Mária, a kegyelem remekműve – Kisboldogasszony ünnepe Doroszló-Szentkúton

A délvidéki katolikus magyarság egyik legjelentősebb Mária-búcsújának idei különlegessége a 165 éves Magyarok Nagyasszonya-szobor teljes restaurálása és ünnepélyes megáldása volt.

A szeptember 8-i ünnepi szentmisét Santo Rocco Gangemi érsek, Szerbia apostoli nunciusa mutatta be.

A zarándokok már szeptember 7-én, hétfőn délután nagy számban érkeztek Doroszlóra. Vajdaság számos településéről indultak útnak gyalogosan, autóbusszal és személygépkocsival, de az anyaországból, Németországból és Ausztriából is érkeztek hívek.

A kegyhely környéke néhány óra alatt megtelt a búcsú sajátos hangulatával: imádkozó zarándokcsoportokkal, gyónásra várakozó hívekkel és azokkal, akik először csendben a forráshoz vagy a kegytemplomba tértek be.

A kétnapos zarándoklat liturgikus programja bűnbánati liturgiával és gyónási lehetőséggel kezdődött, majd esti dicsérettel folytatódott.

Az előesti szentmisét Horváth Zoltán protonotárius kanonok, budapest-terézvárosi plébános mutatta be. A szentmise keretében kiszolgáltatták a betegek szentségét is, amely évről évre különösen megható pillanata a búcsúnak: idősek, betegek és terheket hordozó zarándokok járulnak az oltár elé, hogy Krisztus erősítő közelségét kérjék.

Az este gyertyás körmenettel, rózsafüzérrel, a kegytemplomban horvát nyelvű szentmisével, szentségimádással és virrasztó zsolozsmával folytatódott.

Amikor leszáll az este a szentkúton, és a fák között megindulnak a zarándokok gyertyái, különösen érzékelhető az a folytonosság, amely ezt a helyet több mint két évszázada élteti. Generációk jöttek ugyanahhoz a forráshoz, ugyanazzal a bizalommal Máriához: hálát adni, kérni, sírni, remélni, vagy egyszerűen csak néhány órára közelebb kerülni Istenhez.

Szeptember 8-án már kora reggeltől imádság töltötte be a kegyhelyet. Rózsafüzér, keresztúti ájtatosság és reggeli dicséret készítette elő a zarándokokat az ünnepi nagymisére.

A kegytemplomban német nyelvű szentmisét is bemutattak, jelezve azt a többnemzetiségű és többnyelvű hagyományt, amely évszázadok óta hozzátartozik a szentkút történetéhez. A kegyhelyet nemcsak magyarok keresik fel, hanem a környék különböző nemzetiségű katolikusai számára is közös imádságos hely.

A délelőtt tíz órakor kezdődő ünnepi szabadtéri szentmise kezdetén a főcelebráns Santo Rocco Gangemi érseket, Szerbia apostoli nunciusát Fazekas Ferenc szabadkai megyéspüspök köszöntötte.

Az oltár körül számos paptestvér koncelebrált, a szentmisén pedig egyházi és közéleti vendégek, valamint a Vajdaság különböző részeiből érkezett zarándokközösségek is részt vettek.

A szentmisén Santo Rocco Gangemi érsek mondott homíliát.

Mária az egyetlen teremtmény, aki teljes egészében valóra váltja Isten bölcs és szerető tervét; s nem azért, mert kivétel volna közöttünk, mintha egy másik világból jött idegen volna. Éppen ellenkezőleg – hangsúlyozta szentbeszédében az apostoli nuncius. – Mária a mi bűnös családunkhoz tartozik, ugyanabból a „megfertőzött” nemzetségből származik, mint mi, és neki is, éppúgy, mint nekünk, szüksége van a megváltásra Ádám örökségéből. 

De ő olyan gyökeresen lett megváltva – és a „gyökeresen” szót szó szerint kell érteni: a gyökértől, létezésének első pillanatától fogva, vagyis fogantatásától kezdve –, hogy

egész lényét átjárta az isteni ragyogás.

Mária a megváltott – a szó legtökéletesebb értelmében. Ő a kegyelem remekműve.

Amikor az angyal köszönti Máriát, és kegyelemmel teljesnek szólítja, nem valami újat tár fel előtte, hanem egyszerűen csak megmutatja neki azt, aki már most is ő – azt, amit Isten már beleírt lénye legmélyébe. És ő hagyja, hogy Isten szeretete meghatározza őt.

Ebben az értelemben

mindannyian annál inkább megvalósultak és annál inkább igazak vagyunk, minél inkább közelítünk ehhez a mintához: elfogadni a saját nevünket Istentől, ahelyett, hogy magunk találnánk ki.

Mária azonban nemcsak az, aki kegyelemmel teljes, hanem az is, aki válaszol a kegyelemre. Innentől válik ő igazán életünk tanítómesterévé – fogalmazott szentbeszédében Santo Rocco Gangemi érsek.

Minden egyetlen szóval kezdődött: „Fiat.” „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” Mindannyian, ha visszatekintünk életünk éveire, rátalálunk néhány igenre, amelyek örökre irányt szabtak, és megváltoztattak minket. A házasság igenjére, a hivatás igenjére, a gondoskodás igenjére azzal szemben, aki egyedül nem boldogul; a megbocsátás igenjére, amikor könnyebb lett volna a sértettségben megmaradni.

Aki kimondja ezeket az igeneket, olyan terhet vesz magára, amelyet abban a pillanatban még nem ismer, nem tud felmérni, s amely azután kiszámíthatatlan módon ránehezedik majd. Aki azonban soha sem mondja ki egyik ilyen igenjét sem, aki mindig biztonságban marad, sosem teszi ki magát, sosem áll rendelkezésre, annak a kezében gyakran üres és értelmetlen élet marad.

A templomban az öreg Simeon szavai egy pillanatra fellebbentik előtte a jövő fátylát: „A te lelkedet is tőr járja át.” Názáret hosszú, csendes évei ennek a tőrnek a gondolatával telnek majd el; és így lelke lassanként felkészül arra, hogy átjárja őt a fájdalom, megtanulja a szenvedés nehéz művészetét. 

Máriára is érvényes, amit a Zsidóknak írt levél szerzője Jézusról mond: engedelmességet tanult abból, amit szenvedett. Nem mintha Mária engedetlen lett volna, de engedelmessége a szenvedésen keresztül szilárdult meg, egyre tudatosabbá, egyre szabadabbá, egyre készségesebbé téve őt, míg végül fájdalommal, de kétségbeesés nélkül állt ott a kereszt alatt – emelte ki szentbeszédében az apostoli nuncius.

Az idei nagybúcsú különleges mozzanata volt a Magyarok Nagyasszonya-szobor megáldása.

A szentmise végén Horvát Ákos, a doroszlói Mária-kegyhely igazgatója köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik részt vettek a szentmisén: Santo Rocco Gangemi érseknek, a paptestvéreknek.

A kegyhelyigazgató köszönetet mondott mindazoknak, akik munkájukkal, imádságukkal vagy adományukkal hozzájárultak az ünnephez és a kegyhely idei megújulásához; háláját fejezte ki minden adományért, amelynek segítségével sikerült restaurálni Mária kegyszobrát és megújítani a kegytemplom belső terét.

Az elmúlt hónapokban több ponton is megújult a Szentkút: megújult a kegytemplom belső tere és szentélyének berendezése, új orgona került a templomba, valamint háromnyelvű ismertetőtáblák segítik a zarándokokat a kegyhely történetének megismerésében. A búcsú alkalmából Vajdaság leggazdagabb offergyűjteménye is láthatóvá vált: ezek a hálából felajánlott tárgyak meghallgatott imádságok, emberi történetek és a Máriába vetett bizalom tanújelei.

A szentmise végén a hívek körmenetben vonultak át a  kegyhely központjában álló, felújított és néhány hete újra elhelyezett Magyarok Nagyasszonya-szoborhoz.

A 165 éves alkotás újra eredeti szépségében, a frissen elkészült baldachin alatt várta a zarándokokat. A nuncius itt áldotta meg a megújult szobrot.

A pillanat egyszerre szólt a múltról és a jövőről: azokról a nemzedékekről, akik 1861 óta megálltak előtte, és azokról is, akik még hosszú időn át ugyanitt kérik majd Mária közbenjárását.

Doroszló-Szentkút története a 18. század végéig nyúlik vissza. A hagyomány szerint 1792-ben történt itt az első csodás gyógyulás, amely után egyre többen keresték fel a forrást. A kegyhely azóta háborúkat, társadalmi változásokat, határváltozásokat és népességmozgásokat élt túl, mégis újra és újra megtelt zarándokokkal.

Mai kegytemploma 1875-ben épült; a díszes kútház 1909-ben készült el, a Szentkút pedig 1967-ben nyerte el az egyházmegyei kegyhely rangját.

A Kisboldogasszony-napi búcsú azonban ma sem csupán múltidézés. A több mint nyolcezer ember jelenléte, a gyalogosan érkező csoportok, a hosszú gyóntatósorok, az éjszakai virrasztás és a közös szentmise azt mutatta:

Doroszló-Szentkút ma is élő hely. Olyan hely, ahová az ember elhozhatja mindazt, amit az év közben nehéz kimondania; ahol személyes imádság és közösségi hit egyszerre kap teret.

Szöveg: Horvát Ákos

Forrás: Sz. Sz., sajtóiroda/Szabadkai Egyházmegye

Fotó: Pásztor Bálint Facebook-oldala; Sóti Klára; Szabó-Hangya Teréz

Magyar Kurír