Emlékezés az „angyali doktorra”– Tudományos konferencia Sopronban

A teológiában és a filozófiában egyaránt szegletkőnek tekintett egyháztanító máig ható grandiózus munkája, a Summa Theologiae megjelenését és elterjedését követően a teológiai tanítás középpontja lett, felváltva az addig az egyetemeken használatos Petrus Lombardus szentenciamagyarázatait; így nem csoda, hogy a konferencián elhangzott értékes előadások, homíliák is nagyobb hangsúlyt fektettek a mű egy-egy részének megvilágítására.

Kovács András, a Szent Orsolya Római Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda-Bölcsőde igazgatója megnyitó beszédében kiemelte, hogy filozófiatanárként Szent Tamás munkássága hozzá is közel áll, így nagy örömmel adott teret az eseménynek az iskola közelmúltban felújított dísztermében.

A megnyitó előadást Jean-Yves Brachet OP tartotta Jó az Isten címmel, amelyben a francia származású domonkos szerzetes néha humoros-derűs gondolatokkal foglalta össze Aquinói Szent Tamás munkáinak lényegét, számos hasznos gyakorlati aspektust említve. Előadása a címben megfogalmazott egyszerű kijelentésnek a mélységét boncolgatta és próbálta ráirányítani a hallgatóság figyelmét arra, hogy ha ezt a gondolatot ki-ki önmagában kontemplatív módon kibontja, akkor közelebb kerül Isten létének misztériumához.

Szent Tamás olyan struktúrát alkotott, mellyel megérthetjük a valóságot. A teológia rávilágít, hogy minden, amit Isten tett, bölcs és rendet sugároz. A világban rend uralkodik akkor is, ha az ember nem látja vagy nem ismeri fel. A hatalmas mű, a Summa Teologiae az Isten jóságáról tesz tanúságot. Az ember kizárólag az isteni rend megvalósításában teljesedhet ki, találhatja meg önmagát, lehet boldog. Az Isten az abszolút és tökéletes jó, akiből akkor részesedhetünk, ha erkölcsileg megfelelő választ adunk rá.

A bűn elkövetése elsősorban nem a parancsok megszegése, hanem a jó visszautasítása, ami árt az embernek. Nem a rossz elkerülésére kell összpontosítanunk, hanem hirdetni és tenni kell a jót.

Ennek eléréséhez folyamatosan és kitartóan Istenhez kell fordulnunk kegyelemért, mert Ő jelen van a világban. A kérdés azonban az, hogy hol az ember.

Az előadást szentmise követte a domonkos rendház templomában, ahol Mészáros Domonkos OP szerzetes Egyházunkat egy életerős fa részeként vázolta fel, amelyen mi vagyunk a rügyekből kifejlődő levelek, akiket a gyökér, a Szentháromság, táplál. A levelektől viszont a fa is erősebbnek, nagyobbnak látszik, így együttműködve lehet eredményes küldetésünk, az igazság hirdetése a világban. Szent Tamás munkásságával kapcsolatban úgy fogalmazott: Olyan tudós volt, aki az Oltáriszentség jelenlétében írt és gondolkodott, akinek nagy szerepe volt az Úrnapja ünnep bevezetésében és liturgiájának kialakításában. Így nem véletlen az sem, hogy a Szent Tamás által írt csodálatos himnuszokat használja az Egyház az Oltáriszentség ünneplésekor (például Adoro te devote; Pange, lingua, Gloriosi; Lauda Sion Salvatorem; O salutaris Hostia; Ave verum Corpus).

A délutáni előadók közül elsőként Szabó S. Bertalan OP atya tartotta meg Az emberi lélek Szent Tamásnál című előadását. Az értelem-akarat, valamint a lélek-szellem dimenzióit járta körül a „doctor angelicus” fő műve alapján. Amint egy szemet-lelket gyönyörködtető művészi alkotáshoz is legalább két dolog szükséges – mint például egy szobor elkészítéséhez a márvány, valamint a művész által megálmodott és megalkotott forma –, ugyanígy az ember is a test és a lélek egysége, amelyben a lélek adja a test formáját, és egyúttal ösztönzi a boldogság felé. Isten a testet és a lelket egymáshoz igazította, együtt teremtette. Az emberi lélek rászorul a testre, építi és működteti azt. A halál a bűnbeesés következménye, és mint ilyen természetellenes folyamat, azért olyan kellemetlen. Bekövetkezte után a lélek továbbra is a rá szabott testre vágyik, amit a feltámadás napján visszanyer, így újra egységben lesznek. Sokan tagadják a lélek létét, pedig az a mozgatója a testnek.

A lélek gondolkodik, nyitott a végtelenre és a valóságra.

Szent Tamás szerint az állatoknak és a növényeknek is van lelke, de az nem gondolkodik és nem rendelkezik szabadsággal. Lelkük addig él, míg élnek. Az Isten, az angyalok és az emberek lelke láthatatlan. A lélek attribútumairól a szerzetes kijelentette, hogy egyszerre háromféle tulajdonsága van: érzékelő, értelmes és vegetatív, ennek ellenére csak egy lélekről beszélünk. Külön kiemelte, hogy az értelmi lélek áll a „hierarchia” csúcsán, amely az igazságra tekint és tárgya a lét teljessége. A test és a lélek elválaszthatatlanok.

A délután második előadója Beran Ferenc plébános, pápai káplán volt, aki bevallottan az előadásra való felkészülés során foglalkozott először behatóbban Szent Tamás munkáival és megdöbbenve tapasztalta azok mélységét és igazságát. Az előadó beszámolt arról, hogy munkája során rendszeresen foglalkozott hátrányos helyzetű emberekkel, ennek ellenére úgy tapasztalta, hogy minden esetben és minden emberi hiba és gyengeség ellenére igaz, amit Szent Tamás a Summa Theologiae-ben állít: az ember alapvetően jó, a jóra törekszik. A legrosszabb ember is csak félreértelmezi a jó fogalmát, vagy nem gondolja végig cselekvése hosszú távú következményeit – hiszen ami rövid távon jónak tűnhet, hosszú távon az ember ellen fordulhat. A világban így nem annyira bűnös, mint inkább megtévesztett emberek vannak, akiket a „nagy megtévesztő” vezet félre.

Kemelte a cél meghatározásának fontosságát is.

Ha az embernek van célja és lépéseket tesz annak megvalósítása felé, akkor a boldogság felé is közelít, de akinek nincsenek céljai az könnyen elveszhet.

Sajnos a mai világban az emberek közül sokan céltalanok, vagy pedig céljaik kisszerűek, és ebből fakad az általános boldogtalanság. Szent Tamás munkáiban hangsúlyozza, hogy az ember nemcsak a halála után lehet boldog a „színelátásban”, hanem már itt a földön is,

ha tudatosan a végső cél felé törekszik, vagyis Isten útján halad a Gondviselésben bízva. Az akaratot ugyanis nem lehet megzavarni, az értelmet azonban igen és az zavarja meg az akaratot.

Nem a bűn ellen kell harcolni, hanem az értékeket kell hangsúlyozni – zárta az előadását Berán Ferenc atya.

A nap agapéval zárult, ahol a közösség tagjai, közöttük a világi domonkosok – akik erre az alkalomra Szabó Bertalan OP házfőnök és a soproni világi testvérek meghívására első ez évi országos találkozójukat tartották –, eszmecserét folytathattak a hallottakról egymással és az előadókkal.

A konferencia vasárnap Aquinói Szent Tamás emléknapján ünnepi szentmisével zárult a zsúfolásig megtelt Szent Júdás Tádé domonkos templomban, Martos Levente Balázs püspök celebrálásával. Szentbeszédét skolasztikus humorral vezette be: „Kérem, én készültem.” Bevallotta, hogy a készülés közben megdöbbentette Szent Tamás szellemi tágassága, hiszen az angyali doktornak a legspekulatívabb teológiai kérdésekről is van bölcs állásfoglalása. Tamás nemcsak tehetséges ember volt – emelte ki –, aki az elméjében össze tudott sűríteni sokféle tartalmat, hanem olyan személyiség, aki minden dologban megsejtette Istent.

Megkeresztelte Arisztotelészt – írják a szentről, hiszen Platón az ideák, a szellem világából jött, de Arisztotelész a konkrét, gyakorlati felfedezéseket, megfigyeléseket részesítette előnyben. Tamás egyesíti a kinyilatkozás szépségét a gyakorlati világban tapasztalható dolgokkal. A mai világban a konkrét dolgok szemlélése lett fontos, a látvány szinte bálványként ránk nehezedik – hangsúlyozta a püspök. –

A dolgokat hasznossá alakítjuk, de elfelejtjük mi, vagyis Ki a végső és az egyetlen szükséges, aki a minden hasznoson túl ránk vár.

Tamástól meghívást kapunk arra, hogy az életünkben keressük ezt az egyensúlyt, az Istenben gyökerező belső egységet. A mai „megrendítő rendetlenségek” korában fontos, hogy az egység helyreállítását ne a magunk erejéből tegyük, hanem Isten segítségével. Keressük ezért a kapcsolódás, a másikkal való együttműködés módját, akkor talán megtapasztaljuk a tágasság és bizonyosság útjait, amelyre Aquinói Szent Tamást elvezette Isten – zárta homíliáját Martos Levente Balázs.

Szöveg: Antal Ottó; K. Merkl Hilda

Fotó: Patocskai Katalin

Forrás: domonkosok.hu

Magyar Kurír