„A terrorizmus a vallásos kultúra elvesztésének következménye” – A Rimini Meeting ötödik napja

A találkozó csütörtöki napjának délelőttjén „Falakat a terroristáknak” címmel Olivier Roy francia történész, az iszlám és a közel-keleti geopolitika szakembere beszélt a világban erősödő veszélyek kapcsán. „Az utóbbi évek terrorizmusa nem az iszlám gyümölcse. Az új terroristák fiatal nihilisták, akik híján vannak az arab és muszlim kultúrának, a halált keresik, egy destruktív miszticizmust ölelnek át. Az iszlámnak, mint olyannak ehhez semmi köze” – fogalmazott kissé provokatívan a professzor. A terroristák 60%-a az elmúlt húsz évben második generációs fiatal, akik nem örököltek hitet, vallásos kultúrát a szüleiktől, hanem egy nyugati szubkultúrában nőttek fel. Aztán hirtelen szakítanak a múltjukkal, a vallást és az erőszakot választják, a Paradicsomra gondolnak és meg akarnak halni. Ez a fajta erőszak – állítja a szakember – a vallásos kultúra elvesztésének következménye. A problémák minden vallásban sokasodnak, ha elvész az örökség – mondta Roy.

Az Északról délre – a világ védelme és békéje elnevezésű beszélgetésnek Angelino Alfano olasz külügyminiszter és Jens Stoltenberg NATO-főtitkár voltak a résztvevői.

Bevezetésként elhangzott: a béke lehetetlen párbeszéd nélkül. Az olasz külügyminiszter véleménye, hogy „nem lehet szabad, aki fél, és hogy a biztonságot kerítések, falak által valósították meg, amelyek a határokat megszüntető digitális forradalom miatt immár szükségtelen elválasztások.” A béke örökségét, amelyet szüleink és nagyszüleink ránk hagytak, meg kell védeni, hogy visszanyerjük, a biztonsági dimenziónak pedig összhangban kell lennie más testületekkel, így például a NATO-val.

Stoltenberg így kezdte mondandóját: „Csodálom az elkötelezettséget, amit itt látok a találkozón, ahogy az embereket összehozzák a párbeszéd és az optimizmus szellemében.” „Társadalmaink már többször szembesültek a terrorizmussal, ami lehetetlen kihívásnak tűnt, de sikerült túljutni rajta. Ha erősek, egységesek és kitartóak vagyunk, sikerülni fog” – mondta többek között. Alfano egy, a vallásüldözéssel kapcsolatos kérdésre válaszolva elmondta: „minél jobban képesek vagyunk védelmezni a vallásszabadságot, annál biztonságosabb lesz a világ, amiben élünk”.

Én, a pap, egy muszlim fia – ez volt a címe egy másik programnak. Nur El Din Nassar, egy olasz keresztény édesanya és egy Egyiptomból menekült muszlim édesapa gyermeke, 2002-ben vette fel a keresztséget. Így vallott erről: „Kereszténnyé válni nem intellektuális döntés volt két elmélet között, hanem egy találkozásra adott válasz Istennek, aki testvéremmé, útitárssá lett.” A novarai egyházmegyében 2012-ben szentelték pappá. „Tudatában vagyok tapasztalatom egyediségének, amikor pappá lettem, nagy népszerűség vett körül, de ami ebből nekem számít, az az, hogy a történet, amit élünk, ajándék, nem a miénk” – mondta.

A Rimini Meeting mottójához – „Szerezd meg azt, amit atyáidtól örököltél, hogy a tiéd legyen!” –kapcsolódóan, a vallásközi párbeszéd jegyében ült egy asztalhoz David Rosen rabbi, az Amerikai Zsidó Bizottság vallásközi kapcsolatokért felelős nemzetközi igazgatója; Silvano Maria Tomasi érsek, az Átfogó Emberi Fejlődés Szolgálata dikasztérium tagja és Mohammad Sammak, a libanoni Muszlim–keresztény Párbeszéd Bizottságának főtitkára.

A bevezetőben a beszélgetést moderáló Alberto Savorana, a  rendezvényt szervező Comunione e Liberazione (Közösség és Felszabadulás) katolikus lelkiségi mozgalom tagja Ferenc pápát idézte: „A legfontosabb munka, amit ma tennünk kell az emberiség érdekében, a »fül munkája«, azaz meghallgatni egymást. (…) Amikor meghallgatjuk egymást és beszélünk egymással, már úton vagyunk.” (Muszlim vezetők köszöntése, 2017 április 5.)

Hiszen itt is ez történik – folytatta a moderátor: – a résztvevők jelenléte, személyes története igazolja, hogy a pápa felhívása valósággá vált. És ha köztük lehetséges, miért ne lehetne az mindenütt a világon?

A párbeszéd kezdetén egy találkozás van. Ez hozza létre az első ismeretet a másikról. Ha abból indulunk ki, ami közös, az ember hasonló természetéből, akkor felül tudunk emelkedni az előítéleteken és a hamisságon, és elkezdődhet a másik megértése egy új szemszögből. A Meeting ezért a találkozás helye. Itt sok párbeszéd elkezdődött már. Ez a szabadság tere, ahol mindenkinek adott a lehetősége, hogy visszaszerezze az örökséget, egy hagyományt, egy történetet.

Hogy részünk legyen az igazságból, szükségünk van a másikra, felfedezzük, hogy a másik értékes a számunkra. Nem fenyegetés, hanem valami új felfedezésének a lehetősége. Négyünknek itt egy a szívünk, mert mind ugyanazt akarjuk: igazságot, szépséget, igazságosságot, békét, magunk és gyermekeink javát. Ma megosztjuk ezt a tapasztalatot, a visszaszerzett párbeszédet és felkínáljuk nektek, mindenkinek – mondta végül Alberto Savorana.

Mohammad Sammak kiemelte: „Nem hiszem, hogy elegendő, ha a muszlimok azt mondják, ellenzik az erőszakot és a terrorizmust. A legmagasabb szinteken meg kell mutatni, hogyan lehet békésen együtt élni a keresztények és a muszlimok között a szabadság és a kölcsönös tisztelet jegyében.” Három alapvető pontot tárt a hallgatóság elé megfontolásra: elsőként, hogy az iszlám tanításban nincs szó többségről vagy kisebbségről, mindenki egyenlő állampolgárként van kezelve; másodikként, hogy az iszlámban nincs vallásos állam; harmadikként a vallásszabadságot, amelyet – idézve XVI. Benedek pápát – a szabadság koronájának nevezett. „Hogy meg tudjam vallani muszlim hitemet, hinnem kell abban, hogy a keresztények is megvallhatják a hitüket. Ezt kell minden iszlám vezetőnek képviselnie és védelmeznie, nem csak a közösségen belül vagy kívül, hanem az egész világon” – fogalmazott.

David Rosen rabbi hangsúlyozta: „A párbeszéd és a vallásközi együttműködés elengedhetetlen követelmény, minden vallásos ember kötelessége. Ha zsidóként nem működöm együtt a keresztény és muszlim testvérekkel, azt jelenti, hogy elárulom őket. A találkozás során felfedezhetem az isteni jelenlétet azon a hagyományon túl, amelyhez tartozom.”

Tomasi érsek kifejtette: „A párbeszéd többé nem opció, hanem szükségesség, hogy békében élhessünk egy plurális társadalomban. A globalizáció kölcsönös függőséget hozott létre, nem élhetünk izoláltan, mintha a másik nem létezne. Új stratégiával kell a mai pluralizmusra tekinteni és ez nem a háború, a konfliktus, hanem a párbeszéd.”

A főpásztor utalt a dialógus többféle módjára és arra, hogy az Egyház is nagy utat tett meg az elmúlt évtizedekben ezen a téren. Hivatkozott VI. Pál Ecclesiam Suam és XXIII. János Pacem in terris enciklikáira, és a II. vatikáni zsinat modern világról írt dokumentumára, amelyben a párbeszéd módja kanonizálva lett.

II. János Pál és XVI. Benedek pápák szüntelenül kiemelték a párbeszéd fontosságát, nem mint politikai stratégiát, hanem mint emberi viselkedést, ami megnyitja a szívet a másikkal való találkozásra. Benedek pápa a hit és az értelem kapcsolatára helyezte hangsúlyt és kiemelte a párbeszéd értelmes voltát, amely út a másokkal való találkozásra, és segít elkerülni a konfliktusokat. Végül Ferenc pápa az Evangelii Gaudium apostoli buzdításában részletesen ír a párbeszéd szükségességéről és annak három területéről: párbeszéd az államok között, a társadalomban, beleértve a kultúrákat és a tudományokat, valamint párbeszéd a nem keresztényekkel, a nem hívőkkel. Minden esetben – mondja Ferenc pápa – az Egyház felkínálja a hit fényét, hogy megvilágítsa az értelmet és megkönnyítse a személyek közötti kapcsolatot. A párbeszéd – folytatta Tomasi érsek – nem külső kényszer, hanem természetes emberi válasz, amely megnyit a másik személy felé és találkozáshoz vezet. A találkozás párbeszédet hoz létre és viszont, ezek teszik lehetővé a közösség építését. Van egy döntés, amit minden személynek meg kell hoznia. Identitásunkat jobban tudjuk védeni, ha megnyílunk a másik felé és elfogadjuk a másikat az ő eltérőségében, mintha bezárkózunk. A választás a miénk – világított ráa főpap.

Hilarion Alfejev orosz metropolita, aki 2003-2009 között a Magyar Ortodox Egyházmegye ideiglenes kormányzója volt, először érkezett az olaszországi rendezvényre. Előadása az „Oroszország 1917 – egy soha nem látott világ széttört álma” című kiállításhoz kapcsolódott: arról beszélt, miylen szerepet játszott az 1917-18-as zsinat az orosz ortodox egyház újjászületésében. Emilia Guarnieri, a Meeting Alapítvány elnöke elöljáróban kiemelte: „Minél inkább Krisztus van Egyházhoz tartozásunk középpontjában, nem elméletek és nem sémák, hanem a személyes kapcsolat Krisztussal, annál inkább képesek vagyunk az egységre más keresztényekkel. Ennek a csodáját láthatjuk az utóbbi években.” A program elején meglepetésként Hilarion Alfejev zeneszerzői tevékenységéből, Máté-passiójából hallhattak egy részletet a jelenlévők, amelyet nemsokára Rómában is bemutatnak.

„A katolikus–ortodox viszony jobb, mint valaha és erre nagy hatással volt Ferenc pápa történelmi találkozója Kyrill pátriárkával” – mondta a metropolita.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Rimini Meeting Facebook-oldala

Magyar Kurír