Üzbegisztán apostoli kormányzója: A kis helyi katolikus közösség küldetése, hogy só és kovász legyen

„Néha 3–5 emberrel alapítunk új plébániát. Így kezdődik, egy kis maggal, amit elvetünk – mondta Jerzy Maculewicz OFMConv püspök. – Azt tesszük, amit az apostolok is az Apostolok cselekedetei tanúsága szerint: kevesen vagyunk, de elindulunk, és az Úr vezeti lépteinket.”

Az elmúlt két évben két új plébániát hoztak létre az országban: az egyiket az Isteni Irgalmasság, a másikat pedig Szent József tiszteletére szentelték. A püspök szerint ezek az új közösségek az országban tapasztalható változások jelei.

Az egyik új plébánia Angrenben található, körülbelül 90 kilométerre a fővárostól, Taskenttől.

Itt valamivel több mint húsz hívő van, akiknek kétharmada gyermek. Így indul el egy egyházi közösség egy olyan helyen, ahol korábban nem voltunk jelen.”

Szent II. János Pál oltalma alatt

A lengyel származású Jerzy Maculewicz 21 éve él Üzbegisztánban. „A helyi egyház történelme elválaszthatatlan II. János Pál alakjától: 2005. április 1-jén, a pápa halála előtti napon hozták létre az Üzbegisztáni Apostoli Kormányzóságot, és neveztek ki ide. Én voltam az egyik utolsó püspök, akit ő nevezett ki.” Amikor eljött az idő, hogy védőszentet válasszanak az apostoli kormányzóság számára, a közösség II. János Pál pápát javasolta – emlékezett vissza a püspök –, részben azért, mert ezen a vidéken nem voltak helyi vértanúk, akiket védőszentnek lehetett volna választani.

Amikor megérkezett az országba, öt plébánia volt, amelyek lelkipásztori gondozását II. János Pál 1997-ben a konventuális ferencesekre (minoriták) bízta. A rend kapta azt a feladatot is, hogy fejlessze a Katolikus Egyház infrastruktúráját az országban.

Amikor megérkeztem, még Islom Karimov elnöksége idején, a helyzet minden vallás, a muszlimok és a keresztények számára is meglehetősen nehéz volt. Például a fiataloknak és a gyermekeknek tilos volt mecsetekbe vagy templomokba járniuk

– mondta a püspök. – Üzbegisztán második és jelenlegi elnöke, Savkat Mirzijojev (Shavkat Mirziyoyev) – aki 2016-ban került hatalomra –, vezetése alatt az ország megnyílt először a turisták, majd a zarándokok előtt is. A Katolikus Egyház is lehetőséget kapott arra, hogy munkánkat békésebben és szabadabban végezzük.” A két új plébánia „ennek a változásnak egy konkrét jele”.

Egy kis egyház útja

Az ország 39 milliós népességéből körülbelül 4 ezer fő tartozik az üzbég katolikus egyházhoz, amelyben alig tíz pap – egyházmegyés és szerzetes –, valamint tizenöt szerzetesnő és ugyanennyi hitoktató szolgál. Az ország egyetlen egyházkormányzati egysége az Üzbég Apostoli Kormányzóság, amelynek székhelye a főváros, Taskent, ahol a Jézus Szent Szíve-székesegyház található.

Ez egy hatalmas területen (az ország 448 978 km²) elszórt kis közösség. „Mostanában egyre több külföldi érkezik az országba tanulni vagy dolgozni – tette hozzá a püspök. – Közöttük sok indiai diák van, akik orvostudományt tanulnak.

Néhányan keleti rítusú katolikusok, mások protestáns közösségekhez tartoznak, míg megint mások nem keresztények. Ők is a katolikus plébániákra járnak, hogy imádkozzanak. Valóban velünk akarnak lenni; közösséget keresnek, lehetőséget arra, hogy másokkal legyenek, barátkozzanak és megosszák a spiritualitást, a hitet.”

Ez azt is megmutatja, „hogyan válhat egy plébánia találkozási hellyé még azok számára is, akik nem ugyanahhoz az egyházhoz tartoznak, de szükségét érzik az emberi kapcsolatoknak és a spiritualitásnak”.

Jerzy Maculewicz püspök hangsúlyozta, hogy a helyi egyház növekedése abban is megmutatkozik, hogy az évek során hogyan változott a közösségek összetétele. „Régen azok, akik keresztelést kértek, általában olyan családokból származtak, ahol egy családtag már katolikus hitre tért. Lehet, hogy az anya, vagy az apa, vagy egy gyerek, de nem voltak teljes katolikus családok.

