Özvegyeknek szervezett lelkigyakorlatot a Házas Hétvége mozgalom Domaszéken

Az özvegyek hétvégéjéről a szervező team tagjai és néhány résztvevő beszámolói alapján olvashatnak rövid összefoglalót.

A Házas Hétvége lelkiségi mozgalom már 1984-es évtől segíti Magyarországon a szentségi házasságban élő házaspárokat abban, hogy kapcsolatuk megújuljon. A mozgalomhoz csatlakozó papok és szerzetesek is hivatásukban a közösségekkel való szeretetteljes kapcsolatot kapják ajándékba.

Minthogy a Házas Hétvége közösségben egyre több az özvegy a korábban megújult kapcsolatra lelt házaspárok között, a lelkiséghez 2018 óta új programként kapcsolódóan szervezik meg az özvegyek hétvégéjét, immár sokadik alkalommal.

Az október 15. és 17. között Domaszéken, a Zöldfás Lelkigyakorlatos Házban rendezett lelkigyakorlatra sokfelől érkeztek a résztvevők, így a Vajdaságból, a Felvidékről és Erdélyből is – összesen tizennyolcan. 

A lelkigyakorlatot egy nyolctagú team – köztük ugyancsak özvegyek, valamint három lelkipásztor, Bíró László nyugalmazott tábori püspök, Nagy József vajdasági pap és Thordai Attila újszegedi plébános – vezette.

Bevezetőikkel Bíró László püspök és Nagy József atya mélyen megérintette a résztvevőket.

A lelkigyakorlat témájának alapját Ferenc pápa 2022-ben elhangzott katekézissorozata adta, melyet az öregkor értelméről és értékéről tartott a Szentatya. Ennek központi gondolata az volt, hogy az öregek nem leselejtezendő, felesleges emberek, hanem értékek hordozói, és a megélt tapasztalataikat át kell adniuk az ifjabb nemzedéknek – hitelesen. A nemzedékek szövetsége, a kölcsönös érdeklődés, az egymásra szánt idő sok bajra megoldást jelenthet.

A domaszéki lelkigyakorlaton több szentírási rész is segítette a résztvevőket abban, hogy felismerjék, megértsék ezeket a tennivalóikat. Noémi és Rut története nyomán például azt gondolták át, hogyan működik az életükben az anyós–meny kapcsolat, s hogy családi kapcsolataikban az önzetlen szeretet és egymásra figyelés vezérel-e. Eleazár példája abban segített, hogy a hithez való hűség és a megélt példa milyen fontos gyermekeik, unokáik számára, amit „prédikálással” nem lehet pótolni. Jób könyve, a 71. zsoltár és más szentírási helyek pedig abban segítettek, hogy az élethelyzetükben megélt nehézségeket, csapásokat fel tudják dolgozni, kitartsanak a hitben.

A résztvevők arról is beszéltek, hogy milyen feladataik lehetnek közösségükben, valamint sorstársaikkal és a rászorulókkal kapcsolatban. Az előadók arra buzdították őket, hogy merjenek lépni feléjük.

Mindezen gondolatokat egyénileg és kiscsoportban dolgozták fel a lelkigyakorlatozók. A sorstársak példái és figyelmes meghallgatása nyomán világosabbá lett, hogy mi a saját tennivalójuk.

Néhány részlet a résztvevők visszajelzéseiből:

„Bibliai idézetek sorának magyarázatával és személyes vallomások segítségével kaptunk reményt a hátralévő földi út értékességében. Az életvégi nap szépségét reményt adóan az ígéret földjét megpillantó Mózes példája mutatta. (...) A példák saját életünkbe helyezése és a hasonló személyes élmények tudatosítása erőt ad a megfelelő úton való első lépések megtételéhez.”

„Az özvegységben töltött immár tizenegy évben megszámlálhatatlan lelki és testi krízisen estem keresztül. Számos lelki ajándékot kaptam az Úrtól és Szűz Máriától, valamint a környezetemtől. (...) Megerősítést kaptam a kételyeimre; biztatást arra, hogy a világosság felé haladunk, ahol Jézus hajlékot készít nekünk. Világosság legyünk a környezetünknek (...) Életünk java még hátravan az örök életben...”

Forrás és fotó: Házas Hétvége lelkiségi mozgalom

Magyar Kurír