Több ezer ember kényszerült elhagyni lakóhelyét Kongóban

A Kongói Demokratikus Köztársaságban található Észak-Kivu régió fővárosa, Goma számos tragédiát élt már át történelme során, elég, ha a Nyiragongo vulkán okozta pusztításra, az 1994-es ruandai népirtáshoz kapcsolódó véres eseményekre, a gerillaháborúkra vagy a Luca Attanasio olasz nagykövet elleni támadásra gondolunk.

Az M23 csoport lázadói és a fegyveres erők közötti háború súlyosbodott, és 2022 novembere óta több millió ember menekült el az országból. A lázadók egy újabb offenzívában szálltak szembe a kongói hadsereggel, jelentősen megnövelve az általuk már ellenőrzött területet.

A szalézi missziót ezen a területen 1997-ben alapították: a Don Bosco Ngangi Központ évek óta referenciapontot jelent minden segítségre szoruló, különösen a fiatal lányok számára, akiknek pszichológiai, oktatási és szakmai támogató tanfolyamokat is biztosítanak.

Emberek ezrei, férfiak, nők, gyermekek és idősek menekültek el a régió legveszélyesebb területeiről, és kerülnek elfogadhatatlan körülmények közé útközben. Vannak, akik befogadó családokat keresnek, mások pedig a táborokat veszik célba.

Közülük több százan elfoglaltak néhány szalézi missziót, és Shasha, Don Bosco Ngangi, Kanyaruchinya, Rusayo és Bulengo táboraiban hevenyészett menedékeket hoztak létre nejlonból, lepedőkből és bokrokból. Mások betörtek a szomszédos területeken élő családokhoz, élelmet és vizet kértek.

Több mint 25 ezer család él a kitelepítettek táboraiban. Többségük alultápláltságban szenvedő, több mint egy éve iskolába nem járó gyerek; a terhes nők, idősek, fogyatékkal élők azok, akik a leginkább küzdenek az életükért ebben a helyzetben. Az élelemhiány és a szörnyű egészségügyi körülmények miatt sok fertőzés fordul elő, például kolera és légúti megbetegedések.

A szalézi misszionáriusok megnyitották kapuikat a legkiszolgáltatottabbak fogadására, megszervezték a humanitárius segítségnyújtást, de támogatásra van szükségük, a segély nem elég.

Jean-Pierre Muhima, a Don Bosco Ngangi igazgatója felhívást intézett az egész szalézi közösséghez, hogy az elszenvedett nehézségek ellenére mutassanak szolidaritást a háború miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek iránt. Don Bosco gomai fiai sürgős segítséget kérnek az ápolók és pszichológusok költségeinek támogatásában, valamint az alapvető szükségletek garantálásában: élelmiszer a családok számára a legsérülékenyebb gyermekek táplálására, sátrak, takarók, elemlámpák, ruházat 0–12 éves gyermekek számára, konyhai eszközök (edények, tányérok és csészék), gyógyszerek és higiéniai felszerelés.

A Don Bosco Szaléziak a kitelepítettek számára folytatják az alapvető segélyek szétosztását. A Don Bosco Ngangi melletti táborban jelenleg több mint 3500 család él, a Don Bosco Shasha táborban pedig körülbelül 1000 család. A legkisebbek naponta egyszer kapnak enni, a mindenkinek kiosztott étkezésen kívül. Az élelem és a víz adagolása szükséges ahhoz, hogy mindenkinek segíthessenek, bár nem lehet megjósolni, hogy az elkövetkező napokban, hónapokban hányan juthatnak még el a táborokba.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír