Missziós napot tartott a nagyváradi karitász

„A Jóisten eszközei próbálunk lenni a világban az emberek számára, ezért fontos, hogy legyen egy ilyen megállója is a missziós keresztnek, amikor a Caritas munkatársaira gondolunk, és mindazokra, akiket ellátnak” – fogalmazott Böcskei László nagyváradi megyéspüspök.

A zarándokokat az intézmény székhelyéül szolgáló egykori Szent József Kórház kápolnájában Böcskei László megyéspüspök és Rajna József kanonok, Caritas-igazgató fogadták.

„A karitász több mint egy munka elvégzése. Az empátia sokszor többet ad, mint a szavak vagy akár a szolgáltatások, amiket nyújtunk” – hangsúlyozta a megyéspüspök, aki köszönetet mondott az intézmény munkatársainak és önkénteseinek.

A találkozó tematikus beszélgetéssel vette kezdetét, amelynek keretében Böcskei László püspök a szervezet különböző részlegvezetőit kérte fel, hogy bemutassák az általuk végzett tevékenységet a szeretetszolgálat szempontjából.

Tóth Andrea, az otthoni beteggondozói központ koordinátora rámutatott, hogy a házi gondozás olyan szolgálat, ahol az emberség és empátia megnyilvánulása a legfontosabb, hiszen az ember a beteg magánszférájában dolgozik, és legalább annyira lelki támaszt is kell nyújtani, mint amennyire az egészségügyi szolgáltatásokat kell elvégezni, megszolgálva a bizalmukat és enyhítve a magányukat.

Az idősotthonok esetében teljesen más jellegű szolgálatról van szó. „Az otthonból kiszakadva egy másik otthont teremteni, amely sosem lesz olyan, mint az első, mégis közelítsen ahhoz, és biztonságot és közösséget sugalljon” – hangsúlyozta Böcskei László.

Paur Andrea, a Szent Márton Idősotthon vezetője arra mutatott rá, hogy fontos az empátia. Minden lakóhoz megpróbálnak kötődni, hogy a mindennapjaikat megkönnyítsék a családtól való elszakadás után. Nagy Andrea, a Szent Erzsébet Idősotthon vezetője hozzátette, hogy a hetvenes nagyságrendű várólisták jelzik, hogy igény és szükség van az egyházi idősellátási rendszer bővítésére.

A szegénykonyha is egy olyan feladat, ami állandó ottlétet és törődést igényel. „Egy részleg, amely azzal foglalkozik, hogy a rászorulóknak meleg ételt biztosítson, hiszen vannak olyanok, akiknek nem adatik meg a mindennapi betevő falat, mert nem úgy alakult az életük, de ők is a mieink, segítenünk kell őket.”

Amint Szabó Márta, a Caritas-konyha vezetője elmondta, napi ötven rászorulónak biztosítanak meleg ebédet, amellett, hogy a két idősotthonra főznek, továbbá télen és az egész év folyamán utcai ételosztásokkal és tartósélelmiszer-csomagokkal is támogatják a rászorulókat önkéntesek és külföldi támogatók révén.

Hasonló tevékenységről számolt be a Szent Katalin-telepi önkéntesek bevonásával Vass Csaba plébános. Mint elmondta, évente öt hónapig heti háromszor mennek önkéntesekkel a hajléktalanszállóra ételt osztani. Azzal a lelkülettel készítik az ételt, hogy annak finomabbnak kell lennie, mint amit otthon maguknak főznek, mert ez rászorulóknak megy, akik nem részesülnek mindennap a meleg étel áldásában. Plébániai közösségükben heti háromszor ülnek össze csigatésztát készíteni, amelynek bevételéből a rászorulók ellátásához szükséges hátteret biztosítják.

A tematikus beszélgetést és a karitatív munkával való ismerkedést követően Rajna József kanonok, Caritas-igazgató vezetett szentségimádást, majd Szőke Sándor lazarista szerzetes tartott elmélkedést. Missziós beszédében rámutatott: Isten minden nehézségek között is folyamatosan megmutatja, hogy gondoskodik az emberről, mert ő maga a szeretet. Ezt követően tanúságtételek hangzottak el: Tóth Andrea és Borzási Angéla több évtizedes tapasztalatukat és saját megéléseiket osztották meg az idősek és betegek gondozásáról.

A tanúságtételeket szentmise követte a Caritas-székház kápolnájában, amelynek keretében Vass Csaba a vincés rendi nővérek által kórházként létrehozott épület kezdeteire is reflektált. 1930-ban adódott a vincés nővérek számára lehetőség, hogy kórházat alapítsanak a püspökség és a káptalan támogatásával, és egy év alatt építették fel a „kis Benjamint” – ahogy ők becézték az épületet. 1932. január 16-án kapták meg az államtól a működési engedélyt, és nyolc nappal később megtörtént a Szent József-magánkórház felszentelése. Délelőtt 11 órakor volt az ünnepség, több mint 150 vendéggel. 1945–47-es jegyzőkönyvek tanúsága szerint még tizenöt évvel később is fizették a kórház részleteit a nővérek, amely nem kis elköteleződést igényelt – emlékeztetett Vass Csaba lazarista szerzetes.

A missziós nap szeretetvendégséggel zárult.

Forrás és fotó: Romkat.ro; Caritas Catolica Oradea Facebook-oldala

Magyar Kurír