Minden segélycsomagban van egy angyal – Beszélgetés a Caritas Hungarica díj egyik kitüntetettjével

„Immár huszonhat éve dolgozom azon, hogy segítséget nyújtsak a rászoruló embereknek” – mondja Kriszl Istvánné. Ilona önkéntestársaival 1994-ben alapította a hőgyészi Szent Erzsébet Karitászcsoportot, amelynek máig aktív tagja, tevékenysége pedig a szeretetszolgálat minden területén lankadatlan.

Kisgyermekként azt láttam, hogy az édesanyám sokat segít ott, ahol szükség van rá, és ezeket a cselekedeteket imádság kíséri. Ezt a lelkületet vittem tovább én is,

amikor társaimmal együtt megalapítottuk Hőgyészen a csoportot. Tevékenységünk egyik fontos része a ruharaktár; itt gyűjtjük össze a már megunt, de még jó állapotú holmikat, amiket a nélkülöző családoknak adományozunk. Ide mindig szívesen jönnek az emberek, akkor is, ha adni szeretnének, és akkor is, ha kapni” – magyarázza Ilona.

Arról is mesél, milyen módon segíti a helyi idős embereket. „Mindig is nagy szeretettel gondoltam az idősekre, sokat beszélgettem velük, meghallgattam őket, vagy csak tettem, amire megkértek. Például kiváltottam a recepteket, és bevásároltam. Most is így cselekszem, bár a járványhelyzet miatt az utóbbi időben nem tudok annyit tenni, amennyit szeretnék… ezért inkább imádságban hordozom őket. Úgy érzem, azzal is sokat tehettem, hogy a közelmúltban a Pécsi Egyházmegye által szervezett időslátogató és otthoni segítségnyújtó tréninget elvégeztem.”

Közeledve az adventi időszakhoz, Ilona azt is elmondta, a rendelkezéseket betartva idén is ügyelni fog rá, hogy azoknál a családoknál is legyen ajándékozás, ahol segítség nélkül erre nem lenne lehetőség. „Már most azon dolgozunk, hogy összeállítsuk a karácsonyi csomagokat, amelyekben minden esetben lesz egy horgolt angyal is, kedves szimbólumként. Emellett tartósélelmiszer-gyűjtést is szervezünk, tehát a segélyszervezettel megteszünk minden tőlünk telhetőt” – mondja, majd hozzáteszi, hogy mindennek része az imádságos lelkület is, hiszen

a csoport tagjai nem pusztán az élelmiszer- és ruhaadományokkal segítenek, hanem rendszeresen együtt imádkoznak a rászorulókért, különösen az idősekért és betegekért.

Végül, amikor arról kérdezzük Ilonát, hogyan fogadta a Caritas Hungarica díjat, boldogan osztja meg örömét: „Korábban eszembe sem jutott, hogy díjjal fogják jutalmazni a tevékenységemet, hiszen sosem az elismerésért tettem. Igen váratlanul ért, ugyanakkor nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy egyike vagyok a Caritas Hungarica díjazottjainak.”

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír