Szelídség és szolgálat – Ezüstmisét és búcsút ünnepeltek Anarcson

Az ünnepi eseményre egybegyűlt hívek, családok, meghívott vendégek és lelkipásztorok imáiba Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök is bekapcsolódott. Bár a Szent Liturgiát nem ő végezte, tanításával ő vezette be a jelenlévőket a kettős ünnep lelki mélységeibe.

A megyéspüspök prédikációjában a szelídség fogalmát állította a középpontba. Rámutatott, hogy a mai világban a többség a hatalomban és a mások feletti felülkerekedésben látja az erőt. A Szentírás ezzel szemben gyökeresen eltérő tartást vár el a keresztény embertől.

A főpásztor beszéde felütéseként így fogalmazta meg az ünnep üzenetét: „A szelíd ember lehajtja a fejét, a lelkét pedig az égre emeli. Korunkban talán különösen is meg kell tanulnunk a szelídséget, hiszen olyan világban élünk, amelyben a többség uralkodni akar. Mi, keresztények a Szentírásra hagyatkozunk, amely a szelídség erejéről beszél nekünk.”

A püspök hangsúlyozta, hogy a szelídség valódi belső tartást jelent. Mózes példáját idézte fel, akit az Ószövetség a föld legszelídebb embereként ír le. A szelíd ember birtokában van az erőnek, de nem él vissza vele. A sebzés helyett a gyógyítást választja, az igazságszolgáltatást pedig Istenre bízza.

Az Újszövetségben, Krisztus jeruzsálemi bevonulásakor ugyanez a magatartás jelenik meg: a világ királya harci szekér helyett alázatosan, szamárháton érkezik. A főpásztor Kovács Róbert atyához és feleségéhez fordulva kiemelte, hogy a krisztusi szelídség a Szentlélek ajándéka, amely az imádságos életben, a mindennapi önmegtagadásokban és a megbocsátásban érik be.

„A szelíd pap nem erőtlen. Van ereje, de pontosan tudja, hogy az élete felett Isten uralkodik. Meghajlik az emberek előtt, lelkét pedig felemeli az Istenhez. A szelíd papnak senki sem fél megmutatni a gyengeségeit. A jelenléte békét teremt” – méltatta a negyedszázados szolgálatot a főpásztor.

A prédikáció végén Szocska Ábel püspök átadta Leó pápa apostoli áldását a jubiláló lelkipásztornak, megköszönve az egyházmegyében végzett áldozatos munkáját.

A liturgikus ünnep a testvéregyházak és a helyi közösség szoros összetartozását tükrözte. A református testvérek képviseletében Diák Péter lelkipásztor köszöntötte a jubilánst. A Jelenések könyvéből vett igével – „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” – háláját fejezte ki az Anarcson megélt ökumenikus együttműködésért.

A liturgián részt vettek a környező települések lelkipásztorai, korábbi parókusok, a helyi önkormányzat és a társintézmények vezetői, a szomszédos egyházközségek hívei, valamint azok a paptestvérek, akik szerepet játszottak a parókus és családja életében.

Az eseményt a közösség gondoskodása tette teljessé. A megújult bejárati ajtó, a frissen festett kerítés, a megsütött sütemények és az ünnepi töltött káposzta mind a hívek szeretetéről tanúskodtak. A hívek köszöntötték Szocska Ábel megyéspüspököt is, aki szintén idén tölti papságának 25. évét.

A liturgia a parókus és felesége negyedszázados házasságának megáldásával, köszöntő szavakkal, körmenettel, miroválással és emléklapok osztásával zárult, majd a résztvevők közös szeretetvendégségen vettek részt a helyi iskolában.

Kovács Róbert anarcsi parókus huszonöt év szolgálatát áttekintő beszéde ITT olvasható.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír