Van olyan ima, ami nem rólad szól, hanem az Istenről – Hodász András imasorozatának 6. része

A Hogyan imádkozz? címmel indított, nyolcrészes videosorozatban Hodász András többek között olyan kérdésekben igyekszik útmutatást adni, hogyan imádkozzunk; mi az, ami segít az imában, s mi az, ami esetleg nehézségeket okoz – és e nehézségeket hogyan lehet áthidalni.

A sorozat április 24-i, első részében az igazi imát előkészítő öt szempontról beszélt Hodász András, ahhoz ugyanis, hogy imádkozni tudjunk, bizonyos hozzáállásra van szükség. A második részben néhány alapfogalmat tisztázott András atya, azért, hogy jól értsük, mi is történik imádság közben. A sorozat harmadik részében az imádság akadályairól volt szó. A negyedik részben András atya konkrétan az imáról beszélt, arról, hogyan is vágjunk bele. A sorozat ötödik részében a téma a kötött imádságokba, a zsolzsmába és a rózsafüzérbe való bevezetés volt.

A hatodik részben Hodász András a szabad szavas, vagy szabadabb imákról beszélt.

A szabad imáknak az a jellemzője, hogy sokkal nagyobb szabadságod van neked is, abban a pillanatban, amikor imádkozol, hogy a szíved szerint, az éppen aktuális érzelmeid szerint dolgozz magaddal és szólj az Istenhez. Megvan a szabad szavas és a kötött imáknak is az előnye és a hátránya. A kötött imáknál beszéltünk róla, hogy az a jó, hogy egy keretet ad, és egy fix időt szánsz az imádságra. A szabad imáknál arra kell nagyon figyelned, hogy ne legyen ilyen, köszönöm, Jézus, jól vagyok, te is jól vagy, ámen, szia!

Egyszer tegyél ki magadnak egy stopperórát, hogy milyen hosszan szoktál imádkozni, meglepő lesz az eredmény.

Sokan túlbecsülik az imádságra szánt időt, automatikusan azt gondolják, hogy többet imádkoznak. Nem mintha az idő lenne az egyetlen fontos faktor az imádságban, tehát nem azt mondom, hogy mindenképpen az a jobb ima, ami hosszabb ideig tart, de nagyon

megvan a veszélye a szabad szavas imáknak, hogy nagyon gyorsan lerendezem.

Este lefekszem az ágyamban, és jó, akkor ebben ez volt jó, abban az, jól van, köszönöm, azért bocsánat, jó éjszakát! Huszonkét másodperc, azért ez nem egy igazán elmélyült párbeszéd.

Ha szabad imát választasz, akkor arra kérlek, hogy figyelj rá, hogy ugyanúgy készítsd elő, mint a kötött imát, ugyanúgy szánd rá az időt, mint a kötött imára, előre határozd meg, hogy mennyit szeretnél imádkozni, és ahhoz az imádság közben is ragaszkodj.

A szabad imáknak most két fajtáját szeretném idehozni, egyrészt amikor a szavaiddal imádkozol, másrészt amikor elmélkedsz.

Amikor a saját szavaiddal imádkozol, az ugye tudjátok, hogy lehet hálaadás, kérés, dicsőítés, bűnbánat, vagy akár nyelvi imádság, ahogy Szent Pál apostol mondja a Korintusi levélben. Ezt nem akarom túlbonyolítani, mondd el azt, ami a szívedben van, amit kérsz, amire vágysz, amit köszönsz az Istennek.

Nagyon alkalmas ez arra, hogy igazán arról beszélj, ami tebenned történik, hogy őszinte legyél.

Minden kapcsolatban nagyon fontos az őszinteség, persze erre szokott jönni ellenérvéként az, hogy de hát Isten úgyis mindent tud! Ez is igaz, de a kapcsolat akkor épül, ha megosztunk egymással dolgokat magunkról. Nem is annyira az Istennek van erre szüksége, hanem szerintem inkább neked. Tehát a te bizalmad, Isten felé való nyitottságod fog növekedni azáltal, hogy mersz megosztani vele dolgokat.

Van egyfajta szabad ima, amit nagyon-nagyon ajánlanék a figyelmetekbe, ez pedig a dicsőítés. A dicsőítés szerintem az egyik legjobb szabad szavas ima, mert teljesen önzetlen.

A dicsőítés az az imafajta, ami nem rólad szól, hanem az Istenről. Amikor megállsz az Isten előtt, és dicséred, dicsőíted, magasztalod Őt, elmondod minden pozitív tulajdonságát, ujjongsz azért, hogy ismerheted, stb.

És ez azért önzetlen, mert ha kérek valamit, akkor azt magamnak kérem, ha bocsánatot kérek, valami olyasmiért kérek bocsánatot, amit én követtem el, ha hálát adok, akkor olyasmiért adok hálát, amit én kaptam, én, én, én… Ezek leginkább rólam szólnak. A dicsőítés az az Istenről szól. Ez kicsit olyan, mint amikor egy férj egyszerűen csak megdicséri a feleségét, de szép vagy drágám, milyen jó ma téged látni! Nem azért dicséri meg, hogy ma kapjon ebédet, nem önző érdekből díséri meg, hanem egyszerűen csak felszakad benne az, hogy de jó, hogy vagy nekem! És

ez a dicsőítő ima tulajdonképpen, a legönzetlenebb ima.

Menjünk akkor a másik fajtára, az elmélkedős fajtára. Sokféle elmélkedés létezik, én most itt két fajtát szeretnék nektek ajánlani, mind a kettő a Biblián alapul. Az egyik a képelmélkedés, a másik pedig a szavakon való elmélkedés.

A képelmélkedés Szent Ignáchoz köthető, tulajdonképpen azt csináljuk, hogy a fantáziánkat használjuk, és a fantáziánkkal hatolunk be a Szentírás egy-egy szövegébe. Ehhez arra van szükség, hogy válassz ki egy szakaszt a Szentírásból, ne túl hosszú, de ne is rövid szakaszt, amit többször,

kétszer-háromszor, figyelmesen elolvasol egymás után, és utána, becsukva a szemedet, megpróbálod minél részletgazdagabban elképzelni.

És hagyod, hogy a fantáziád segítségével behatolj a bibliai résznek a mélyebb rétegeibe. Megláss vagy megérts olyan dolgokat, amiket első olvasásra esetleg nem láttál vagy nem értettél. Ebben nagyon nagy segítséged lehet például az, ha beleképzeled magad a bibliai jelenetbe. Lehetsz egy szereplő, lehetsz akár maga Jézus, lehetsz egy névtelen szemlélője az eseményeknek, vagy nevesített szereplő, de lehetsz akár egy kődarab a földön, vagy kis madár az égen, aki onnan nézi ezt a történetet. És ha végigelmélkeded ezt az igeszakaszt – nekem nagyon sok élményem kapcsolódik ehhez a típusú imaelmélkedéshez –, akkor

megláthatsz olyan dolgokat, amiket korábban nem láttál meg, a Szentlélek tudja feltárni a Szentírásnak a mélyebb rétegeit.

Ehhez kapcsolódik, hogy természetesen ezt is egy rövid imával kezdd, belehelyezkedéssel, megérkezéssel, ahogy a múltkor tanultuk, és kérd a Szentlelket, hogy mutasson meg neked olyan igazságokat, amiket neked most tudnod kell a saját életedre vonatkozóan. És amikor leülsz imádkozni, fogalmazz meg egy kegyelemkérést, valamilyen kegyelmet, ajándékot kérjél az Istentől, ezen imádság által, amire most szükséged van, egy választ egy kérdésre, vagy akár bátorítást, vagy egy megoldást egy helyzetre, bármi ilyesmit kérhetsz. A végén pedig zárd le egy saját szavas imával, egy hálaimával, és utána csukd be a Bibliádat.

A másik biblikus elmélkedésfajta – és akkor legyen ez az utolsó mára –, amikor a Biblia szövegével elmélkedsz. Ekkor is

válassz ki egy igeszakaszt, ne túl hosszút, pár mondatot, és olvasd el szépen, lassan, többször, és próbáld meg ízlelgetni a szavakat.

Az ízlelgetés azt jelenti, mint amikor egy nagyon finom csokoládé pralinét beveszel a szádba, és ugye azt nem habzsoljuk le – legalábbis én nem szoktam –, hogy letömöm a torkomon, és akkor nagyon jó, hanem hagyom, hogy szétolvadjon, picit még a számban tartom, és

így olvasd a Bibliát is, olvasgatom, kicsit forgatgatom magamban a szavakat, nem sietek vele, és közben figyelem azt, hogy mit okoz bennem egy-egy szó,

hogy melyik mozdít meg, melyik emelkedik ki a többi közül, melyikkel kapcsolatban vannak érzelmeim vagy gondolataim, melyik az, ami most igazán szól hozzám. És ha van ilyen szó az adott igeszakaszban, akkor maradj meg nála. Akkor ismételgesd kicsit, mondd ki hangosan, kérdezd meg az Istent, mi az, amit akarsz nekem most tanítani ezen a szón keresztül? És

hagyd, hogy hasson rád ez a szó, figyeld a belső megmozdulásaidat, az érzelmeidet, figyeld azt, hogy mi történik közben benned, és egyszerűen hagyd, hogy a Szentlélek átvegye az irányítást az imádságban.

A Szentlélek nagyon gyakran belép ezekbe az elmélkedő imádságokba, és Ő fog vezetni téged egy idő után. Természetesen azért ehhez egy kicsi gyakorlás kell, hogy összeszedett tudj maradni, hogy koncentrálni tudj, ide is igaz az, amit korábban mondtam, hogy legyen meg az időkeret, a hely, a nyugalom, akár az imasarok, legyen meg az, hogy le van halkítva minden, nem szólal meg a telefon, stb. Azért, hogy el tudj merülni az elmélkedésben.

Ez lett volna mára, a szabad imáknak a sorozata, nagyon köszönjük, hogy néztek minket, és kommenteljetek bátran, igyekszünk rá válaszolni, jövő héten pedig hozok nektek egy izgalmas témát, mégpedig három embert a Bibliából, akik tanítanak minket, a maguk módján, imádkozni.

Köszönjük, hogy vagytok, sziasztok!

Fotó: Ambrus Marcsi, Zuggó Zsolt

Bodnár Dániel/Magyar Kurír