XIV. Leó pápa, Robert Francis Prevost szavai bíborosként Ferenc pápáról

Következetesség, hitelesség, az evangélium megélésének vágya és különleges közelség a szegényekhez és a szenvedőkhöz; az Egyház iránti szeretet, a vágy, hogy mindent odaadjon, hogy szolgálhassa; a felelősségtudat – Ferenc pápa személyiségének ezek a vonásai mindig is lenyűgözték Robert Francis Prevost bíborost, akit ma Róma 267. püspökévé választottak meg, XIV. Leó néven.

Az argentínai találkozók

Ferenc pápa halála után nem sokkal Robert Francis Prevost meghatódva osztotta meg személyes emlékeit a vatikáni médiával. Elmondta, hogy akkor ismerte meg Jorge Mario Bergogliót, amikor Buenos Aires érseke volt. Mindig olyan ember benyomását keltette benne, aki hitelesen, következetesen akarja megélni az evangéliumot – emlékezett vissza. Azokban az időkben, amikor az Ágoston-rend generális perjele volt, többször volt alkalma találkozni és beszélgetni vele, informálisan és intézményesebb kérdések miatt is, amikor még bíborosként az argentin testvéreinél tett látogatásokat.

Megválasztása után Ferenc pápa 2013. március 13-án első nyilvános szentmiséjét a vatikáni Szent Anna-plébánián mutatta be, amelyet az Ágoston-rendi szerzetesek lelkipásztori gondozására bíztak, és ebből az alkalomból Prevost ismét találkozott vele. „Kíváncsi voltam, emlékszik-e rám. Amikor megérkezett, belépett a sekrestyébe, meglátott, azonnal felismert, és beszélgetni kezdtünk.”

„Mivel mandátumom még abban az évben lejárt, arra gondoltunk, meghívjuk a Szentatyát, hogy augusztus 28-án elnököljön a generális káptalan nyitó szentmiséjén” a római Campo Marzió-i Szent Ágoston-bazilikában. Bergoglio pápa mindenki meglepetésére örömmel elfogadta a meghívást. Jól ismerte ezt a templomot, mert amikor bíborosként a fővárosba érkezett, mindig a közelben, a Via della Scrofán lévő Casa del Cleróban szállt meg, és Szent Mónika sírjához járt imádkozni.

Ferenc pápa aggodalma a perui nép iránt

Alig több mint egy évvel később, 2014. november 3-án Ferenc pápa kinevezte Robert Francis Prevostot a perui chiclayói egyházmegye apostoli adminisztrátorává, majd püspökévé. A Lambayeque régióban lévő kis nyáj lelkipásztoraként is találkozott vele, aki mindig kifejezte aggodalmát ezekért a népekért. „Mindig megkérdezte tőlem: »Hogy vagy? Hogy mennek a dolgok?«” „Nagyon sokat adott az Egyháznak, a közelség gesztusai ékesszólóan beszélnek.”

Felidézte Ferenc pápa 2018-as perui apostoli látogatását is, és azt a 99 éves vak asszonyt az egyházmegyéjéből, aki azért jött Trujillóba, mert találkozni akart a Szentatyával. A pápa „Kiszállt az autóból, odament hozzá, és üdvözölte. Sok ilyen példát hagyott ránk;

gyönyörű emberségében az evangéliumot akarta megélni és továbbadni.”

Robert Francis Prevost kiemelte Ferenc pápa örömét is, ugyanazt az örömöt, amely sugárzik az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításából, amely az evangélium hirdetéséről szól a mai világban: „Emlékeztet arra, amit az evangélium mond, és amit ebben a húsvéti időszakban megismétlünk: éljük meg az evangélium, a hit örömét, ismerjük fel Jézus Krisztust.”

Közel a legkisebbekhez

Prevost bíboros Ferenc pápa halála után felidézte első apostoli útját Lampedusán, és a migránsokhoz való közelségét egészen az utolsó hónapokig, februárban – amikor az illegális bevándorlók és menekültek tömeges kitoloncolási programját végrehajtották – levelet írt az Egyesült Államok püspökeihez „annak fontosságáról, hogy közel legyünk a szenvedőkhöz, és olyan legyen a szívünk, mint Jézus Krisztusé”.

Megemlítette Ferenc pápa utolsó látogatását a Regina Coeli börtönben nagycsütörtökön – egy olyan gesztust, amely „sokat elárul:

számos egészségügyi problémája, nehézségei ellenére oda akart menni, hogy megtegye, amit minden évben megtesz, hogy az Egyház életében oly fontos napot a rabokkal együtt ünnepelje, és így közvetítse azt a közelséget, azt a szeretetet, amelyet Jézus hagyott ránk, mindannyiunkra”.

Heti találkozók

A Püspöki Dikasztérium prefektusaként két éven át minden szombat délelőtt találkozott Ferenc pápával. „A végsőkig mindent a szolgálatának, a munkájának, az Egyház szolgálatának akart adni” – emlékezett vissza Robert Francis Prevost. „Kezdetben reggel 8 órakor volt a találkozó. De néha 7.30-ra érkeztem, és ő már várt rám, ezért elkezdtem egy kicsit korábban menni, és néha ő is előbb jött.” Fontos témákat beszéltek meg, ugyanakkor Ferenc pápa gyakran megjegyezte az audienciák végén: „Ne veszítsd el a humorérzékedet, mosolyognod kell.” Felidézte Morus Szent Tamás imáját, amelyet Ferenc pápa többször idézett, arra buzdítva, hogy „a nagy felelősséggel járó dolgokban az Úr kegyelmébe vetett nagy bizalommal haladjunk előre”.

Ferenc pápa nem kímélte magát az Egyház szolgálatában, és mindig nagyon tájékozott volt. „Sokszor már mielőtt megérkeztem, tanulmányozta a dolgokat, tudta, milyen döntéseket akar meghozni. Figyelemmel kísérte nemcsak a Püspöki Dikasztérium munkáját, hanem – több prefektussal folytatott beszélgetésből tudom – a többi dikasztériumét is. Nagyon szerette az Egyházat, és küldetésének érezte, hogy végigvigye, amit megértett. Fáradhatatlan volt, még az utolsó hetekben is, a kórházi kezelését követően. Amikor visszatért a Szent Márta-házba, találkoztunk néhányszor, és ezeken az alkalmakon láthattam, milyen bátor volt:

mindenét odaadta az Egyház szolgálatára.”

Ecclesia semper reformanda est

Pontifikátusa során „mindannyiunknak átadta ezt a lelkületet, hogy akarjuk folytatni azt, ami a II. Vatikáni Zsinattal elkezdődött: mindig meg kell újítani az Egyházat, ami „semper reformanda est” (mindig megújulásra szorul). Robert Francis Prevost felidézte Ferenc pápa válaszait, amelyeket egy interjúban adott a XXIII. János által annyira akart zsinatról: „»Még sok a tennivaló, folytatni kell.« Alapvető szellemiség, hozzáállás ez mindannyiunk számára. Nem állhatunk meg, nem fordulhatunk vissza. Meg kell látni, milyennek akarja a Szentlélek az Egyházat ma és holnap, mert a mai világ, amelyben az Egyház él, nem ugyanaz, mint a tíz vagy húsz évvel ezelőtti világ – állapította meg. – Az üzenet mindig ugyanaz: hirdessük Jézus Krisztust, hirdessük az evangéliumot, de ma más módja van annak, hogy elérjük a embereket, a fiatalokat, a szegényeket, a politikusokat.” Prevost hangsúlyozta, hogy Ferenc pápa erős üzenetet hagyott a világ hatalmasságainak, és haladni kell előre.

Szegény Egyház, amely együtt jár a szegényekkel

A Ferenc pápa által ránk hagyott tanítások közül mindenekelőtt „a szegények iránti szeretetet” kell kincsként őrizni – jegyezte meg. – Szegény Egyházat akart, amely a szegényekkel jár, amely a szegényeket szolgálja… Úgy gondolom, hogy az evangélium üzenetét sokkal jobban megértjük a szegények tapasztalataiból, akiknek semmijük sincs, akik megpróbálják megélni a hitet, és mindent Jézus Krisztusban találnak meg. Azt hiszem, hogy ebben az értelemben

a pápa nagyon nagy példát hagyott a világ számára. Személy szerint rám is, perui püspökként, misszionáriusként végzett munkám kapcsán és sok más dologban.”

Elmélkedés és hála

De hogyan lehet Ferenc pápa örökségét továbbvinni? Nehéz válaszolni erre néhány órával a pápa halála után – állapította meg tárgyilagosan Robert Francis Prevost. „Én személy szerint úgy gondolom, hogy a veszteség, a szomorúság ezen időszakát mindenekelőtt csendben, mély elmélkedéssel, hálával kell megélni. Nekem legalábbis sok időre lesz szükségem ahhoz, hogy értékeljem, hogy igazán megértsem, amit a pápa rám, az Egyházra és a világra hagyott” – zárta gondolatait. Fontosnak tartotta, hogy „úgy éljük meg ezt a pillanatot, mint a nagyszombatot, még akkor is, ha már megünnepeltük Krisztus feltámadását”;

úgy éljük meg ezt a nagy misztériumot, ami az élet, ahogy Ferenc pápa tanítani akarta nekünk.

Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír