Keresztény és zsidó építészetről tartottak konferenciát az óbudai zsinagógában

A szervező Jakab és Komor tér 6. (JKT06) nevű egyesület nevében Negyela László elnök köszöntötte a résztvevőket a keresztény és zsidó építészeti témákat egyaránt felölelő konferencián, melynek fővédnöke Erdő Péter bíboros és Köves Slomó vezető rabbi volt. Mint mondta, a szakrális épületek felújítása kötelesség és teher; a kommunizmus nem tett jót ezeknek az épületeknek, melyek felújítása napjaink feladata.

Mohai Gábor előadóművész, műsorvezető, a találkozó konferansziéja felolvasta a távollévő Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli elnöke beszédét, majd átadta a szót Köves Slomónak, az EMIH, illetve az óbudai zsinagóga vezető rabbijának, aki a jelen zsinagóga felújításának történetét osztotta meg a hallgatósággal.

A közel 200 éves éves imaház 40-50 évre elvesztette eredeti funkcióját; részben a holokauszt következtében, hiszen megfogyatkozott a gyülekezet, amit súlyosbított az 1956-os kivándorlási hullám. Az egyre pusztuló épületben textilmúzeumot akartak kialakítani, végül a Magyar Televízió tulajdonába került – évtizedekig az ötös stúdió működött benne, itt forgatták többek között a Süsü, a sárkány című kultikus bábfilmsorozatot. Valamennyire igyekeztek megóvni az épületet, de az ennek ellenére erősen megsínylette ezeket az éveket. Amikor visszakerült a hitközséghez, befalazott ablakok és karzat, hatalmas acélszerkezetek, levert, illetve sérült díszítmények, pvc-padló, hangszigetelő réteg fogadta őket – ezt kellett lefejteniük a következő években, s visszaállítani az eredeti zsinagógaépületet. Azt gondolták: lefejtik, ami rajta van, „és az Úr majd építi tovább…”

Köves Slomó arról is szót ejtett, hogy talán sehol máshol nincs Európában ennyi zsidó szakrális épület, mint Budapesten; ezek egy része más célt szolgál napjainkban: a XXII. kerületben egy aprócska, szépen felújított zsinagógában könyvtár működik; a Dózsa György útiban vívóterem; a Fóti útiban az Országos Széchényi Könyvtár lerakata található.

A rabbi előadását katolikus téma követte: Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek beszélt a kalocsai főszékesegyház tíz éven át tartó felújítási munkálatairól, majd átadta a szót Vörös Márta egyházmegyei főépítésznek, az érseki múzeum igazgatójának. A főépítész kiemelte az utókornak hátrahagyott jelzések fontosságát, hiszen ő is a korábbi építők jeleiből tudott olvasni munkája során. Nemcsak az időkapszulák tartoznak ide, hanem akár az évszámos téglák is, vagy a kronosztikonok, a díszítőelemeken található latin szövegből kiolvasható évszámok; vagy az építtető érsekek címerei. A székesegyház homlokzatán három érsek címerét láthattuk eddig, most helyezték a tornyon Bábel Balázs érseki címerét.

A főépítész elmondta, az épület szinte minden porcikáját darabokra szedték és felújították. Az ásatások során feltárultak a 13. századi első székesegyház maradványai, valamint a valószínűleg Asztrik érsekhez tartozó földi maradványokat is alapos vizsgálatnak vetették alá a régészek. A székesegyház és az egyházmegye pusztítások sorát élte át, de a hit mégis megmaradt – hangsúlyozta Vörös Márta.

Ezt követően Pákozdi István egyetemi lelkész a katolikus templomok teológiai és liturgikus szempontjairól beszélt. Megemlítette, hogy a kereszténység nem templomokból indult, hanem magánházakból, katakombákból – egyszerű körülmények között zajlott a kenyértörés és a közösség egybegyűlése kezdetben. A templom istentiszteleti, szakrális hely, melyet fölszentel a püspök – ennek legláthatóbb eleme a 12 apostolt jelképező 12, krizmával megkent pont (melyek elé kerülnek az úgynevezett apostolgyertyák), melyek mintegy mutatják: „ez a templom le van foglalva”.

Pákozdi István beszélt a II. vatikáni zsinat utáni változásokról, a pompát kerülő, a közösség igényeit szem előtt tartó újabb tendenciákról; majd a nem katolikus résztvevőknek bemutatta a templom részeit. Megtudtuk, hogy a szentélyekben az igehirdetés helyét azért találjuk különböző magasságokban, mert mindenhol megkeresték azt a helyet, ahonnan legjobban „be lehetett beszélni a templomot”. Napjaink felújításainál fontos szempont, hogy használható közösségi terek jöjjenek létre, például a gyerekek számára; hogy a templom nyújtson lehetőséget a közösségépítésre.

