„Isten védőszárnya alatt” – Pakisztáni keresztényként a miskolci görögkatolikus diákotthonban

– Honnan érkeztél hozzánk, Magyarországra?

– Egy dél-ázsiai országból, Pakisztánból érkeztem.

– Kérlek, mondj pár szót a családodról! Mivel foglalkoznak?

– Kicsi, boldog családban élünk, velem együtt négyen vagyunk. Édesapám tervezőként dolgozik a pakisztáni National Engineering Service-nél. Ez egy kiemelkedő és jól ismert cég az országunkban, amely tervezési és építési tanácsadással foglalkozik. 2021-ben fog nyugdíjba menni. Édesanyám nővér volt, de amikor megszülettünk, abbahagyta a munkáját, és otthon maradt velünk, azóta háztartásbeli. Van egy három évvel idősebb nővérem, építészként dolgozik egy magánvállalkozásban, amely házak tervezésével, üzletek és éttermek belsőépítészetével foglalkozik. A nővérem egyedülálló.

– Mit tanulsz Miskolcon?

– A Miskolci Egyetemen hidrogeológus mérnöki mesterszakon tanulok már második éve. Alapszakon építészmérnökként végeztem. Mindig érdekelt a vízgazdálkodás, mert olyan országból származom, ahol a víz kevés és alacsony minőségű. Az ott működő vízágazatban nagy szükség van a munkaerőre.

– Miért választottad azt, hogy itt tanulj? Milyen ösztöndíj keretében vagy itt hazánkban?

– A főiskolai tanulmányaim után munkát és lehetőséget kerestem külföldi tanulmányokhoz. 2019 márciusában ismertem meg a Hungary Helps – Magyarország segít program keretében zajló keresztény fiatalok számára létrehozott ösztöndíjprogramot a barátaimon keresztül. Megnéztem a követelményeket és teljesítettem a kritériumokat, így reménnyel és hittel jelentkeztem rá. Később, miután a Miskolci Egyetem felvételijén túl voltam, kiválasztottak és elfogadtam a Hungary Helps Program ösztöndíját. Ez egy nagyszerű kezdeményezés Magyarország kormánya részéről, hogy kiáll a keresztény kisebbségekért a fejlődő országokban. Ezt az elköteleződést jól mutatja, hogy külön államtitkárságot is létrehoztak erre a feladatra, melyet az üldözött keresztény közösségeket rendszeresen felkereső Azbej Tristan vezet. Nagyon örülök, hogy részt vehetek a 2019/2020-es év programjában.

– Hogyan érzed magad nálunk a diákotthonban? Jó közösségre találtál? Miért ezt a diákotthont választottad?

– A diákotthon nagyon békés helyen fekszik és maga az épület is nagyon nyugodt. Csodálatos hely, mert a munkatársak egyénre szabottan foglalkoznak a diákokkal és mindig odafigyelnek rájuk. Az intézmény minden olyan lehetőséget biztosít, amire egy diáknak szüksége lehet. Ezért is érzem itt otthon magam. A kollégista társaim nagyon kedvesen fogadtak, fontos szerepet játszottak abban – a munkatársak mellett –, hogy megismerjem a helyet. Bár a nyelvi akadály miatt néhol nehézkes volt a kommunikáció, de a lehető legjobban próbáltak kapcsolatba kerülni velem és segíteni nekem. Nagyszerű élmény velük lenni, várom, hogy a jövőben legyenek közös emlékeink, és szeretném megtanulni a nyelvüket is. Azért választottam ezt a diákotthont, mert egy jó közösséget szerettem volna, az egyetemi zajos környezet helyett egy nyugodtabb környezetre vágytam. Korábban minden alkalommal a könyvtárban tanultam, mert nehéz volt a zajos környezetben egy kis békét találnom. Azt mondanám, hogy itt jobb a környezet a tanulásra és a közösségi élet megélésére is.

– Ki ajánlotta számodra ezt a diákotthont?

– 2020 januárjában a keresztény fiatalok ösztöndíjprogramjában résztvevők ellátogattak Orosz Atanáz püspökhöz és Makkai László igazgatóhoz. A kis csoportunk vezetője Skublics Máté egyetemi lelkész volt. Ezen a találkozón püspök atya felajánlotta, hogy ha szeretnénk, csatlakozhatunk a diákotthonhoz, és mivel én éppen lakhelyet váltani készültem, ide jöttem.

– Hogyan érezted magad a karantén idején? Hogyan nézett ki a napi rutinod?

– A napi rutin megváltozása miatt furcsa érzés volt ez az időszak. Ugyanekkor kicsit féltem is, mivel ebben a helyzetben mindenki inkább a családjával lenne. Nem volt más választásom, egyedül kellett maradnom. Időnként frusztráló volt, hogy bent kellett maradni, és nem találkozhattam senkivel. Végül hozzászoktam a karantén-életformához. Emellett az online tanulmányok annyira sok feladattal láttak el, hogy nem is igazán tudom, hogy repült így el a karantén ideje. Ez alatt az időszak alatt a napi rutinom nem volt különös, mivel rengeteg online házi feladatot készítettem el, ezekkel töltöttem az időt, vagy egy kis sétára mentem Tapolcán a főzés és az alvás mellett.

– Sikerült ezen idő alatt beszélned a családoddal? Hogy vannak? Milyen az ő életük most?

– A családom nagyon aggódott miattam ebben a helyzetben, mert egyedül voltam, így legalább naponta egyszer beszéltem velük. Várjuk, hogy a helyzet normalizálódjon és meg tudjam látogatni őket júliusban, de egyelőre Pakisztánnak nagyon magas a fertőzöttsége: több mint százezer esetet diagnosztizáltak, a helyzet nem kontrollált, ráadásul a szülővárosom az egyik gócpont. Ezért minden alkalommal, amikor beszélünk, kérem, hogy vigyázzanak, kövessék az előírásokat és maradjanak otthon, amennyire lehetséges.

– Hogyan merítesz erőt a hitedből? Van-e kedvenc részed a Bibliából, hogyan segített ez?

– A kedvenc karakterem a Bibliából Dávid, és persze Krisztus. A Dávid által írt zsoltárok a kedvenc részem: nagyszerű harcos volt, egész életét áthatotta az erő, bölcsesség, inspiráció. Szép, ahogyan Isten megmenti Góliáttól a hite miatt, és később őt választja Júdea királyának a testvérei közül, akik az emberek szemében méltóbbak voltak az uralkodásra. Reggelente Istenhez imádkozott, hogy erősítse meg mentálisan és fizikailag is. Minden alkalommal, mikor bűnt követ el, megbánja tettét Isten előtt. A pandémiás napok alatt minden keresztény pajzsa kell hogy legyen a 91. zsoltár. Meg kell őriznünk, és emlékezni rá a szívünkben. Hinnünk kell, hogy egyetlen járvány vagy betegség sem árthat nekünk, mert az Úr menedék számunkra, csakúgy, mint Isten emberének, Dávidnak volt.

– Milyen terveid vannak, ha befejezed az egyetemet?

– A tanulmányaim befejezése után a megszerzett tapasztalatok birtokában visszatérek a hazámba, hogy a közösségemért dolgozhassak.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír