Búcsújáró hellyé nyilvánították az Oroszhegy határában lévő Szent László-oltárt

Az Oroszhegy határában, a nyúládi réten található kápolnarom és mellette a szentkút fontos kultikus hely, ahová gyógyulást, bűnbocsánatot remélve már a középkortól kezdve zarándokoltak a környékbeliek. A Jézus Krisztus mennybemenetelének tiszteletére szentelt 18. századi kápolna és a vele együtt hivatalosan elfogadott oroszhegyi búcsújárások sorsa 1783-ban Batthányi Ignác erdélyi püspök szigorú intézkedésével pecsételődött meg: a részegeskedés, verekedés miatt betiltotta, a kápolnát leromboltatta. Az oroszhegyi emberek azonban még a 21. században is kereszttel, lobogóval vonultak ki áldozócsütörtök hajnalban a gyógyító kúthoz, illetve a kápolna romjaihoz. 2020-ban Opra István plébános kezdeményezésére kérték a főegyházmegyét az egykori büntetés visszavonására, amelyet jóváhagytak azzal a kikötéssel, hogy egy misézésre alkalmas helyet építsenek oda. Így született meg a Szent László-oltár gondolata, ami közösségi összefogással, sok jóakaratú ember támogatásával meg is épült.

„Ott fenn a hegyen van az a hely, ahol a szív békére lel” – hangzott a több száz hívő  szentmisét bevezető éneke, a közösség pedig időről időre meg tudta őrizni és tovább tudta adni az ősök által rájuk hagyott hitet, istenszeretet, közösségi hagyományt.

Elsőként Opra István plébános köszöntötte az egybegyűlteket, majd ismertette a kultikus hely és az oltárépítés történetét, megköszönve a támogatók segítségét is. A szentmisét Kovács Gergely érsek celebrálta. „Azt a középkori Szent László-kápolnát is, amit 300 évvel ezelőtt építettek újjá, itt az Urusos-kút közelében, amit hatvan évvel később Batthányi Ignác erdélyi püspök leromboltatott. 240 év távlatából nem is az a kérdés, hogy milyen emberi gyengeség, gyarlóság váltotta ki ezt a drasztikus intézkedést, hanem az a hit a fontos, amely az imádságos és istenhívő népet azután is, egészen napjainkig, évről évre elhozta és elhozza ide áldozócsütörtök hajnalán. Az a hit számít, amellyel ez a közösség megépítette most ezt a méltó miséző helyet” – fogalmazott szentbeszédében az érsek.

A főpásztor Márton Áron szentéletű püspök szellemi végrendeletének megvalósulását látta e törekvésekben, aki az oroszhegyi hívekre bízta a kápolnát és arra biztatta őket, hogy ápolják, viseljék gondját hitüknek a nehézségekkel, csábításokkal teli világban: „Márton Áron 1980. május 15-én írt utolsó körlevelében ezt írja: »mint főpásztorotok, elsősorban a hitet akartam megerősíteni lelketekben és hithez való ragaszkodást hagyom rátok örökségül.« Kedves hívek, ezt kérem én is: ragaszkodjanak hitükhöz, ne feledkezzenek meg arról, hogy lelkük is templom, mindannyian a Szentlélek templomai vagyunk, hittel viseljék gondját e kőből-fából épült kápolnának, de lelkük templomának is. Ez a mai ünnep erősítse meg hitében ezt a közösséget, ápolják hitüket, viseljék gondját hitüknek, óvják, folyamatosan tisztítsák meg attól a tetszetősen becsomagolt szennytől, amit sokan divatosként, modernként akarnak ránk erőltetni. Óvjuk hitünket, védjük meg az igaz hitet.”

Végezetül Kovács Gergely érsek meglepetéssel is szolgált: „A mai napon a megáldás erejében ez a misézőhely egyben búcsút is kap, amelyet minden évben áldozócsütörtökön lehet elnyerni, ugyanakkor a mindenkori oroszhegyi plébánosnak engedélyezem, hogy áldozócsütörtökön kívül is szentmiseáldozatot mutathat be, valahányszor a hívek lelki igénye ezt megkívánja.”

A szentmise végén Latorcai János, a magyar országgyűlés alelnöke köszöntötte az egybegyűlteket és kiemelte, hogy nagy szükség van a hit által összefont erős közösségekre, melyek őrzik és ápolják az ősi magyar erényeket. Bízik abban, hogy a most felszentelt oltár által ez a hely visszanyeri régi dicsőségét, és olyan hellyé válik, ahol hitében és nemzeti öntudatában, az összetartozás kötelékében mindenki megújulhat.

Forrás: Kovács Melánia/Gyulafehérvári Főegyházmegye

Fotó: Nagy Ervin

Magyar Kurír