A következő előadó Szécsi Zsolt volt, aki az óbudai zsinagóga történetét mutatta be a hallgatóságnak; előtte Bábel Balázst szólította meg, megemlítve, hogy 15 évvel ezelőtt az érsek írt ajánlást Major Balázzsal közös, Szíria építészetéről szóló kötetükhöz. A török után se Buda, se Pest nem engedte zsidók betelepedését, így kerültek az akkor még mezőváros Óbudára, a Zichy család birtokaira. A ma álló, külsejét tekintve klasszicista épület a harmadik zsinagóga ezen a helyen; 1821-ben készült el, s mérete vetekedett a hírneves amszterdami zsinagóga méreteivel. Bár nem Pollack Mihály nyerte a pályázatot, hanem Andreas Landherr, érzékelhetően Pollack terveit is beledolgozták az új épületbe. A 2. világháború után amúgy is rossz állapotban lévő imaházat tovább károsította az akkortájt rákerülő cserépfedés (az eredeti rézfedést hadi célokra használták fel), melynek súlya miatt repedések keletkeztek a falban. Elindult a „használaton kívüliség eróziója”. Amikor a Magyar Televízióhoz került az épület, az örökségvédelmesek kikötötték, hogy vigyázzanak például a díszítő festésekre, ami azonban nem nagyon sikerült: ma rekonstruktív festésekben gyönyörködhetünk.

Reich Szabina régész a székesfehérvári Szent István-székesegyházban zajló feltárásokról beszélt. 2016-ban kapott lehetőséget a kutatásra, ekkor tudta feltérképezni a templom építéstörténetét. Négykaréjos, kora Árpád-kori templom állhatott a helyen, melyet fokozatosan bővítettek az évszázadok során. Itt került elő a limoges-i korpusz, számos más értékes lelet társaságában.

Diószegi László a határon túli templomaink megújítását célzó Rómer Flóris-tervről beszélt; Vozák László a kisvárdai zsinagóga rekonstrukciójáról; Seres András a Szépművészeti Múzeum Román Csarnokában évekig zajló restaurátori munkákról; Szekér Ferenc a Hold utcai németajkú református templomról, amelyben a tévé jelmeztára és varrodája működött; Baliga Kornél a Rumbach Sebestyén utcai, Otto Wagner tervezte, mór stílusú zsinagóga sorsáról és felújításáról; Keresztes Dániel a szegedi zsinagógáról; Tamási Judit és Máté Zsuzsanna a szabadkai szecessziós zsinagóga magyar-szerb együttműködésben megvalósuló felújításáról.

Még két előadótól hallhattunk katolikus vonatkozású témákról: Deák Zoltán a Mátyás-templom rekonstrukciójáról beszélt, melyben építészként vett részt. Megosztotta többek között azt, mennyire segítette munkájukat Schulek Frigyes több ezer rajza, illetve a templomról készült részletgazdag makettje. A gépészeti szempontból is megújuló épület alá új terek is kerültek. Megtudtuk, hogy a szembemiséző oltár lapjába simuló öt vörös keresztből négy tardosi márvány, egy azonban veronai: Mátyás király itáliai kapcsolataira utal.

Jahoda Róbert építész, a XI. kerületi Meszlényi Zoltán-templom egyik tervezője idézte Katona Vilmos építészeti teoretikus szavait: „A templom a Teremtőhöz vezető út”. A kerületben az új városrészekkel együtt megszülető új szakrális épületeket bemutatván jutott el az 1931-ben megalapított Szent Adalbert-plébániához, mely pár évvel ezelőttig csak egy lakóház földszintjén rendelkezett egy kis kápolnával – 2014-ben, a Boldog Meszlényi Zoltán-templom felszentelésével kaptak méltó istentiszteleti helyet. A plébánia hívei előtte évekig járták a templomokat, ennek a tapasztalataiból kristályosodott ki a tervező építész számára is, miben érzik otthon magukat, milyen épületre van szükségük. „A fizikai épület csak jelkép, a valódi templom a közösség tagjaiból épül.”

Jahoda Róbert elmondta, az új épülettel azt akarták biztosítani a közösség, a környék lakói számára, ami addig onnan hiányzott: a zöldet, nyugalmat, pihenőt. Háromhajós, bazilikális templom született, mely „tiszteletben tartja a liturgia megkövetelte linearitást”. Figyelembe vették az alaprajzban azt is, hogy sokan látják felülről – a szomszédos tízemeletes panelházakból. Hagyományos térszerkezet és kortárs eszközök kombinációja jött létre; párhuzamosan a két névadó szenttel, Szent Adalberttel és Boldog Meszlényi Zoltánnal, akik között eltelt vagy ezer év… Elmondta, többen hiányolják a magas tornyot a templomból, mire ők azt a választ szokták adni: „A magas torony – az a panelház.”

Fotó: Merényi Zita

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír