A lányom békéről szóló rajzát adtam ajándékba – Thullner Zsuzsanna kollégánk a pápalátogatásról

– Hogyan fogadtad a felkérést, hogy legyél a vatikáni sajtódelegáció tagja?

– Éppen nem voltam itthon, egyik lányomat mentem ápolni Boszniába, aki egy kisebb síbalesetet szenvedett, ezért telefonon ért a felkérés. Nem nagyon akartam elhinni, többször visszakérdeztem. Kellett egy kis idő, mire felfogtam, hogy valóban Ferenc pápa társaságában lehetek majd a repülőgépen, személyesen részt vehetek a programokon.

Kimondhatatlanul hálás vagyok érte.

– Mit jelentett ez a lehetőség neked mint a katolikus sajtó munkatársa, illetve mint magánember?

– Valójában nem tudnám kettéválasztani, mit jelent ez újságíróként és magánemberként, hiszen az életem része az is, hogy a katolikus sajtóban dolgozom, hozzátartozik a hétköznapokhoz, sok szép tapasztalatban van részem általa. Az öröm mellett kicsit meg is ijedtem a feladattól, de jó volt tudni, hogy a szerkesztőségből mindannyian együtt dolgozunk, nem magamat képviselem, hanem a Magyar Kurírt, és a közös felelősségünk, hogy minél pontosabban, gyorsabban, méltó módon tájékoztassuk az embereket a pápa találkozásairól. A többiek a szerkesztőségben ugyanannyit dolgoztak, mint én, ha nem többet, és biztos lehettem benne, hogy ha a gyors tempó miatt valamit esetleg nem tudok pontosan leírni, ők majd kijavítják. Jó volt megtapasztalni, milyen összetartó csapat vagyunk és figyelünk egymásra.

– Kikből állt a sajtódelegáció?

– A vatikáni újságírói csoport több mint hetven főből állt; a legtöbben állandó akkreditációval rendelkeznek, és már sokszor kísérték a pápát útjai során. Számos országból érkeztek tudósítók, akik közül a legtöbben Rómában élnek és nap mint nap közelről kísérik figyelemmel a Szentszéknél zajló eseményeket. Magyarországról hat médium képviseltette magát. Számos olasz egyházi és világi médiumtól érkeztek újságírók, de voltak a nagy hírügynökségektől is, mint a Reuters, az AP, a CNN – érdekes, sokszínű társaság gyűlt össze. Többekkel összebarátkoztam.

– Volt alkalmad néhány szót váltani a pápával a repülőn? Átadhattál ajándékot?

– Nagyon izgultam, vajon most is végigmegy-e a repülőn az újságírók között, hiszen nehézségei vannak a járással, de szerencsére nagyon jó erőben volt Ferenc pápa. Mosolyogva indult el, és egyenként köszöntött mindenkit, néhány emberrel hosszabban is elbeszélgetett. Nagyon szép volt látni, ahogyan figyel arra, akivel éppen beszélget, mindenkinek a szemébe néz.

Én odaadtam a Magyar Kurír kiadványát, a reményről szóló katekéziseinek gyűjteményét, amelybe beleírtuk jókívánságainkat is. A két lányom egy-egy festménnyel készült, amelyeket átadhattam.

A 17 éves Julcsi egy körmenetet festett meg, ahol magyar népviseletbe öltözött lányok egy Mária-szobrot visznek. Ő Mostarban tanul, onnan küldte el postán; izgultunk, hogy időben megérkezzen. A 16 éves Anna a Sant’Egidio közösség emblémájában szereplő galambot és szivárványt festette meg. Levelet is írt a kép hátuljára olaszul a pápának, de azt nem árulhatom el, mit írt benne. Az ő képét nézve Ferenc pápa megjegyezte:

milyen jó, hogy sok nyelven van ráírva a béke szó.

Egészen különleges, mennyire éles emlékezőtehetsége van a pápának: amikor az egyik magyar újságíró a magyar válogatott mezét adta neki ajándékba, a Szentatya felidézte, hogy négy éve, a Romániába tartó járaton is kapott egy magyar mezt egy másik magyar újságírótól. Amikor már visszafelé indult az ülőhelyére a gép belsejében, mögöttem egy spanyol újságíró megállította, és kérte őt, írja alá a nagymamája fotóját, aki előző nap lett 100 éves. Ferenc pápa megállt, kérdezgetett a nagymamáról, és hosszan írt a fotó hátuljára, név szerint köszöntve a születésnapost.

Ajándékot is kaptam a repülőgépen, egy rózsafüzért és egy emlékérmet pápai címeres dobozban, Ferenc pápa jelmondatával. Az érem azt ábrázolja, hogy Szent István felajánlja Máriának a koronát.

– Hogyan zajlott az apostoli út a vatikáni sajtódelegáció számára?

