Vajda Norbert, a Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatója: „Nem hagyjuk magára a küzdő embert”

A Katolikus Szeretetszolgálat ma már a társadalom megannyi rétegével és csoportjával foglalkozik, támaszt nyújt azokban a nehézségekben, melyekkel folyton változó világunkban küzdünk, legyen szó időskori demenciáról, alkoholproblémáról, daganatos betegségek lelki velejáróiról, csecsemők és kisgyermekek korai fejlesztéséről, gyermekvédelemről vagy a fiatal generációk megszólításáról. Tizenhat intézménye van, nagyjából ezer munkatársa, és kétezer körüli azoknak a száma, akikről mindennap közvetlenül gondoskodik. Módszertani hálózata országosan több mint százötven katolikus intézményre terjed ki, s projektjeivel, képzéseivel még sokkal többeket ér el. 

– A Katolikus Szeretetszolgálat mottója: „Szívvel, szakértelemmel – a legkisebbektől a legidősebbekig.” Hogyan valósul meg ez a szolgálatuk sokféleségében?

– Az Egyház tanítása szerint életünk a fogantatással kezdődik. A Természetes gyermekáldás elnevezésű projektben 2018-tól együttműködünk a Semmelweis Egyetemmel, közösen indítottuk el a Rekonstruktív Reproduktív Medicina (RRM) szakrendelést, amely gyakorlati támogatást nyújt a hozzánk fordulóknak. A rendelésre a cikluskovetes.hu oldalon megtalálható oktatók tudják „beutalni” a párokat. Sokáig nem ismerték Magyarországon ezt a nemzetközileg elismert orvostudományi kezelési stratégiát, amely az emberi szervezet egészségének helyreállítását célozza meg a könnyebb fogantatás érdekében. Cikluskövetés-oktatóink, az RRM-orvoslással együttműködve, több cikluskövetési módszert tanítanak: ezek hatékonyságát rengeteg kívánt baba megszületése bizonyítja.

Tapasztaljuk, hogy a nehezített gyermekáldás és a gyermektelenség – ugyanúgy, mint az alkoholizmus vagy a demencia – soha nem csak az egyént és a párkapcsolatot terheli meg, hanem a rokonságot és a társadalmat is. Szégyenérzetet okoz, ami miatt kiszorulhatnak a közösségből éppen azok, akik felé oda kellene fordulni.

Nem is gondolnánk, hogy minden ötödik-hatodik ember érintett ezeken a területeken, legalább ismerősei révén. A gyógyulás érdekében fontos, hogy az érintettek meg tudjanak nyílni, és beszéljenek a problémájukról, mert az nem szégyellnivaló.

– Ejtsünk szót a legidősebbekről is! Önök az idősotthonaikban már a hatvanas években foglalkoztak a demenciával. Hol tartanak most ezen a téren?

– Az Interprofesszionális Demencia Alapprogramot (INDA) 2015-ben indítottuk, a demenciával élőknek és családtagjaiknak nyújtunk általa gyakorlati segítséget. Ma már például a Székesfehérvári Hírmondóban is olvashatunk olyan témákról, melyek a demenciával élők ellátását segítik. Az INDA-program mellett létrehoztuk a demencia.hu weboldalt és a Demencia Információs Órákat, rövidítve a DIÓ-képzést, mellyel a hozzátartozókat szólítjuk meg. Egyre több városba jutunk el, de fontosnak tartjuk, hogy a település vezetése is részt vegyen a megnyitón. Egy ilyen alkalommal egy polgármester arról beszélt, hogy az anyósa tíz éve demenciában szenved, és be kellett látnia, nem bírja tovább, szociális otthonban kellett elhelyeznie őt. Sokaknak ad erőt, ha a településük, a közösségük vezetője, akire felnéznek, beszélni mer ezekről a fájdalmas helyzetekről.

– Évtizedek óta jelen van szolgálatukban az alkoholistamentés, de figyelmüket most már nemcsak az alkoholbetegre fordítják, hanem a közvetlen környezetére is.

– Az alkoholizmus sem csak az egyén problémája, hanem a családé. Általában gyerekek is élnek az alkoholbetegek körül, akikért szintén tenni kell. Együttműködünk azokkal a szervezetekkel, amelyek rájuk is gondolnak. Látjuk, hogy az alkoholista szülők gyerekei felnőttként is sebeket hordoznak. A Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat (KASZ) rendezvényein magyarázatot kapnak sok mindenre, amit át kellett élniük. Csatlakozhat bárki, aki szabadulni szeretne az alkohol rabságából. A Hivatásőrző Ház bentlakásos, a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat nem az. Fontosnak tartjuk, hogy védett közeget biztosítsunk az alkoholbetegeknek. A Leányfalun tartott hétvégi lelkigyakorlatokon erős tanúságtételek hangzanak el, melyek hatására sokan megszabadulnak az alkoholtól, vagy felismerik a helyzetüket. Ebben a függőségben is vannak visszaesések, de a közösség átsegít ezeken. Ilyen közösségek alakulnak Szekszárdon, Kaposváron, Debrecenben, Nyíregyházán. Sokan be sem vallják, hogy alkoholfüggők, pedig ez meghatározza az összes társadalmi szerepüket.

Az alkohol irdatlan rombolást hajt végre a családban és a közösségben, ezért minden eszközt igyekszünk megadni a szabaduláshoz.

– Körülbelül három éve indították el a fiataloknak szánt online projektet, a uspace.hu-t. Mennyire sikerült megszólítani vele a jövő nemzedékét?

– A pandémia idején egyértelművé vált, hogy nyitni kell a fiatalok felé. A uspace.hu projektben lelkes fiatalok professzionális anyagokat készítenek, mára több mint tízezer követőjük van. Lényeges témákról beszélnek, például arról, hogyan élik meg, hogy tíz éve demens a nagymama, milyen volt, amikor először nem ismerte meg őket. A fiatalok tudják magukról, hogy beleszülettek az online világba, és nehezen tudják elképzelni, hogy akár csak egyetlen napra letegyék a telefonjukat. Sok esetben alapvető készségeik nem alakultak ki, legtöbbjüknek nincs önbizalma, ráadásul sokan a személyes terekben nem tudnak jól kapcsolódni, ami a későbbi párkapcsolatukra is kihat. A uspace-szel a fiatalok kezdik felismerni, hogy az online világon kívül is van élet, ezt ők offline-nak hívják. Büszkék arra, hogy alkalmakat szerveznek maguknak, amelyeken sok mindenről beszélgetnek, felfedezik az értékeket, és támogatják egymást a nehézségeikben. Egyre jobbak a kapcsolódásaik, vannak, akik idősotthonainkba is ellátogatnak, örömöt szerezve a bentlakóknak, s eközben magukról is sokat tanulnak.

A fiatalokban van érzékenység, csak össze kell kötni őket a lehetőségekkel.

– Nemrég adták át Veszprémben a korai fejlesztőközpontot, ahol pici babáknak, kisgyerekeknek segítenek a fejlődésükben. Hogyan jött létre ez az intézmény?

– A korai fejlesztő Veszprémben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, az állam, a város és a Katolikus Szeretetszolgálat együttműködésével valósulhatott meg. A veszprémi kórházban koraszülött babákat ellátó PIC-részleg (Perinatális Intenzív Centrum) működik, de nem volt megoldva, hogy milyen fejlesztést kapnak a kicsik, ha kikerülnek onnan. A Bara-házzal ezen a hiányterületen sikerült előrelépést tennünk. Négyszáz kisgyereknek nyújtunk mozgásszervi és fejlesztő foglalkozásokat. A veszprémi érsekséggel együttműködve családpasztorációs alkalmakon is részt vehetnek a családok. Az intézmény megnyitóján

egy édesanya arról beszélt, hogy milyen sokat segít neki a Bara-házban megtapasztalt hit és tudás. Szeretnénk minden intézményünkben képviselni ezt,

ezért is törekszünk arra, hogy együttműködési megállapodásokat kössünk szakmai intézményekkel, egyetemekkel.

– Miért Bara-háznak nevezték el az intézményt?

– Börzsei Barbarával 2019-ben találkoztam először, abban az évben nyílt meg a görögkatolikusok debreceni korai fejlesztő központja. A férjével szerettek volna Veszprémben is létesíteni egy ilyen intézményt, ugyanis több száz kilométert utaztak, hogy a kisfiukat drága fejlesztésekre vigyék. Ha Barbara nincs, ma nincs Veszprémben korai fejlesztő. Váratlan halála megrázta a helyi közösséget és minket is. Egyértelmű volt, hogy az iránta való tiszteletből Bara-háznak nevezzük el az intézményt. A szülei ott voltak az átadón. Szívbe markoló élmény volt, amikor lelepleztük Barbara domborművét, és az édesapja beszédet mondott. A Bara-ház az egyetlen egészségügyi finanszírozású intézményünk. Az egészségügyi rendszer kihívásai minket sem kímélnek, nem egyszerű feladat jó szakembert találni, megfizetni és megtartani. 

– Miért éppen ebben az épületben helyezték el a korai fejlesztőt?

– Veszprém Európa kulturális fővárosa volt, amikor az intézmény létesítésének előkészületei zajlottak. A terv az volt, hogy a gyerekkórház területén építenek fel egy új épületrészt erre a célra, de az infláció miatt ezt nem lehetett megvalósítani, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő pedig csak egy évre adott feltételes működési engedélyt. Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia akkora titkára mindenben támogatott bennünket, így hosszabbítást kértem, és erősen hittük, hogy a küzdelmek ellenére találunk megfelelő épületet.

Aztán egyszer csak felhívott Porga Gyula polgármester, hogy van egy régóta kihasználatlanul álló ingatlan, amelyben valaha gyermekpszichiátria működött, és a város vállalja a felújítását. Kivételes együttműködést tapasztaltunk meg. Ennek köszönhető, hogy tavaly meg tudtuk nyitni a Bara-házat.  

– Bakonyszücsön is egyedülálló intézményt működtetnek.

– A bakonyszücsi Lelki Rehabilitációs Otthon Bakos-Tóth Márta klinikai onkopszichológus és Rajczi Pál atya nevéhez fűződik. Az intézményt, amely szintén egy „ékszerdoboz”, 2020-ban vettük át,

elsősorban daganatos megbetegedésekben érintett gyerekeknek és felnőtteknek nyújtunk itt lelki felépülést. Nincs még egy ilyen intézmény az országban.

Sokszor látjuk, hogy a jó szándékú emberek remek kezdeményezései fenntartó híján bármelyik nap bedőlhetnek. Bakonyszücsre is igaz volt ez, de most kiszámítható a működése. 2020-ban a covidjárvány miatt nem tudtuk feltölteni a férőhelyeket. Átvészeltük ezt az időszakot, és ma ott tartunk, hogy nagyon gyorsan betelik az éves naptár. Az intézmény bemutatkozó videójában egy édesanya ezt mondja: „hívő emberként nekem át kellett élnem, hogy Istenem, a te kezedbe teszem le a lányom életét”. 

Elképesztő terhekkel érkeznek az emberek Bakonyszücsre, mégis erősítik egymást, itt tudnak mosolyogni, nevetni.

– Hogyan nyújtanak segítséget a szociális szférában dolgozóknak?

