Bemutatjuk Egyházunk új szentjeit – Bartolo Longo, a rózsafüzér apostola

„Aki terjeszti a rózsafüzért, üdvözül”

Bartolo Longo 1841. február 10-én született a dél-olaszországi Latianóban (Brindisi). 1863-ban Nápolyba ment, hogy befejezze jogi tanulmányait. Barátai és tanárai hatására érdeklődni kezdett a spiritizmus iránt, és elhagyta a katolikus hitet, amelyben nevelkedett.

Vincenzo Pepe professzornak és Alberto Radente domonkos szerzetes, papnak köszönhetően később megtért, és teljesen a katolikus hitnek és jótékonyságnak szentelte magát. A később szentté avatott Caterina Volpicelli közvetítésével megismerte Marianna Farnararo De Fusco grófnőt – aki fiatalon, öt gyermekkel maradt özvegyen –, akivel idővel házasságot kötött. Hogy birtokait gondozza, 1872-ben Pompeji völgyébe utazott.

Longót a múltbeli tapasztalatai miatt kétségek gyötörték üdvössége felől, míg egy benső hang azt sugallta neki, hogy terjessze a rózsafüzért, és akkor elnyeri az üdvösséget. Így megértette, hogy mi az ő hivatása és elhatározta, hogy nem hagyja el Pompeji völgyét, amíg nem terjeszti el a Rózsafüzér Királynője kultuszát.

Először hittant tanított a földműveseknek, majd megkezdte a kis, romos Legszentebb Megváltónak szentelt plébániatemplom felújítását. 1875. november 13-án a csodálatos Rózsafüzér Királynője-kép megérkezése új korszakot nyitott. Másnap Bartolo Longónak – aki oltárt szeretett volna emelni a Szűzanya tiszteletére – a nolai püspök egy új templom építését javasolta. Longo és a grófnő elfogadták a tervet, és elkezdtek adományokat gyűjteni a helyi földművesek, valamint a nápolyi arisztokráciához és polgársághoz tartozó barátaik körében. A grófnő különösen a Nápolyban élő Anna Maria Lucarelli asszony támogatását nyerte el, aki megígérte, hogy nyilvánosan kiáll az ügy mellett, ha haldokló unokája, Clorinda, meggyógyul. A lány a Rózsafüzér Királynője közbenjárására 1876. február 13-án meggyógyult; ugyanazon a napon, amikor a Szűz Mária-képet kiállították a pompeji nép számára tiszteletadásra. Ezt az eseményt úgy értelmezték, mint a Szűzanya jelét, hogy örömét leli a Pompeji-völgyben megkezdett munkában. Nápolyból, majd fokozatosan a világ minden tájáról érkeztek adományok az új templom építésére, amelynek alapkövét 1876. május 8-án rakták le.

1877-ben Bartolo Longo megírta és elterjesztette A rózsafüzér tizenöt szombatja ájtatosságot (elmélkedések és imádságok), amelyeken keresztül „a rózsafüzér krisztológiai és kontemplatív lelkületét tárta elénk” (II. János Pál Rosarium Virginis Mariae apostoli levél, 8. pont). Két évvel később, az általa megírt „esdeklő kilenced” imádkozásának köszönhetően maga is meggyógyult egy súlyos betegségből. 1883. október 14-én húszezer zarándok gyűlt össze Pompejiben, és először imádkozták el a Könyörgés a Rózsafüzér Királynőjéhez imát – amely Bartolo Longo személyes ihletésű könyörgése, válaszul XIII. Leó Supremi apostolatus officio (1883. szeptember 1.) enciklikájára. 1884-ben létrehozta az Il Rosario (A rószafüzér) e la Nuova Pompei (Az új Pompeji) című folyóiratot.

Az új templom építési területe körül egy igazi város alakult ki munkásházakkal, távíróval, vasútállomással, egy kis kórházzal, meteorológiai és geodinamikai megfigyelőállomással. 1887-ben árvaházat alapított lányoknak, az első jótékonysági intézményét a kiskorúak javára, amelyet később a Pompeji Szent Rózsafüzér Leányai domonkos nővérek gondjaira bízott – ezt a szerzetesrendet ő maga alapította 1897-ben. A kegyhely – amelyet 1891-ben felszenteltek – egyre inkább ismert lett és hívők sokasága kérte a legkülönbözőbb kegyelmeket.

Bartolo Longóhoz fordultak a börtönben lévők is, kérve, hogy gondoskodjon gyermekeikről. Imádság közben megértette, hogy nemcsak a fogvatartottak gyermekeit lehet megmenteni, hanem ők is megmenthetik szüleiket a kétségbeeséstől. Így 1892-ben megalapította a fogvatartottak gyermekeinek menedékhelyét, amelyet 1907-től a Keresztény Iskolatestvérek irányítottak. Az első befogadott fiú később pap lett. Később befogadta a fogvatartottak leányait is, akiket szintén a domonkos nővérekre bízott.

1901. május 5-én avatták fel a bazilika homlokzatát, amelyet a világ minden tájáról érkező hívők adományaiból emeltek, és az egyetemes békének szenteltek.

Bartolo Longo 1926. október 5-én, nyolcvanöt éves korában hunyt el Pompeji völgyében. 

Longo a rózsafüzér egyik legnagyobb világi hívő népszerűsítője volt a 19. és 20. század fordulóján, megalkotta a Mária-tisztelet egyik világszerte legismertebb és legkedvesebb kegyhelyét. A rózsafüzér apostolaként a gyermekek jogainak és érdekeinek védelmezője lett, és korában egyedülálló, az emberi méltóságot szolgáló tevékenységet folytatott a kirekesztett gyermekek, különösen az árvák és a fogvatartottak gyermekei érdekében. A „hit szentélye”, a csodálatos Rózsafüzér Királynője-bazilika felépítése mellett – amelyet évente több millió hívő keres fel –, sürgető vágyat érzett, hogy megépítse a „jótékonyság szentélyét” is: azokat a szociális intézményeket, amelyek ma is körülveszik a Mária-templomot, és több száz nehéz helyzetben lévő embert fogadnak be – többségükben csecsemőket, gyermekeket és fiatalokat, akik súlyos társadalmi problémákból érkeznek.

Bartolo Longo össze tudta kapcsolni a hit szavait és a szeretet cselekedeteit a korabeli világ perifériáin élő kirekesztettek szolgálatába állva, és így tanúja lett annak a kifelé forduló, határok nélküli Egyháznak, amelyet Ferenc pápa tanítása is szorgalmaz.

Forrás: Causesanti.va

Fotó: Vatican Media; Vatican News

Hollósi Judit/Magyar Kurír