Jezsuita filmklub és Csókay András előadása Arlóban – Szemléletformálás a periférián

„A legkilátástalanabb helyzetben élők között annak a gyereknek van jövője, akit örökbe fogadnak” – olvashatók az arlói polgármester, Vámos Istvánné szavai a Párbeszéd Háza honlapján a program leírásánál. A Belügyminisztérium Felzárkózó települések programjának, amelyet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, Vecsei Miklós koordinál, éppen az a célja, hogy hazánk legelesettebb emberei (akik között nagyon nagy arányban vannak romák) esélyt kapjanak, méghozzá – ahogy a máltai Jelenlét programjának átvett szlogenje szól – „a fogantatástól a foglalkoztatásig”.

A Szent Ferenc Kisnővérei kongregáció szerzetesnői immár huszonhat éve vannak jelen Arlóban, hogy az itt lakók Istenhez vezetése mellett ezt a célt is szolgálják. Amint a házfelelős, Márta nővér (nyitóképünkön) fogalmazott beszélgetésünkkor, nem az a cél, hogy felemeljék a cigányokat, hiszen hol vagyunk attól, hanem azt szeretnék elérni, hogy másokhoz képest ne jelentős hátrányból kelljen indulniuk.

A 3700 lakosú Arló egykori felvirágzását az ózdi és borsodnádasdi ipar fellendülésének köszönheti, és 1990 óta tartó mélyrepülése is a nehézipar hanyatlásával függ össze. A községet 40 százalékban magyarok, 60 százalékban cigányok lakják, vagy az aktuális eseményt moderáló Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes szavaival élve: cigány magyarok és nem cigány magyarok – hiszen mindannyian magyarok vagyunk.

A jezsuiták célja világszerte, hogy igyekezzenek a perifériákon minél jobban megjelenni, az ott élők közé elmenni. A Párbeszéd Háza Faludi Filmklubja ennek jegyében börtönbe vitte a filmet, illetve egy leszakadóban lévő településen, Arlóban szervezi közösségépítő és -fejlesztő programként a filmklubot és az ahhoz kapcsolódó kulturális előadást – tudtuk meg Sajgó Szabolcstól.

Az arlói esemény ezúttal rendhagyó módon nem filmvetítéssel, hanem Csókay András idegsebész hittel teli előadásával kezdődött. Megszólalása fókuszában az állt, hogyan tud a tragédia drámává szelídülni – minderre fia halálán és annak elfogadásán, az abból való felépülésen keresztül mutatott rá. Mindennek azért volt nagy jelentősége Arlóban, mert augusztus 18-án a közeli Mátraterenye és Ivád között közlekedési balesetben elhunyt egy helyi négygyermekes édesanya, aki gyermekeit egyedül nevelte, és éjszakánként utazott fel Budapestre munkatársaival egy gyárba takarítani. A tragédia érezhetően megrázta a falut, de nemcsak negatív értelemben: nagyon sokan összefogtak, egy vállalkozó például maga állja a temetés költségeit. Ahogy a polgármester beszámolt, most arra gyűjtenek, hogy a nagymama házát valamennyire komfortosabbá tegyék, hiszen a tíz és tizenöt év közötti gyerekek képtelenek az eddigi lakóhelyükre visszamenni: „Anya nélkül nem otthon a ház” – mondják.

Csókay András tízéves kisfia egy epilepsziás roham közben a kerti medence mindössze húsz centiméteres vízébe fulladt bele. Orvos apja későn vette észre, sem ő, sem a kiérkező mentők nem tudták már megmenteni a gyermek életét. Csókay András az elfogadás hosszú útján megbizonyosodott arról, hogy fia jó helyen van Istennél, és ebben az is segítette, hogy ilyen módon imádkozott: „Uram, nem tudom, miért, hogyan történt, de te jobban szereted őt, mint én önmagamat, jobban szereted őt, aki meghalt, mint én, ezért el kell fogadnom, ami történt.” Saját bevallása szerint sokkal empatikusabb orvos, sokkal jobb férj és apa lett, mint fia halála előtt volt.

Az idegsebész beszélt a nigériai és a bangladesi orvosmissziókról, utóbbi kapcsán a sziámi ikrek világhírűvé vált szétválasztásáról is. Elmondta, mennyire megerősítő volt, hogy a szétválasztó műtét előtti napon szentáldozáshoz járulhattak a muszlim többségű országban. Megdöbbentő volt hallani, hogy Csókay András mennyire nem a műtet sikeréről beszél még, mivel az egyik kislány még nincs a saját korának megfelelő, négyéves értelmi szinten.

A valódi filmklub ezután következett: Szekeres Csaba A fej anatómiája című, 2015-ös rövid dokumentumfilmjét tekinthették meg az érdeklődők. A Misszió című négyrészes tévéfilmsorozat részeként megszületett alkotás Guszti életébe nyújt bepillantást. A fiúnak nem voltak nagyravágyó tervei, csak az, hogy elvégzi a nyolc osztályt és családot alapít... Aztán kórházba került, és ott megtapasztalta, hogy az orvosok és ápolók mennyi mindent megtettek érte. Ez arra indította, hogy mindent erejét latba vesse, hogy maga is egészségügyi pályára léphessen. A helyi könyvtárból egészségügyi könyveket lopott, hogy tanulhasson belőlük, de az édesanyja felfedezte és kidobta őket. Ám Guszti nem adta fel, a Jezsuita Roma Szakkollégium támogatásának is köszönhetően a SOTE-ra került. A film azt mutatja be, ahogy anatómiából jelesre vizsgázik, és szinte megállás nélkül latin szavakkal mondja el a fej felépítését.

Guszti az eredeti tervek szerint telefonon bekapcsolódott volna a beszélgetésbe, de mivel rezidensként éppen ügyeletes volt az Országos Baleseti Intézetben, a filmklub ideje alatt nem ért rá. A történet így is rámutatott, mennyire nem jó, ha az előítéletek foglyai vagyunk, s az ezt követő beszélgetés is erről szólt Sajgó Szabolcs moderálásában.

Gáspár Judit, a filmrendező felsége és alkotótársa elmondta, hogy Guszti kiválasztásában a roma szakkollégiumok elindulásának ötéves évfordulójára készült filmbe nagy szerepe volt annak, hogy éppen orvosnak tanul, és a kinézete is számított, vagyis hogy ez viszont egyáltalán nincs ráírva.

A forgatás idején az anatómiai intézetbe rendszeresen járó Gusztit nem ismerte fel a portás, nem akarta beengedni az épületbe, nem hitte el, hogy ott tanul. Szekeres Csaba filmrendező szerint ez a jelenet is indokolja a film létjogosultságát, és azt, hogy még van hová fejlődni. Szekeres Csaba egy korábbi, Örvény című filmje forgatásakor – amely a kitörés lehetetlenségéről szól –, júliustól januárig gyakorlatilag a cigányok között élt, ekkor döbbent rá, hogy a cigánygyerekekhez még soha nem jött a Mikulás. Ezért – mivel más nem vállalta – ő maga öltözött be annak.

A kerekasztal-beszélgetés harmadik résztvevője, Zöldy Pál, aki nem romaként roma hittant tanít, elmondta, hittanversenyen elért hatalmas eredményekről nem számolhat be, de immáron a harmadik volt tanítványa hívta fel azzal, hogy azt szeretné csinálni, amit ő. Erre Zöldy Pál megkérdezte: „Miért, mit csinálok?”. „Maga mindenkivel szót ért, maga nem feszül be” – hangzott a válasz.

Hogy ennek a hozzáállásnak van jövője, arra a helyi roma kisebbségi önkormányzat elnöke is rámutatott: Guszti egyszerű fiú, akiből itt, Arlóban is sok van. Gusztival szemben azonban az ittenieknek sokszor nincs motivációjuk, így maximum a szakmunkásképzőig jutnak el a fiatalok. Bari Gergely szerint a legjobb úton haladnak a ferences kisnővérek, akik elviszik a gyermekeket oda, ahová maguktól sosem jutnának el, motivációt adnak.

A fogantatástól a foglalkoztatásig arlói program koordinátora Velkey Balázs, a miskolci Fényi Gyula jezsuita gimnázium igazgatóhelyettese. Ő arról szólt az eseményen, hogy a kultúrprogramokon kívül a Magyar Máltai Szeretetszolgálat két teljes állású szociális munkással lesz jelen a településen, az egyikük Baji József (nyitóképünkön), aki a faluba járt iskolába – ő a családjával együtt részt is vett a filmklubon. A másik státuszon a jezsuita iskola egyik volt, immár harmincon felüli diákja, Robi és barátnője, Bea osztoznak fél-félállásban. Kis Ferenc, az eddig a Jezsuita Menekültszolgálatban tevékenykedő rendtag is heti két napra a településre költözik, miközben szeptembertől mentorképzésben vesz részt.

A filmklub következő alkalma szeptember 16-án lesz Arlóban, akkor a különleges attrakció a Kaláka együttes koncertje lesz a filmvetítés és az arról szóló beszélgetés mellett.

Fotó: Lambert Attila, Párbeszéd Háza (A fej anatómiája jelenete)

Agonás Szonja/Magyar Kurír