Ma már vannak olyan fiatal katolikusok, akik összeházasodtak, és vannak gyermekeik. Vannak katolikus családok, illetve olyan gyermekek, akik ebben nőnek fel. Régen ezekből nagyon kevés volt.”

Ez egy fokozatos átalakulás, amiről a püspök hálával szólt. „Az elmúlt húsz év során végigkövettem ennek az egyháznak az útját. A létszáma nem nagy, de növekszik a személyes kapcsolatok, barátságok és egyéni tanúságtételek által. Látjuk, hogy minden egyes ember, aki közelebb kerül a helyi egyházhoz, személyes hívást kapott Istentől.”

A párbeszéd a mindennapokban kezdődik

Egy muszlim többségű társadalomban a katolikus jelenlét a jószomszédi kapcsolatok és az együttélés különböző formái révén terem gyümölcsöt. „Jó kapcsolataink vannak a muszlimokkal. Üzbegisztánban hagyománya van a toleranciának, amelynek gyökerei – véleményem szerint – a selyemút idejéig nyúlnak vissza. Akkoriban az emberek nemcsak anyagi javakat, hanem kulturális és vallási értékeket is cseréltek egymással” – jegyezte meg a püspök.

Üzbegisztánban több mint százhúsz különböző nemzetiségű ember él. Ez a sokszínűség lehetőséget teremt a különböző vallási hagyományok közötti találkozásokra.

Egyszer egy taxiban a muszlim sofőr elmesélte, hogy az egyik szomszédja zsidó, a másik keresztény. Azt mondta, hogy együtt ünneplik egymás vallási ünnepeit: muszlimok, keresztények és zsidók. Ez jól mutatja, milyen természetes lehet a tolerancia.”

A mindennapi vendégszeretet egy újabb kapu a párbeszédhez. „Az üzbégek nagyon nyitottak és érdeklődnek mások iránt. Ha látnak valakit, akinek segítségre van szüksége, nagylelkűen felajánlják, amit tudnak. Még ha először találkoznak veled, akkor is előfordulhat, hogy behívnak az otthonukba, és teával kínálnak.” Sok ember számára – tette hozzá Jerzy Maculewicz – az a lényeges, hogy akivel beszélnek, hisz Istenben, nem pedig az, hogy az illető melyik valláshoz tartozik.

A párbeszéd a politikai szinten is megvalósul. Az üzbég állami vallásügyi bizottság keretében működik egy tanács, amely az országban elismert egyházi közösségek képviselőit tömöríti. Maculewicz püspök is részt vesz a munkában. „Ez egy fórum, ahol eszmecserét folytathatunk, és kifejthetjük véleményünket a kormány felé. Amikor módosították az új vallási szervezetek bejegyzéséről szóló törvényt, minket is megkértek, hogy mondjuk el a véleményünket. Tettünk néhány javaslatot, amelyeket figyelembe vettek, és néhány változtatást is végrehajtottak. Úgy gondolom, ez pozitív fejlemény.”

Minden megkeresztelt küldetése

Októberben, a missziós hónapban Jerzy Maculewicz OFMConv püspök emlékeztetett minden keresztény közös küldetésére. „Szeretném megismételni Xavéri Szent Ferenc szavait: mindig meg kell őriznünk a misszionáriusi szellemet, életünk minden pillanatában és minden cselekedetében. Jézus elküldött minket, hogy hirdessük az evangéliumot minden népnek. Minden megkereszteltet elküldött, nemcsak a papokat és a szerzeteseket, hanem a világiakat is.”

Jerzy Maculewicz a közép-ázsiai ország egyházának jövőjéről szólva visszatért az evangéliumi képekhez: a sóhoz és a kovászhoz. „Egy csipet só elegendő ahhoz, hogy ízt adjon az ételnek, és egy kevés kovász elég ahhoz, hogy a tészta megkeljen. Ez ad nekünk ihletet, amikor azon gondolkodunk, mit tehetünk mi, katolikusok kicsiny nyája Üzbegisztánban, hogy megváltoztassuk ennek a nemzetnek az ízét, és kiemeljük gazdagságát.

Hiszem, hogy az Úrnak terve van velünk. Rajtunk múlik, hogy meghalljuk a hangját, teljesítsük az akaratát, és megvalósítsuk e földdel és népével kapcsolatos tervét.”

Forrás: Fides – az Evangelizáció Dikasztériumának hírportálja

Fotó: Curia Generalizia OFMConv

Szalontai Anikó/Magyar Kurír