Vallások, önismeret, hitelesség – Vallásismereti szakirányú továbbképzés indul a Sapientián

– Honnan ered az együttműködés ötlete a két intézmény között?

– Annak, hogy a Szegedi Tudományegyetem éppen a Sapientiát választotta partnerként és ennek az új képzésformának a helyszíneként, egyik oka, hogy tavaly ősszel mi jelentettük meg magyar nyelven James C. Livingston Bevezetés a vallástudományba című hiánypótló tankönyvét, amely kötet a tervezett képzés egyik vezérfonala lesz. Egy közel ötszáz oldalas munkáról van szó, amely átfogó rálátást nyújt az olvasónak a vallási jelenségekre, miközben az élményszerű tanulás lehetőségét kínálja fel. Ez a kötet már elérhető a legnagyobb magyarországi könyvterjesztő hálózatokban, és természetesen a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola könyvtárában is megvásárolható.

Az érdeklődő e kötet szerteágazó tematikája és sok szempontú megközelítésmódja alapján első, elnagyolt képet kaphat a képzés tartalmáról is: az alapvetéshez mindenképpen hozzátartozik a vallás fogalmának tisztázása, az alapvető vallási jelenségek fenomenológiai körvonalazása, a világképet felépítő vallási képzetek szemléletes bemutatása, végül a modernizációval összefüggő újdonságok részletes tárgyalása. Maga a képzés ezt a sokrétű ismeretanyagot kelti életre, amely közösségi feldolgozás természetesen sokkal többet nyújt a puszta olvasmányélménynél.

– Miben áll ez a többlet? Milyen tudást kínál a képzés a résztvevőknek?

– Fontos számunkra, hogy amit nyújtunk, az minőségi, gyakorlatban hasznosítható és piacképes legyen. E képzés keretében különböző vallási hagyományokkal, vallás- és modernitáselméletekkel, valláspszichológiával, vallásszociológiával foglalkozó, magasan kvalifikált szegedi és budapesti szakemberek segítik hozzá a résztvevőket egy sokpólusú kortárs világban való tájékozódáshoz. Az új képzés iránt több irányból tapasztalunk intenzív érdeklődést, hiszen önmagában is érdekes témákat járunk körül. Az átadott ismeretanyag hasznos például akkor, ha valaki a kulturális menedzsment területén dolgozik, de a tapasztalat szerint értékes lehet minden olyan esetben, amikor valaki munkája során gyakran kerül kapcsolatba más kulturális vagy vallási háttérrel rendelkező emberekkel.

Képzésünk a pedagógusok intézményileg támogatott továbbképzési rendszerében is elérhető, hisz humán területen fontos szerepet játszanak a kulturális környezetből fakadó összefüggések, amelyekre a diákok kérdései következetesen rá is mutatnak. A képzés résztvevői elméleti és gyakorlati útravalót kapnak az ilyen kihívások kezeléséhez. Még – a sok más hasznosítási lehetőség között – a médiaműhelyek munkatársai is eszembe jutnak, mert gyakorta egy-egy szerkesztőségben dől el, hogy a híreket hogyan értelmezzük. Az értelmezés horizontja pedig jellemzően kulturális, illetve vallási természetű – még ha ennek a szekularizált ember többnyire nincs is tudatában.

– Milyen elmélyülési lehetőséget kínál a képzés a keresztény hívők vagy az ő nem hívő családtagjaik számára?

– Ha az ember vallási identitása felől nézzük, akkor ez a képzés meghívja a résztvevőket a Filozófusok kertjében tett „sétára”, ahol megmutatjuk a nagy vallási hagyományok jelenünket formáló tulajdonságait, kölcsönhatásait, valamint azt az embert, aki megéli ezeket a vallásokat.

Én budapesti születésű vagyok, ezzel együtt a közelmúltban új felfedezés volt számomra, hogy 2001-ben, az évezred legelején Wagner Nándor Japánban élő szobrászművész jóvoltából létesült egy olyan szoborcsoport a Gellért-hegy Belváros felé néző oldalán, körülbelül középmagasságban, gyönyörű kilátással, ahol az emberiség történetének bölcsei szerepelnek egyetlen kompozícióban. A szívemnek különösen kedves belépési pont, hogy ott van Szent Ferencnek az alakja is Jézus felé fordulva.

Korunk legsajátosabb, legintenzívebb tapasztalata a különböző kultúrák, önértelmezések, identitások találkozása, együttélése, kölcsönhatása: ebben a sokféleségben keresi az útját a mai ember.

A vallások keretrendszerek, amelyekbe az ember az identitáskeresését történelmi idők óta beilleszti. Ezért lehet izgalmas egy olyan képzés, ami erre a vallási sokféleségre tekint rá, miközben a résztvevőket (többségükben keresztényeket) önismeretben, de nem a saját identitásában provokálja. Az „interkulturális mediátor” képzettséget nyújtó egyéves tanfolyam nem hitéleti célt tűz ki maga elé, bár sokat hozzátehet a hívők kulturális tájékozódóképességéhez. Ha kicsit iskolásabb módon fogalmazok, akkor egy olyan képzést kínálunk föl, amely az alapvető ismeretanyagot közvetíti a korunkra jellemző vallási-kulturális mátrixban való eligazodáshoz.

– Miért fontos az, hogy ebben a kulturális mátrixban a saját vallási identitásunktól távolabb álló vallási tanítók mondanivalójával ismerkedjünk, és azt ne elutasítással kezeljük?

– Azt gondolom, hogy mindannyiunknak a legemlékezetesebb hétköznapi tapasztalatai közé tartoznak a jó beszélgetések, amikor hosszú évek után újra találkozunk egy középiskolai osztálytársunkkal, egy távoli baráttal, és az ember egy ilyen beszélgetésben az érdeklődés alapgesztusain túl egyre pontosabban próbálja megfogalmazni saját magát. Azt, hogy most éppen hol tartok az életem útján, hol tartok azon a spirituális úton, amelyet belül mindannyian járunk. Ezekben a szituációkban az ember szóválasztásokkal megküzd azért, hogy kifejezze a saját identitását. Fontos kialakítani ezt az érzéket magukban, hogy a kulturális sokféleség összefüggésében, egy másik kultúrával szemközt, egy beszélgetésben képes legyek mások számára is elfogadhatóan megfogalmazni a saját hitemet. Talán ez a legizgalmasabb belépési pont a hétköznapokban ahhoz az emberismereti munkához, amihez ez a képzés támogatást nyújt.

Olyan területen adunk eligazítást, amelyről a történelmi sajátosságaink miatt nagyon kevés szó esett Magyarországon.

Az angolszász világban, német nyelvterületen, francia, olasz nyelvterületen sokkal hangsúlyosabb a diskurzus a vallások kulturális szerepéről, a vallások identitásformáló erejéről, akár történeti, vallástörténeti horizonton is, de sokkal inkább a jelenünk összefüggésében, ezért nagyon fontos, hogy erre a területre is lássunk rá. Ez a képzés egy felkínált modul a látóterünk szélesítéséhez.

– Azt már elmondtuk, hogy az új képzés milyen tudást ad. Vonzó, hogy nagyon széles spektrumú ismeretanyagról van szó. De vajon mennyire gyakorlatias ez a képzés?

– Arra, hogy ez a képzés gyakorlatias lesz, garancia az, hogy a Szegedi Tudományegyetemen már két évtizede működik a vallástudományi tanszék. Itt két kollégának a nevét mindenképpen megemlíteném: Máté-Tóth András egyetemi tanár az, aki a szegedi vallástudományi műhely alapítója, a képzés megálmodója, felvirágoztatója; és az ő utóda a tanszékvezetői székben Szilárdi Réka, aki szintén lelkes mozgatója ennek az új kezdeményezésnek. Rendelkezésünkre áll ez a két évtizedes szegedi tapasztalat arra vonatkozóan, hogy miképpen lehet gyakorlatiasan és a mai fiataloknak, középkorosztálynak, akár idősebbeknek szólóan élményszerűvé tenni ezt a gyakorlatira fordítható elméleti tudást. Körülbelül fele-fele részben adják ennek a képzésnek az oktatói hátterét szegedi és budapesti kollegák.

– Van-e valamihez kötve a jelentkezés? Milyen felületen lehet regisztrálni az új képzésre?

– Szakirányú továbbképzésről van szó, ez határozza meg a bemeneti feltételeket. Tehát olyanokat várunk erre a képzésre, akik már valamilyen diplomával rendelkeznek. Pedagógusokról magától értetődően szó van, ahogy említettük is, de lehet ez bölcsész, a társadalomtudományok vagy akár a művészetek területén szerzett diploma is. A pedagógusképzéshez soroljuk a különböző hitéleti képzéseknek a diplomáit is. Nagyon széles tehát a spektrum, ahonnan várjuk az érdeklődőket. Ha valaki bizonytalan abban, hogy az ő esetében is megvannak-e ezek a fennálló bemeneti feltételek, akkor azt javaslom, hogy mielőtt megriad, érdeklődjön a honlapunkon feltüntetett elérhetőségeinken. Közösségimédia-felületeken is futnak a hirdetéseink, és természetesen a budapesti, illetve a szegedi intézmény megfelelő honlapján is ott van a teljeskörű tájékoztatás.

Forrás és fotó: Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola

Magyar Kurír