Négyszáz éve érkezett Kínába „a Nyugat Konfuciusza”, a jezsuita Giulio Aleni

A Kína déli részén található Fucsoui Főegyházmegye májusban konferenciát szentelt a hittérítő alakjának, illetve szobrot avattak emlékére a Szent Domonkos-székesegyházban. Joseph Cai Bingrui érsek vezette az ünnepi liturgiát, melynek keretében felavatták az olasz származású jezsuita szobrát. A kétnapos rendezvényre a Kínai Népköztársaságból, Hongkongból és Olaszországból érkeztek kutatók, a téma szakértői.

Giulio Aleni (Alenio) – kínai nevén Ai Rulüe – az ignáci elmélkedésre tanította a frissen áttért kínaiakat, Jézus életének misztériumairól elmélkedtek az evangéliumi szakaszok segítségül hívásával. Emellett asztronómus is volt, író, geográfus és matematikus.

Az elhangzott előadások tárgyalták az olasz jezsuita hozzájárulását a kulturák közötti kapcsolatokhoz; Matteo Ricci örökségét; a katolikus művészetet a portugál Indiában, a spanyol Fülöp-szigeteken és Kínában. Ezt követően pedig felkeresték az Aleni atyához köthető helyszíneket Fucsouban és környékén.

Giulio Aleni a lombardiai, azidőtájt a Velencei Köztársasághoz tartozó Bresciában született 1582-ben; 1600-ban lépett be a Jézus Társaságába, 1608-ban szentelték pappá. Kínába küldték, ahova 1609 márciusában indult el hajón, 1610 végére ért az indiai Goába, majd Makaóba 1611 elején. Az akkor portugál enklávé Makaóban a bebocsátásra várakozva  kezdett kínaiul tanulni, ezenkívül már ott matematikát tanított a helyi jezsuita iskolában, illetve tanulmányban összegezte tapasztalatait az 1612-es holdfogyatkozásról.

1613-ban léphetett be Kínába, ahol negyven éven át hirdette Krisztus tanítását. Pekingből idővel Kaifengbe költözött, ahol hébertudása miatt kapcsolatba tudott lépni a helyi zsidó közösség utolsó képviselőivel. Missziós tevékenysége részeként matematikát is oktatott – ez hasznos eszköznek bizonyult ahhoz, hogy a kínai társadalom legmagasabb köreivel is kapcsolatot teremtsen.

A dél-kínai, huanani jezsuita tartomány provinciálisa volt, több mint húsz templomot építtetett, és mintegy 10 ezer kínainak szolgáltatta ki a keresztség szentségét. Szolgált a nankingi és a sanghaji misszióban is; az 1616-17-es keresztényüldözést egy kínai keresztény otthonában vészelte át Hangcsouban. A mandzsu hódítás idején Nanpingban (akkor Yanpingban) élt, és a többi déli misszionáriushoz hasonlóan a Ming-dinasztiát támogatta, míg a pekingi jezsuiták a mandzsuk, a Csing-dinasztia pártján álltak. 

1649-ben el kellett menekülnie a Csing-udvar katonái elől, ekkor Nanpingban talált menedékre, ott érte a halál az év májusában. Sírja a fucsoui Kereszt-hegyen található.

Missziós munkájában jezsuita rendtársa, Matteo Ricci (1552–1610) elképzelését és gyakorlatát követte. Csak maga Matteo Ricci előzte meg őt kínai nyelvtudásban a renden belül. Mintegy húsz természettudományi, filozófiai, lelkiségi és doktrinális műve látott napvilágot kínai nyelven; közreműködött a Zhifang Waiji, az első kínai nyelvű világatlasz megjelentetésében is. Világtérképet is készített, melynek középpontjába Kínát helyezte. Egy, a katolikus hitet tárgyaló értekezésében, melyet a protestáns hittérítők is használtak, a Ming-dinasztia kritikáját fogalmazta meg.

Tízezer dolog valódi eredete című, kozmográfiai jellegű, kínai nyelven írt művében (1628) a teremtés kérdéseit vizsgálta, ezt a művét széles körben elismeréssel említették és számos kiadást megért, mandzsu nyelvre is lefordították. 1635-ös munkájában Jézus életét mondta el. Hasonlóan értékesek beszélgetéseinek a lejegyzett szövegei, melyeket egy kínai tanítványának köszönhet az utókor.

Forrás: Fides.org

Fotó: Wikimedia Commons; Centroaleni.it

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír