Sátoraljaújhelyen tartották a Miskolci Egyházmegyei Karitász munkatársainak lelkinapját

Sok év után új helyszínen, a sátoraljaújhelyi Georgikon Görögkatolikus Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium épületében rendezték meg a karitászmunkatársak hagyományos őszi lelkinapját, mely imaórával kezdődött az iskola kápolnájában.

Az imádság után Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök bevezetőjében XIV. Leó pápa egyik üzenetére hivatkozva kiemelte a Krisztussal való egység jelentőségét.

Az egyházi szeretetszolgálat akkor tudja teljesíteni küldetését, ha a különböző helyszíneken és tisztségekben szolgáló munkatársak egységben maradnak a saját egyházközségükkel és egyházmegyéjükkel – emelte ki a főpásztor.

Utalt az önzetlen, áldozatos segítségnyújtásra is, külön megemlítve Magyarország keleti régióit és a rászorulók megsegítését, valamint a közös ima és szeretet által nyújtott támasz jelentőségét.

A lelkinap keretében Csejoszki Szabolcs, a Miskolci Egyházmegyei Karitász igazgatója beszámolt az elmúlt év tevékenységéről és az egyházmegye különböző csoportjainak munkájáról, megköszönve az önkéntesek elhivatott és áldozatos szolgálatát.

A lelkinap fő előadója Csordás Gábor, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye pasztorális helynöke volt, aki korábban a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász igazgatójaként szolgált.

Elmélkedéseiben a szeretetszolgálat mélyebb, lelkipásztori és közösségi dimenzióit világította meg.

Rámutatott, hogy a Karitász nem csupán egy a sok segélyszervezet közül, hanem az Egyház alapvető küldetésének (diakónia) szerves része, amely nem választható el az igehirdetéstől (kérügma) és a tanúságtételtől (martyria).

A szeretetszolgálat egyúttal hiteles tanúságtétel is: a kívülállók számára is érthetővé teszi a keresztény hitet, ha annak követői megbízhatóan, tisztelettel és következetesen fordulnak a bajbajutottak felé. A segítség nem függhet attól, hogy a rászoruló milyen felekezethez tartozik, vagy egyáltalán vallásos-e.

Ugyanakkor a segítők magatartása, egymás közötti viszonya és a feladatok felelős elvégzése maga is üzenetet hordoz – mondta Csordás Gábor. Kiemelte azt is, hogy a közös munka hatalmas összekovácsoló erővel bír az egyházközségekben.

A mai ember legértékesebb kincse az ideje; a rászorulók számára sokszor az odafigyelés, a személyes jelenlét és az odaszánt idő jelenti a legmélyebb segítséget – hangsúlyozta a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye pasztorális helynöke.

Arról is beszélt, hogy különösen fontos az idősek és az egyedül maradók felkarolása: olykor már az is jelentős szolgálat, ha valakit elvisznek a templomba, meglátogatnak, vagy segítenek abban, hogy ne szakadjon ki a közösségből.

Ugyanakkor a karitászönkéntesek egymást is bátoríthatják, tehermentesíthetik, és a nehéz helyzetekben lelki támaszt nyújthatnak egymásnak – tette hozzá Csordás Gábor. 

Figyelmeztetett arra is, hogy a szeretetszolgálat nem lehet öncélú adakozás, elismerés vagy viszonzás reményében végzett tevékenység.

A szeretetszolgálat alapja Krisztus feltétel nélküli szeretete.

A krisztusi szeretet abban mutatkozik meg, hogy különbséget tudunk tenni a bűn és a bűnös ember között: a bűnt határozottan elutasítjuk, de az embert minden körülmények között határozott és bátor szeretettel kell segíteni a talpra állásban.

Az előadásokat fórum követte, melynek során egy-egy helyi csoport munkatapasztalatait, sajátos eseteit ismerhették meg az egyházmegyei karitászmunkatársak.

Szó esett az utánpótlás kérdéséről is, hogy hogyan lehet bevonni a fiatalokat a karitász munkájába.

Szöveg: Varga-Juhász Bernadett

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír