Az út nehézségét jelzi, hogy a csapat tizenhetedik tagja kénytelen volt idő előtt befejezni a zarándoklatot. A korábbi, 2023-ban Lisszabonba és 2025-ben Rómába szervezett biciklis zarándoklatokhoz hasonlóan a csapat adományokat is gyűjtött a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza támogatására.
A hétnapos, több mint 700 kilométeres utazás egyik résztvevőjével, Danival a Magyar Kurír gyakornoka, Fazakas Botond beszélgetett telefonon.
– Mi motivált arra, hogy részt vegyél ezen a kerékpáros zarándoklaton?
– Egyrészt maga a zarándoklat mint tevékenység – ez egyfajta útkeresés is. Épp az életemnek egy olyan szakaszában vagyok, hogy még keresem az utamat. Van egy végzettségem, de úgy érzem, hogy még nem találtam meg a helyem. Ezért fontos, hogy ilyen téren is kicsit magába tudjon szállni az ember. Motivált még az istenkapcsolatom erősítése, motivált a természet, főleg a székelyföldi – én ezelőtt sosem voltam itt sajnos. Most már igen, és csodaszép.
– Mi volt az, ami a leginkább megérintett téged az út során?
– A táj; gyönyörű szép vidékeken tekertünk. Minden területnek más hangulata van, mint például Magyarországon az Alföldnek. Amikor elértük a Kárpátokat, az nagyon megérintett;
amikor a hegytetőn átküzdöttük magunkat és utána elkezdtünk lefele gurulni, az nagyon felemelő érzés volt, mintha repült volna a lelkünk.
Az is megérintett, amikor láttam, hogyan küzdenek a zarándoktársaim; hiszen ez egy elég komoly kihívás fizikailag, napi több mint száz kilométereket tekertünk, és ez igazán nagy dolog.
– Miért fontos számodra, hogy a túra alatt jótékonysági felajánlásokat is gyűjtöttetek?
– Azért, mert úgy gondolom, az ember küldetése, hogy lehetősége szerint segítsen másokat a céljaik felé tartó úton. Ahogyan a mi utunkon is, amerre jártunk, óriási szeretettel fogadott minket mindenki, szerintem ugyanezt a szeretetet nekünk is kell kifele sugározni, és hogyha tudunk segíteni valakinek, akkor ezt tegyük meg.
Fotó: Irány Csíksomlyó 2026
Fazakas Botond/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria



