A keresztényüldözésről nyílt kiállítás a debreceni Görögkatolikus Metropolitai Hivatalban

A Magyar Nemzeti Múzeum, a Migrációkutató Intézet és az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete együttműködésének eredményeként, illetve Az Üldözött Keresztények Megsegítéséért és a Hungary Helps Program Megvalósításáért Felelős Államtitkárság támogatásával 2017-ben létrejött vándorkiállítás Washington, New York, Róma, München, Strasbourg, Bécs és Veszprém után Debrecenbe érkezett, a Görögkatolikus Metropólia és a város közreműködésével.

A Lautitia kóruscsalád Brahms Regina Coeli című kórusművével nyitotta meg az ünnepi eseményt.

A kiállítás házigazdája, Kocsis Fülöp érsek-metropolita köszöntőjében elmondta, hogy személyes érintettsége okán – háromszor járt a háború sújtotta Szíriában – különösen is fontosnak tartja, hogy megismerjük közel-keleti keresztény testvéreink sorsát.

„Noha a szomszédunkban dúló háború beárnyékolja mindennapjainkat, nem szabad elfelejtkeznünk arról a magyar csodáról, amikor az egyházak felhívására százezrek mozdultak meg és adakoztak közel-keleti keresztény testvéreinknek – mondta a főpásztor, hozzátéve:

meg kell ismernünk a szenvedést, hogy jobban együttérezzünk szenvedő testvéreinkkel. Ebben segít ez a kiállítás, mely a segítség üzenetét is magában hordozza.”

Böjte Csaba testvér könnyeivel küszködve arról szólt, hogy a háború elmúltával részt vett egy felújított iraki templomban végzett szertartáson, ahol az emberekre fegyveresek vigyáztak. A szertartást végző főpap egy-egy facsemetét adott a sorban álló híveknek, hogy ültessék el, és a békére emlékezzenek, ha ránéznek a fára.

„Sok rosszat és jót láttam életemben, de ott túlcsordult minden” – fogalmazott Csaba testvér, aki a templomkertben a szétlőtt szobrok és liturgikus tárgyak darabjai között megpillantott egy üszkös énekfüzetdarabot, amelyen ez volt olvasható: „Nada te turbe”, azaz „Ne aggódj”.

És akkor azt éreztem, hogy minden fájdalom és rombolás ellenére bizakodó vagyok, hogy újra békesség lesz”

– mondta a ferences szerzetes.

Azbej Tristan, a Miniszterelnökség üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkára a megnyitón elhangzott beszédében úgy fogalmazott: a kiállítás korunk egyik rejtett valóságát mutatja be. „Szomorú, hogy most mi is érezzük a háború közelségét. Ami viszont összeszorítja az ember szívét, hogy a magyar emberek egyként és önfeláldozóan segítenek a háborúban szenvedőknek most és korábban is.

Rejtett valóság az a keresztényi tanúságtétel is, amelyet akkor tapasztaltam, amikor meggyilkolt kopt keresztények családjait látogattam meg Egyiptomban. Egy kislány azt mondta, meggyilkolt édesapja és nagybátyja már a Jóistennél van, értük nem kell imádkozni – annál inkább az elkövetőkért, akik nagyon is rászorulnak Isten irgalmára.

Sok a dolgunk, hiszen amíg a világon egy keresztényt is üldöznek, tennünk kell valamit. Magyarország a világon elsőként emelte politikai szintre az üldözött keresztények megsegítését – mert azt tapasztaltuk, hogy legtöbben azt kérik, segítsük őket az otthonmaradásban. A mai napig nagyjából félmillió embernek segíthettünk szülőföldjére visszatérni, vagy ott újrakezdeni – mondta Azbej Tristan. – Nekik az is óriási szó, hogy mi ismeretlenként odamegyünk hozzájuk, és érdekel bennünket a sorsuk. Kétezer éve élnek ott keresztények, mégsem tapasztaltak még ilyen érdeklődést és segítséget, amit Magyarországról kaptak. Magyarország ugyanis nemzeti ügynek tekintik a bajbajutottak megsegítését, a szülőföldjükre való visszatérést.”

Az államtitkár külön méltatta Kocsis Fülöp metropolitát és Böjte Csaba testvért. Mint mondta, Fülöp atya különösen is szívén viseli a közel-keleti keresztények sorsát, főként a szíriai testvérekét: háromszor vitt személyesen adományt Szíriába. Csaba testvérről, a Hungary Helps Program egyik jószolgálati nagykövetéről elmondta, Afrikában járva megtapasztalta, hogy végtelen számú ember fér be a szívébe. „Azt gondolhatnánk, hogy a több ezer erdélyi gyermek kitölti a szívét, de bizton mondhatom: az összes afrikai gyermeknek ugyanolyan gyermeki szeretettel ad helyet szívében.”

„Tekintsék meg a kiállítást, vigyék hírét, hívjanak minél több ismerőst, hogy megismerjék a keresztények szenvedését a mai világban, és foglalják imáikba a szenvedőket!” – fogalmazott a Miniszterelnökség üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkára.

Puskás István, Debrecen alpolgármestere megtisztelőnek nevezte, hogy Debrecen adhat otthont ennek a vándorkiállításnak. Örömét fejezte ki, hogy a kicsiny Magyarország és a magyar emberek önzetlenül segítenek az üldözött keresztényeknek. „Noha személyesen még nem voltam a háború sújtotta keresztények között, ez a kiállítás közelebb hozta hozzám szenvedésüket. Nemcsak abban erősít meg minket ez a kiállítás, hogy a távoli keresztényeken kell segítenünk, hanem a szomszédunkban jelenleg is zajló háború szenvedő lakosságán is. Debrecen a felekezetek békés együttélésének mintapéldája, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a béke nem természetes állapot, dolgoznunk kell érte. Dolgozzunk mindannyian, hogy megőrizzük a békét országunkban, Európában és a világban egyaránt.”

A kiállítás szakmai hátteréről Virágos Gábor, a múzeum régészeti főigazgató-helyettese elmondta, az intézmény munkája, hogy adatokat gyűjtsön, majd azokat kontextusba helyezve bemutassa, és ezáltal üzenetet adjon át vele. „A modern kiállítási formával igyekeztünk könnyen befogadhatóvá tenni a tárlatot, hogy valóban tükröt tartson elénk.”

A Lautitia kórus záró éneklése után Varga Lujza, a kiállítás koordinátora vezette végig a tárlaton a jelenlévőket. 

Szöveg: Király András/Görögkatolikus Metropólia

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír