A rendkívüli püspöki szinódus záródokumentumának ismertetése

A záródokumentum vezérfonala a megtérés, annak többféle értelmében: átfogó, pasztorális, ökológiai megtérés, mely választ próbál adni az amazóniai térség kilenc országot és 33 millió főt, köztük 2,5 millió bennszülöttet érintő kihívásaira. Amazónia a világ második legsérülékenyebb térsége, melyet az ember okozta pusztító környezetkárosítás és a halál felé tartó féktelen futás jellemez. A szinódus új irányvonalat jelöl ki a térségnek, melyet e veszélyektől akar megmenteni.

„Visszafogott és mértékletes élet, mely harmonikusan él a közös otthonnal” – fogalmazza meg eszményét a záródokumentum. Az átfogó megtérés gyümölcse a kilépő Egyház, mely kapcsolatba akar lépni Amazónia soknemzetiségű és multikulturális környezetében élő népekkel. A térség lakói összhangban szeretnének élni a környezetükkel és saját magukkal, valamint Istennel, ám életük tele van fájdalommal, a föld és a szegények segélykiáltásával. Ehhez társulnak a térséget sújtó sajátos problémák, a természeti erőforrások kisajátítása, a kirabló gazdálkodási modellek, az erdők kiirtása, a bányaipar környezetkárosítása, a klímaváltozás, a kábítószer-kereskedelem, az alkoholizmus, az emberkereskedelem, a földterület védelmezőinek kriminalizálódása és az illegális fegyveres csoportok jelenléte. A szöveg elemzi a migráció sokféle formáját, mint amilyen a bennszülött lakosság erőszakos áttelepítése, a nemzetközi migráció és a menekültek. A válasz a kihívásra egy határokon átívelő, átfogó lelkipásztorkodás, mely magában foglalja a szabad mozgást és törődik az urbánus környezetbe került bennszülöttek ellátásával.

Az Egyház missziós természetű, mely küldetése nem fakultatív jellegű, hanem alapvető sajátosság. Ez az arculat egy mindenkit segítő szamaritánus arca, a föltámadt Krisztust hirdető Mária Magdolna arca, a hitben gyermeket szülő Mária arca és végül a népek lelkiéletébe inkulturálódott arc. A látogató jellegű lelkipásztorkodás változzon át helyben tartózkodó lelkipásztori ellátássá. A szinódus megemlékezik a misszionáriusokról, akik közül sokan életüket áldozták az evangélium hirdetéséért. Ám ehhez a misszióhoz gyakran bűnpártolás is társult az őslakosokat elnyomó hatalommal. Éppen ezért ma az Egyháznak távolságot kell vennie az új gyarmatosító hatalmaktól. A dokumentum sürgeti a párbeszédet a Szentírás alapján ökumenikus síkon, míg a vallásközi kapcsolatokban figyelembe kell venni az őslakosok vallását, hogy együtt kelhessenek a közös ház védelmére. Ehhez találkozás, kutatás és párbeszéd szükséges.

A dokumentum sürgeti a bennszülött lakosság lelkipásztori igényeinek ellátását, mert az őslakosokat előnyben kell részesíteni, nagyobb impulzust kell adni a bennszülött hivatásoknak. A cél az, hogy Amazóniát a helyiek evangelizálják. Külön figyelmet igényel az itt élő fiatalok segítése, akik a hagyomány és az újdonságok között bizonytalankodnak, súlyos értékválságot élnek át, többek között a szegénység, az erőszak és a munkanélküliség miatt, valamint az oktatás hiányában. Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy majdan ők lehessenek Amazónia főszereplői. A dokumentum számba veszi a városi pasztoráció feladatait, benne a családokat ért újabb kihívásokat. Legyen biztosítva mindenkinek a joga a városi léthez, mint a fenntarthatóság, a demokrácia és a társadalmi igazságosság alapelveihez való hozzájutáshoz. Harcolni kell azért is, hogy a bádogvárosokban, a nyomornegyedekben is biztosítsák a legalapvetőbb emberi jogokat.

Az inkulturáció és az interkulturalitás a legfőbb segítő eszközei a kulturális megtérésnek, mely a keresztényt a másik emberhez vezeti, hogy tanuljon tőle. Az amazóniai népek a kölcsönösség, a szolidaritás és a közösségi érzés értékeivel az életről nyújtanak tanítást és átfogó szemléletmódot kínálnak az egész teremtett világ megértéséhez. Az egyház szövetségesként köteleződik el mellettük, főként az életükre törő támadások nyílt felfedésével.

A föld védelme az élet védelmét jelenti az emberi méltóság oltalmazásának evangéliumi elve alapján – hangsúlyozza a dokumentum. Ennek biztosítására az egyház lelkipásztori segítséget nyújt, másfelől pedig nyomást gyakorol az államokra, hogy védelmezzék a bennszülött népek jogait.

Az inkulturáció, vagyis az evangéliumnak adott kultúrában való meggyökereztetése érdekében külön teret kap az indián, vagyis bennszülött teológia és a népi vallásosság. Ezeknek az elemeit meg kell becsülni, szükség esetén meg kell tisztítani, hogy Krisztushoz vezessenek. Az evangelizáció a Logosz-Krisztus magvait hinti el a különféle kultúrákban. A záródokumentum elutasít minden gyarmatosító stílust és a prozelitizmust, ugyanakkor sürgeti egy amazóniai arculatú egyház előmozdítását, történelmük, kultúrájuk tiszteletben tartásával. Ezt nagy mértékben segítené egy saját arculatú, pánamazóniai kommunikációs háló megteremtése.

A szinódus a környezet átfogó szemléletű védelmét irányozza elő, amihez hiteles és szolidáris fejlődési modellek szükségesek. Ennek jegyében a lelkipásztori gondozást hozzá kell kapcsolni a legszegényebbek és a kihasznált föld iránti igazságosság szolgálatával. Az átfogó ökológia az egyház számára az egyetlen lehetséges járható út a térség megmentésére.

Az emberi jogok védelme hitből fakadó kötelesség, éppen ezért a szinódusi dokumentum nyíltan bejelenti az emberi jogok megsértését, a föld kizsákmányolását és kifosztását a térségben. Inti az államokat, hogy hagyjanak fel az erőforrások kimerítésével. Az Egyház szövetségben áll az amazóniai közösségekkel, akik az igazi főszereplői a helyi népek oltalmazásának és védelmének.

A záródokumentum leszögezi az egyház elkötelezettségét az élet védelmében a fogantatásától kezdve az alkonyáig, továbbá az interkulturális és ökumenikus párbeszéd előmozdítását. Beszél az ökológiai bűnről, mely vagy cselekedet vagy mulasztás az Isten akarata ellen. Az ökológiai adósság rendbetételére a szinódus egy világalap létrehozását javasolja, hogy felhívják a figyelmet a térség kifosztásáea. Csökkenteni kell a szén-dioxid-kibocsátást és garantálni kell alanyi jogon, hogy minden amazóniai lakos hozzájusson ivóvízhez.

A szinodalitás mindenki közös felelősségét és szolgálati elkötelezettségét jelenti, melyben részt vesznek a világi férfiak és nők, mint különleges szereplők. Részvételüket támogatni kell a konzultáció és a döntéshozás során, a férfiak és a nők között egyenlő módon. A püspök ennek jegyében egy közösség lelkipásztori gondozását rábízhatja egy nem papi személynek, jóllehet a végső felelősség a papot illeti.

A dokumentum kiemelten foglalkozik a nők szerepével. Meg kell hallgatni a hangjukat, tárgyalni kell velük, vegyenek részt a döntéshozatalban és vállaljanak nagyobb vezetői szerepet. A dokumentum Szent VI. Pál pápa Ministeria quaedam kezdetű motu propriója felülvizsgálata révén kívánatosnak tartja a nők számára a lektori és akolitusi szolgálat bevezetését, továbbá számos konzultációra hivatkozva buzdít a nők állandó diákonátusának a bevezetésére. Hasonlóképpen szorgalmazza a záródokumentum az állandó diákonátus képzését és erősítését.

A papokat inkulturált módon képezzék, ismerjék és éljék az evangéliumot, de ismerjék meg az átfogó ökológiát, az ökoteológiát, a teremtés-teológiát, a bennszülött teológiákat valamint az egyház történetét Amazóniában.

Mivel a paphiány miatt számos közösség csak igen ritkán jut Eucharisztiához, a záródokumentum javasolja, hogy illetékes egyházi hatóság határozzon meg szempontokat, hogy a közösség által ismert és alkalmasnak tartott férfiakat pappá szenteljenek, akik termékeny állandó diákonátussal és papságra alkalmas megfelelő teológiai felkészültséggel rendelkezzenek és akiknek lehessen törvényes és rendezett családjuk. Ezek a nős papok a keresztény közösség életét tartják fenn az igehirdetéssel és a szentségek kiszolgáltatásával.

Végül a záródokumentum sürgeti szinódus utáni egyház intézmények és egy amazóniai egyetem felállítását, a hozzá szükséges anyagi és egyéb feltételek megteremtésével.

A szinódusi atyák kívánatosnak tartják egy illetékes bizottság felállítását, hogy tanulmányozza egy amazóniai rítus kidolgozását, mely kifejezi Amazónia liturgikus, teológiai, egyházfegyelmi és spirituális örökségét.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír