Timothy Radcliffe OP bíboros: Háború idején arra vagyunk meghívva, hogy a remény emberei legyünk

Timothy Radcliffe OP február 27-én érkezett a fővárosba, Kijevbe, ahol találkozott Vitalij Krivitszkij kijev-zsitomiri megyéspüspökkel, és meglátogatta a háborúban elesett katonák ideiglenes emlékhelyét. Február 28-tól március 1-jéig lelkigyakorlatot tartott, majd kéthetes útjának hátralévő részét domonkos közösségek meglátogatásával töltötte.

– Mit jelent Önnek ez az ukrajnai látogatás és az, hogy itt lehet az ukrán nép mellett?

– Rendkívül boldog vagyok, hogy itt lehetek Ukrajnában – egy olyan országban, amelyet harminc évvel ezelőtt látogattam meg először. Domonkos testvéreim meghívására jöttem, örömmel.

Amikor olyan országba látogatok, ahol szenvedés van, mindig tanulok valamit.

Tehát elsősorban azért jöttem, hogy testvéreimmel lehessek, de azért is, mert meg vagyok győződve arról, hogy sokat taníthatnak nekem.

– Mi a fő üzenet, amit magával hoz?

– Úgy gondolom, hogy

amikor valaki megérkezik valahova, nem kész üzenettel kell érkeznie. Azért kell jönnie, hogy meghallgasson, és amit mondani akar, annak elsősorban az emberek meghallgatásából kell születnie.

Ezért nem annyira beszélni jöttem, mint inkább meghallgatni. Ez a szinodalitás lényege: hallgatóként érkezünk – hallgatunk Istenre, és hallgatunk egymásra.

– A kijevi lelkigyakorlatot, amelyet vezetett, a Miatyánk imádságnak szentelte. Miért választotta ezt a témát?

– A szenvedés és a háború idején az imádság elengedhetetlenül szükséges. A Miatyánk a legfőbb imádság, az Úr imája. Jézus maga is elmondta, amikor Jeruzsálembe ment, hogy szenvedjen és meghaljon. Előretekintve – arra a pillanatra, amikor a Getszemáni-kertben lesz – imádkozta el. Ezért mindannyiunk számára, különösen amikor szenvedéssel szembesülünk, az Úr imája nagy ajándék.

– Itt vagyunk Kijevben; testvéreink és az ön barátja, Łukasz Popko OP pedig Jeruzsálemben. Látjuk, hogy új szakasz kezdődött a háborúban. Mit gondol az ukrajnai és a szentföldi helyzetről?

– Igaz: egyre több erőszakot látunk mindenhol. Ez egy olyan időszak, amikor sok helyen háborúk törnek ki – nemcsak Európában vagy a Közel-Keleten, hanem Afrikában is, például Dél-Szudánban. És

minden eddiginél nagyobb szükségünk van a keresztény tanúságtételre, hogy a béke lehetséges, hogy a háború nem elkerülhetetlen. Háború idején arra vagyunk meghívva, hogy a remény emberei legyünk.

Azt mondanám, hogy a keresztények mai fő üzenete a remény. Az Eucharisztia szentségét egy olyan pillanatban alapította Jézus, amikor úgy tűnt, nincs már remény – az utolsó vacsora során, amikor csak a halál és az erőszak várt rá. Pontosan akkor adta oda magát Jézus. És ezért az Eucharisztia a remény nagy szentsége. Ezért az egyetlen üzenetem az Ukrajnában vagy bárhol máshol élőknek, ahol háború folyik, a következő: Reményünket az Úrba helyezzük. Az ő békéje végül győzedelmeskedni fog.

– Megjelent ukrán nyelven Az utolsó hét szó (Seven Last Words) című könyve, amely Krisztus keresztfán elhangzott utolsó mondataira összpontosít. Hogyan összegezné ezt a művet?

– Ez a kis könyv szorosan kapcsolódik a szinodalitás témájához – ahhoz, hogy megtanuljuk egymást meghallgatni. Az erőszak idején kísértésbe esünk, hogy bezárjuk a fülünket. De a meghallgatás szükséges. Közösségeinkben (...) meghallgatjuk egymást – különösen akkor, ha nem értünk egyet. Pontosan a nézeteltérésben tudunk tanulni egymástól. Világunk tele van olyan szlogenekkel, amelyekkel kapcsolatban az emberek nem igyekeznek igazán gondolkodni vagy megnyílni mások felé. Ehelyett Isten arra hív minket, hogy nyissuk meg elménket és szívünket.

Ezért olyan fontos a szinodalitás háború idején. A januári római konzisztóriumon az összes bíboros összegyűlt, és az első dolog, amit Leó pápa kért tőlünk, az volt, hogy hallgassuk meg egymást, hogy ő is hallhasson minket. Úgy gondolom, ez az Egyház nagy ajándéka az erőszakkal teli világnak. A meghallgatásban nemcsak a fülünkre és az elménkre van szükség, hanem a képzeletünkre is. El tudjuk képzelni, miért gondolkodnak mások másképp, mint mi?

Forrás: Vatican News; domonkosnoverek.hu

Fotó: Vatican News

Szalontai Anikó/Magyar Kurír