– Minden nagyon gyorsan történik, és hihetetlenül jól szervezetten. Előre felmérték az igényeket, és már az indulás előtti napon kaptunk egy füzetet, amelybe pontosan leírták, ki melyik eseményre tud bemenni, illetve ki van várólistán egy-egy programnál. Mivel a legtöbb helyszín nem volt túl tágas, nem mindenki tudott mindenhol ott lenni. A napirend is benne volt a füzetben: minden esemény előtt meg kellett jelenni egy pontosan meghatározott időpontban névsorolvasásra; ha valaki mégsem akart menni, mert még az előző eseménnyel volt dolga, annak a helyét a várólistások töltötték fel.

Körülbelül két órával a programok előtt kisbuszokba szálltunk, ott is mindig bejelölték egy programfüzetben, ki szállt fel a buszokra. Mindenhová egyszerre érkeztünk, egyszerre indultunk, igyekezni kellett minél gyorsabban, és együtt távoztunk mindenhonnan. A szállodában volt a sajtószoba, ott aztán elég feszített tempóban zajlott a munka az események után, közben bekaptunk néhány szendvicset, süteményt. Meglehetősen katonás rend volt, ugyanakkor jó hangulat, a sajtós csapat irányítói minden kérésünket teljesítették, és kedvesen kérdezgették, minden rendben van-e. Nem tudom, más nagy, világi eseményeken hogyan működik a sajtó irányítása, de nagyon jó volt látni, hogy itt mennyire segítőkész mindenki, és bár hihetetlenül gyorsan, mégis nagyon nyugodtan zajlanak az események.

– Mi volt számodra a legmaradandóbb élmény?

– Nem is tudom, a pápalátogatás minden percét élveztem. A személyes beszélgetés a repülőgépen mindenképpen az egyik csúcspontja számomra az utazásnak, de az összes többi program is nagyon szép élmény. Nagy ajándéknak érzem, hogy a látogatás majdnem minden eseményén ott tudtam lenni. Jó Ferenc pápa közelében lenni, azt éreztem, hogy nemcsak a szavai, hanem maga az is prófétai, ahogyan jelen van az emberek között: végtelen alázattal és figyelemmel. És mosolyogva.

A figyelme és mosolya a jele annak, hogy mennyire közel áll hozzánk – mindenkihez.

Nagyon tanulságos: nekünk is így kellene mások mellett lenni, az evangélium tanítványaként, alázatosan, és nem magunkat helyezve előtérbe, hanem figyelni másokra.

Kivetítőn láttam a jeleneteket, ahogyan kezet csókol Brenner József atyának, a kerekesszékes Kardos Mihálynak, nagyon megrendítő volt. A szegényekkel való találkozás a Rózsák terén különösen fontos volt számomra, mert a menekültek és a szegények között nekem is voltak barátaim, akik nagyon várták ezt a napot. 

Megerősítés volt számukra a pápa jelenléte, csodálatos, hogy ők kerültek a középpontba, akiket a társadalom leselejtez.

Az egyik barátom hajléktalanszállóról érkezett, annyira meg volt hatódva, hogy többször sírva fakadt. 

A fiatalokkal való találkozón ott volt a lányom is a barátaival, és kicsit az ő fülükkel is hallgattam az ott elhangzott beszédet: nagyszerű volt megtapasztalni, mennyire ismeri a nehézségeiket és az álmaikat, és mennyire a szívük mélyéhez szól. A Kossuth téri szentmise gyönyörű volt, a fényképek magukért beszélnek, 

az álmodott egység elevenedett meg egy kis időre.

Szeretném még többször újra elolvasni a pápa beszédeit, hogy jobban az emlékezetembe véssem a szavait.

– Volt olyan kedves, megragadó jelenet, amit csak ti, azok láthattak, akik egészen közel voltak a pápához?

– A két repülőúton kívül nagyon közel nem voltam, mindenütt kivetítőn láttam jobban, ami történik. A visszaúton sajtótájékoztató keretében beszélgethettünk a pápával. A magyar újságírók kérdését ugyan nem én tehettem fel, de így is nagy élmény, hogy részt vehettem a beszélgetésen. Érzékelhető volt, hogy Ferenc pápa már elfáradt, de még így is nagyon fontos válaszokat adott, és ami még meglepőbb volt számomra, hogy mennyire spontán, humoros mondatokat sző bele a mondandójába.

A szendrőládi cigány kórus áldását sokakkal együtt én is könnyek között hallgattam, annyira megrendítő volt. Énekelték az áldást, átszellemülten, és ebben az általános megrendültségben kicsit mintha helyrebillent volna a világ: a figyelem középpontjába kerülhettek azok, akik odavitték ajándékba nagy hitüket és szeretetüket, de akiket a hétköznapokban roma származásuk miatt lenéznek és kirekesztenek. Ajándékot adtak a pápának és mindannyiunknak. És mi mindannyian, akik akár közvetlen közelről, egy-egy eseményen helyet kapva, akár a tévé képernyőjén keresztül láttuk, hallottuk a Szentatyát, nagy ajándékot kaptunk a szavaival és a jelenlétével.

Fotó: Lambert Attila; Merényi Zita; Szente Attila; Thullner Zsuzsanna albumából

Magyar Kurír
(sza)