XIV. Leó pápa is megemlékezett a kommunizmus első lengyel vértanú papjáról

XIV. Leó pápa – 2026. augusztus 23., vasárnap | 18:30

A Szent Péter-bazilikában tartott augusztus 19-i szerdai katekézis után Leó pápa külön is köszöntötte a lengyel híveket. Felidézte Boldog Władysław Findysz atya alakját, aki a kommunizmus első boldoggá avatott mártírja, és aki a náci terror idején sok üldözöttnek segített Magyarországra menekülni. Augusztus 23-án tartják a sztálinizmus és a nácizmus áldozatainak európai emléknapját.

A szent zenéről tartott katekézise után, az egyes nyelvi csoportokat köszöntve a Szentatya így szólt: „Szeretettel köszöntöm a lengyeleket! Augusztus 23-a a sztálinizmus és a nácizmus áldozatainak európai emléknapja. Ezen a napon a liturgia Władysław Findysz atyára emlékezik, az első lengyel papra, akit a kommunista üldöztetés mártírjaként boldoggá avattak. A II. Vatikáni Zsinat idején lelkileg támogatta a zsinat munkáját, a szeretet és az erkölcsi megújulás cselekedeteivel bevonva a híveket a »zsinati jótett« művébe. Tanúságtétele emlékeztessen minket arra, hogy a szeretet civilizációja a megbocsátás révén és a rossznak jóval való legyőzése által épül. Áldásom mindannyiukra!”

Boldog Władysław Findyszt Ferenc pápa is méltatta

Boldog Władysław Findysz sorsa jól példázza a kommunista hatóságok Egyházzal szembeni gyűlöletének mértékét. Hamisan azzal vádolták meg a papot, hogy embereket kényszerített vallásgyakorlatra, ezért két és fél év börtönbüntetésre ítélték. Bebörtönzése alatt fizikai és lelki bántalmazásnak volt kitéve; a hatóságok megakadályozták a nyelőcsőrákja miatt szükségessé vált műtétjét. Büntetése letöltése után rendkívül legyengült állapotban szabadult, majd néhány hónappal később meghalt, az életszentség hírében állva.

„Sem börtön, sem halál nem választotta el Krisztustól, a rábízott juhoktól – írta róla Ferenc pápa vértanúsága 50. évfordulójára küldött levelében. –

Boldog Findysz atya legyen minden pap számára meghívás a hűségre, az életszentségre, a teljes odaadásra Krisztus hívei mindennapi szolgálatában. Minden hívő számára legyen az Istenbe vetett bizalom, a Krisztushoz, minden emberhez szóló evangélium értékeihez való ragaszkodás radikális jele, példája.”

Bátor segítségnyújtás a rászorulóknak

Władysław Findysz 1907-ben született a dél-lengyelországi Krościenko Niżnyben, akkor osztrák fennhatóság alatt álló területen. Gyermekkorának legnagyobb vesztesége, hogy édesanyja elhunyt, amikor ő még csak ötéves volt. A fiatal Władek a háborús megpróbáltatások árnyékában nőtt fel; 1927-ben, az újjászületett Lengyelországban, az érettségi vizsgája után a papi hivatást választotta.

1932-ben szentelték pappá, majd káplánként szolgált két olyan plébánián, amelyek ma már Ukrajnához tartoznak. Tíz évvel később, 1942-ben lett Nowy Żmigród plébánosa. Az ország náci megszállása idején igyekezett reményt nyújtani az elkeseredett híveknek; együttérzett a szenvedőkkel, megvigasztalta őket. Findysz atya életét kockáztatva segítette az üldözött, halállal fenyegetett embereket, nemzetiségüktől, vallásuktól függetlenül, beleértve a zsidókat is. Sokan az ő támogatásával tudtak Magyarországra menekülni, amely akkor bátran befogadta a lengyel menekülteket.

A nemzeti egység apostola

Findysz atya felismerte, hogy a háború utáni nehéz idők hozzájárulhatnak a háború és a megszállás által erőteljesen sújtott nemzet megosztottságához. A híveknek nyújtott konkrét segítség mellett a nemzeti egység szószólója és a rendíthetetlen remény prédikátora volt az élet minden területén. Ezt a háború utáni kommunista állam alapelveivel dacolva tette, amelynek célja Isten kiiktatása volt a társadalmi életből, miközben elnyomás alá helyezték a Katolikus Egyházat és papjait. 1946-tól kezdve Findysz atya a Biztonsági Szolgálat megfigyelése alatt állt. 1952-ben az iskolai hatóságok felfüggesztették a katekizmus tanítását a helyi középiskolában. A legsúlyosabb üldöztetés ideje ráadásul egybeesett a II. Vatikáni Zsinat munkájával 1962 és 1965 közöt. Stefan Wyszyński bíboros-prímás vezette be Lengyelországban a XXIII. János pápa kezdeményezte imádságot a zsinatért és a „zsinati jótett” cselekedeteit.

Életszentség hírében halt meg

Findysz atya határozott lelkipásztori szolgálata kiváltotta a kommunista hatóság rosszindulatát. 1963-ban letartóztatták és börtönbe zárták, ahol fizikailag bántalmazták, lelkileg meggyötörték. Többek között az alkotmány és a lelkiismereti szabadság megsértésével, valamint a katolikus hit megvallására való kényszerítéssel vádolták, és egy koncepciós perben két és fél év börtönbüntetésre ítélték. A börtönben – bár látták, hogy rákos betegedésben szenved, mely miatt sürgős kezelésre szorul – a börtönparancsnokság és igazságügyi hatóságok megtagadták tőle a megfelelő beavatkozást, és megakadályozták, hogy a korábban tervezett nyelőcsőrák-műtéten átessen, az egyházmegyei hatóságok és egy ügyvéd közbenjárása ellenére. Ennek következtében egészségi állapota gyorsan romlott. 1964. február 29-én rendkívül legyengült állapotban feltételesen szabadlábra helyezték. Visszatért első plébánosi helyére, Nowy Żmigródba, ahol pár hónappal később, 1964. augusztus 21-én halt meg, ekkor már életszentség hírében.

2005. június 19-én Varsóban avatták boldoggá. Nagy tisztelője, II. János Pál pápa ezt már akkor a mennyből szemlélte.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News, findusz.org

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria