azt az utat, amelyet számára Isten kijelöl”

– fogalmazott Holnapy Dénes Márton OPraem alperjel, zsámbéki plébános, a szentmise szónoka, utalva mindazokra a megpróbáltatásokra, amelyekkel ötvenéves papi szolgálata alatt Ullmann Péter Ágostonnak szembe kellett néznie. Mint mondta, csak abból lesz jó pap, aki jó orvos, ügyes anyagbeszerző lenne, hiszen a kérdés mindig az, tisztességgel végezzük-e el a ránk bízott munkát.

Legyen az ember mérnök, orvos, autószerelő, informatikus vagy pap, bármely becsülettel végzett munka és hivatás ugyanolyan értékes Isten előtt.

Ullmann Péter Ágoston  meghívása végül is a szerzetességre és a papságra szólt” – mondta Holnapy Dénes Márton.

Sorra vette Ullmann Péter Ágoston papi pályájának eddigi állomásait, kezdve a titkos, 1972-es krakkói felszenteléssel, majd felidézte zsámbéki szolgálatát, amikor bár misézni nem misézhetett, de orgonistaként és a szkóla vezetőjeként közreműködhetett a liturgiában, miközben a hétköznapokon a Zenetudományi Intézetben végezte feladatait. Volt idő, hogy mindössze egy családi háznál mutathatott be szentmisét, két szerzetesnővér jelenlétében, amiről még a helyi plébánosnak sem volt tudomása.

A tényeket megismerheti az utókor, de azt a légkört, amelyben ezek a dolgok megeshettek, nem ismerik. Nem érzik már az újabb generációk. Még 1989 elején sem látszott, hogy fordulat következik

– mutatott rá Holnapy Dénes Márton, hozzátéve, aki nem élte át ezeket az éveket – és szerencsére azóta felnőtt egy generáció –, talán el sem hiszi, hogy mindez valóban megtörténhetett. A rendszerváltoztatást megelőzően Ullmann Péter Ágoston 17 éven át élte meg hivatását titokban és üldözés közepette.

Ezt követően Holnapy Dénes Márton a kijelölt evangéliumi szakaszra, a Betsaidában meggyógyított vak emberre (vö. Mk 8,22–26) irányította a figyelmet. A beteg ember rábízza magát a Mesterre, aki nem a nyilvánosság előtt cselekszik. A vak ember pedig bízik abban, aki vezetni és gyógyítani tud.

A szentmisén Ullmann Péter Ágoston is megszólalt. Arról beszélt, hogy ugyan a teljes ünnep akkor is mindig megvalósult, amikor a legnagyobb titokban kellett bemutatni a szentmiseáldozatot, ám ha lehetőség van rá, akkor nem szabad megfosztani a testvéreket a közös hálaadás örömétől.

Köszönöm, hogy most együtt adunk hálát a kegyesség kegyelméért és megváltottságunkért. Hálát adunk, hogy színed előtt állhatunk és szolgálhatunk Neked”

– mondta az ünnepelt.

A jubiláló premontrei szerzetes és pap küzdelmes életútjáról – amelyet az aranymisén csak utalások révén elevenített fel Holnapy Dénes Márton – egy 2017-ben készült videointerjúban bővebben is beszélt. „Nagy ajándék, hogy olyan családba születtem, amelyben Isten jelenléte természetes volt; ehhez édesanyám imádságos és áldozatos élete, édesapám sok nehézséget elviselő türelmes természete is hozzájárult” – emlékezett vissza akkor arra, hogyan mélyült el benne a hit, amely szerinte sokszor úgy születik meg, hogy Isten más embereken keresztül közelít meg bennünket.

A premontrei rendhez való csatlakozásáról azt mondta, az voltaképpen a véletlennek köszönhető, pontosabban a Gondviselés elhatározásának, ugyanis nem sokkal azt követően, hogy az érettségi után az Esztergomi Főegyházmegye papnövendéke lett, 1959-ben a Központi Papnevelő Intézet működését az államhatalom ellehetetlenítette. Később más egyetemekről is kitiltották, így került egyre közelebb a rendhez, amely ugyancsak nehéz időszakon ment keresztül: a rendi közösséget 1960–90-ig gyakorlatilag mindössze Fényi Ottó OPraem, Eördögh László Benedek – aki maga is titokban tett fogadalmat –, Rubint Ferenc egykori zsámbéki plébános és Ullmann Péter Ágoston alkotta.

Egy héten egyszer találkoztunk, szentmisét mondtunk, mégis a közösségi életük szinte intenzívebb volt, mint manapság”

– elevenítette fel emlékeit Ullmann Péter Ágoston, hozzátéve, hogy abban a harminc évben nem lehetett szó a hagyományos értelemben vett közösségi életről.

„Egy öregember már azon gondolkodik, hogy befogad-e a Jóisten az Ő országába – méltó leszek-e rá? Ez engem is nagyon foglalkoztat, és nem is hiábavaló kérdés” – mutatott rá Ullmann Péter Ágoston, megemlítve XVI. Benedek pápát, aki ugyancsak tudatosan foglalkozik a kérdéssel, s maga is megfogalmazta egy vele készült interjúban: „Remélem, hogy olyan jó lesz majd a mennyországban, mint gyermekkoromban, otthon, a család körében.”

„Kicsiben a premontrei rend is az a világ számára, mint ami maga az Egyház. Erre utalnak az evangélium szavai is: »ti vagytok a föld sója«, »ti vagytok a világ világossága« (vö. Mt 5,13–16).” Mint fogalmazott, azt látva, hogy jelenleg az ember mennyire van tudatában az öröklét fontosságának, lehetnénk pesszimisták is, azt azonban soha nem szabad szem elől téveszteni, hogy nem hiába állított bennünket Isten oda, ahol vagyunk.

Ameddig csak elér a mi saját actio radiusunk, abban a körben nekünk mindent meg kell tennünk azért, hogy megszenteljük a bennünket körülvevő világot”

– biztatott, emlékeztetve, Jézus maga is azért lett emberré, azért élt és azért szenvedett, hogy a világ megváltására ajánlja azt. Isten egyszülött fiának hatalma erre nyilván felülmúlhatatlan, mégis egy kicsi rendi közösség előtt is példa, hiszen mindenki a maga körében hat. „Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti?” (1Kor 5) – idézte Pál apostol szavait a 2017-es interjúban a szerzetes.

*

Ullmann Péter Ágoston OPraem gyermekkoráról, kalandos szemináriumi és orvosi tanulmányairól, az illegális szerzetességről és a lengyelországi papszentelésről, a budapesti kántori, zsámbéki plébánosi és gödöllői elöljárói szolgálatról és sok minden másról is részletesen lehet olvasni az Inkább létezni, mint látszani című életrajzi kötetben.

A szerzetes 80. születésnapjára készült Insigni die sollemnitatis című kötet is tartalmaz baráti visszaemlékezéseket a számos Ullmann Péter Ágostonnak dedikált tanulmány és lelki írás mellett.

Forrás: Gödöllői Premontrei Apátság

Fotó: ODPictures Art Studio

Magyar Kurír
(he)