– Szeretnénk támogatni a szakembereket is, így csatlakoztunk a Területi Szakmatámogatási Rendszer (TSZR) állami kezdeményezéséhez. Tizenegy TSZR működik országszerte, mi vagyunk a legfiatalabbak. Felekezettől függetlenül egyházi és állami szociális és gyermekvédelmi intézményekben dolgozóknak teremtünk fórumot, hiszen sok esetben azt látjuk, hogy az ország különböző szegleteiben hasonló problémákkal küzdenek, de nincs lehetőségük megbeszélni ezeket egymással. A székházunkban is rendezünk alkalmakat, melyeken előrevivő felismerések születnek. Sokat tehetünk értük, ha megszólítjuk őket, és ha kapcsolatot tudnak teremteni egymással. A továbbképzéseken és műhelyeken érdemi szakmai kérdéseket vitatnak meg, és akár az ágazati irányítás felé is jelezni tudják a problémákat. Így sikerülhet változást elérni a fogyatékosellátás, a pszichiátria vagy a hajléktalanellátás terén. A szociális és gyermekvédelmi ágazat munkavállalóinak bérét állami szinten rendezni kell, ez nem kérdés, ahogyan ez a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók esetében történt, történik.

– A honlapjukon negyven-egynéhány oldalt tesz ki azoknak az intézményeknek a felsorolása, amelyek hálózatot alkotnak a Katolikus Szeretetszolgálat körül.

– A Katolikus Szeretetszolgálat az Egyház módszertani intézménye. Több száz tagot számláló módszertani intézményhálózatunk van, az összes katolikus fenntartású szociális intézmény hozzánk tartozik a házi segítségnyújtástól kezdve a népkonyhán át a nappali ellátásig. Bizalommal fordulnak hozzánk a nehézségeikkel. Sokan a Módszertani futárból értesülnek a jogszabályváltozásokról, és új eljárásokról, szolgáltatásokról is olvashatnak online kiadványunkban.

– Az intézményekben mindenhol nagyon odafigyelő, kedves, szeretetteljes munkatársakkal találkoztam. Hogyan sikerül megőrizni ezt a légkört?

– A munkatársainknak is vannak gondjaik, de a nap minden percében látják a még nehezebb élethelyzetben lévő embereket. Volt egy lakónk, Zsuzsa, aki több évtizeden át az ipolytölgyesi otthonban élt. Izomsorvadásban szenvedett, az egész életét ágyban töltötte, de szellemileg teljesen ép volt. Ha elolvassuk a verseit, rácsodálkozunk, hogy

óriási lelki küzdelmei ellenére mégis mekkora bizakodás volt benne. Sokat tanulhatunk az ellátottjainktól.

– A Katolikus Szeretetszolgálat az elmúlt hetvenöt évben folyamatosan fejlődött, és ez most is szemmel látható. Mi a személyes meggyőződése, ami ösztönzést jelent a munkájában?

– A Szeretetszolgálatra jellemző, hogy ahol tudunk tenni az emberekért, ott teszünk. Szeretnénk utakat nyitni, a meglévő kezdeményezéseket összekötni. Segít ebben minket a hitünk és az örökségünk. Sok erőt ad, és nagyon hálás vagyok azért, hogy a püspöki konferencia egységesen támogat bennünket a tevékenységünkben. Ebben az épületben, amit tőlük kapunk, helyiséget alakítottunk ki a Uspace stúdiónak, a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálatnak és a Cikluskövetés projektnek, illetve továbbképzéseket tartunk. Fontos, hogy

a nehéz körülmények ellenére is mindig tudjuk és higgyük, hogy van út előre, és hogy soha ne hagyjuk magára azt, aki küzd, mert az ember hamar el tud veszni. Mi közösségként tenni tudunk azért, hogy – Krisztus tanítását nem pusztán alapul véve, de képviselve is – javítsunk a nehéz élethelyzetben vagy életszakaszban lévők életminőségén.

Célunk, hogy a minden embernek járó méltóságot, megbecsülést megkaphassák, és itt a földön a lehetőségekhez képest a legjobban érezhessék magukat.

Fotó: Merényi Zita; Lambert Attila (archív)

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2025. április 13–20-i ünnepi számában jelent meg.