Dicsőséged énekelje
az emberek, angyalok nyelve
és hárfa zengje, cimbalom.
Tizenkét szem gyöngyből vannak
várkapuid; minden angyalnak
trónodnál társai vagyunk.
Nem látott szem soha,
nem hallott fül soha
ily örömöt:
Örülni jó,
io, io,
mindig in dulci Jubilo.
(Fordította: József Attila)
Forrás: Arcanum
Kép: Johann Sebastian Bach szobra a lipcsei Tamás-templom előtt (Forrás: Wikipédia)
A korál 1936. április 14-én, virágvasárnap hangzott el a Kálvin téri templomban. A fordítás történetéről ITT olvashatnak.
Tavaly március 21-én Amikor Péter sírt... – Bach nagyböjti zeneimája című írásunkkal emlékeztünk a nagy zeneszerzőre.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria