Prohászka Ottokárra emlékeztek halálának 99. évfordulója alkalmából Budapesten

A szeminárium dísztermében tartott tudományos konferencián Mózessy Gergely püspöki levéltáros; Soós Viktor Attila egyháztörténész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) tagja; valamint Klestenitz Tibor történész tartottak előadást.

Az Egyetemi templomban Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök Martos Balázs Levente esztergom-budapesti segédpüspökkel, a Központi Papnevelő Intézet rektorával és Kálmán Peregrinnel mutatott be szentmisét. A megemlékezés a szeminárium udvarán, Prohászka Ottokár mellszobránál közös imádsággal és koszorúzással zárult.

A Prohászka püspökről elnevezett díszteremben tartott tudományos emlékkonferencia levezető elnöke Mózessy Gergely, a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár igazgatója volt.

Elsőként Klestenitz Tibor történész Prohászka Ottokárnak az Egyházi Közlönyben megjelent, majd tiltólistára került Több békességet! című írását és annak előzményét, a Karácsonyi élet című cikket vizsgálta. 

Ezt követően áttért a Karácsonyi élet című cikk elemzésére, amelyet a teljes történész szakma és talán a katolikus közösség is elfelejtett. Ez az írás pontosan egy évvel korábban jelent meg, és tulajdonképpen a Több békességet! írásban kifejtett eszméket előlegezte meg. Ugyanúgy a teológia megújulásáról, illetve az egyházi birtokok vagyonkezelésének a reformjáról szólt. Bátor és óriási sajtóvisszhangot kiváltó írása volt.

„Ez akkor még nem jutott el az egyházi konzervatív vezetés ingerküszöbén túlra, és még elmaradt a feljelentés. Egy év múlva azonban a Több békességet! esetében ez már bekövetkezett, és a mű indexre került. Egy nagyon jó, szlogenszerűen idézhető gondolatot emelnék ki. Prohászka azt írta, hogy a teológia nem válhat gramofonná, ami csak a régi, ezeréves bölcsességeket adja elő újra és újra, hanem egyfajta megújulásra, kritikai gondolkodásra, a ma igényeihez való szólásra van szükség. Ez olyasmi volt, amit a konzervatívok nem feltétlenül fogadtak nagy örömmel Prohászka korában” – hangsúlyozta az előadó.

Soós Viktor történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja a konferencián Prohászka Ottokár püspök Apor Vilmosra, a későbbi győri püspökre tett hatását mutatta be. Mint elmondta, Prohászka nyomdokain haladva Apor Vilmos kiemelten foglalkozott az Egyház szociális felelősségével. „Apor tekintett a nehéz sorban lévőkre, az elesettekre, ahogyan nagy példaképe, Prohászka tette. Amikor győri püspök lett, látta, hogy az ipari város tele van szociális problémákkal, nehézségekkel. Püspökként is odafordult a szegények felé, különösen az ipari munkásságnak, a nehéz helyzetben élőknek lett az egyik támogatója” – mutatott rá a két püspök gondolkodásának párhuzamaira a történész. Kiemelte, hogy a negyvenes évek első harmadában Győrben is, ahogy sokfelé az országban szorgalmazták Prohászka Ottokár boldoggá avatását, és Prohászka Emlékbizottságot hoztak létre. 

Mózessy Gergely egyháztörténész kutatásai során az egykori titkosrendőrség iratanyagai között találkozott Prohászka Ottokár püspök említéseivel. Elmondta, hogy ez egy újszerű kutatás, amely módszertanilag kihívás, mert az állambiztonsági iratok segédletei alapvetően a kortárs, potenciális célszemélyekre vonatkoznak, egy történeti szereplő említései csak nehezen fellelhetők. De a kommunista állambiztonság érdeklődött a Horthy-korszak politikai elitje és annak a pletykái iránt, hogy a célszeméllyé vált embereket lejárathassák, kapcsolatrendszereiket felvázolhassák.

„Ilyen vonatkozásban emlegették időnként Prohászkát, néha egészen furcsa módon. Például egy titkos társaságban játszott vezető szerepét írták le, ám ennek nincs semmiféle alapja. De a téves információ még a politikai nyomozók tankönyveibe is belekerült.

Eredeti Prohászka-dokumentumokra is lehetett bukkanni. Például Zadravecz István tábori püspök a memoárjáról rendelkezett példánnyal az állambiztonság, épp pletykás jellege miatt. Ennek háttérdokumentumaiban négy eredeti Prohászka-levél van, amelyek arról tanúskodnak, hogy Prohászka nem kereste a konfrontációt a protestánsokkal, szemben a tábori püspökkel” – mondta a történész.

Beszélt arról is, hogy az állambiztonsági források milyen változatos módon mutatnak fel Prohászka Ottokár püspökről szóló vélekedéseket: kihallgatási jegyzőkönyvekben, ügynökjelentésekben, de akár szobalehallgatások során is megismerkedhetünk róla szóló értékelésekkel.

A konferencia után az emlékezők az Egyetemi templomba vonultak, ahol Prohászka az utolsó szentbeszédét mondta el.

A koncelebrált szentmise kezdetén Martos Balázs Levente püspök, a központi szeminárium rektora köszöntötte a nagy számban megjelent Prohászka-tisztelőket. Köszönetet mondott Spányi Antal püspöknek, hogy támogatásával elevenen tartja a századforduló magyar kereszténysége meghatározó egyéniségének szellemi-lelki örökségét.

Kálmán Peregrin OFM szentbeszédében megemlékezett Prohászka Ottokár egészen Istennek adott életéről, az esztergomi szeminárium tanáraként végzett megújító papnevelő munkájáról. „Bevezette a rendszeres áldozást, a szentségimádást, a gyónást, ami abban az időben nem volt természetes a szemináriumok világában. És ezzel újította meg a következő papi nemzedéket. De szociális tevékenysége mögött is ezt láthatjuk. Prohászka így áll előttünk, mint aki Istennel való személyes megérintettségébe bevonta a korabeli Egyházat, a papnövendék-képzést, a társadalmi jelenlétet és a lelkipásztori szolgálatot. Ezért állunk meg ma is tisztelettel előtte” – hangzott el a beszédben.

A szentmise után a hagyományokhoz híven a szeminárium udvarán imádkoztak Prohászka Ottokár boldoggá avatásáért Spányi Antal püspök vezetésével. A papnövendékek asszisztálásával koszorúkat helyeztek el bronzszobránál.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Lakata Pál

Videó:  Körtvélyes Tivadar/Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír