XIV. Leó pápa Urbi et Orbi üzenete: Krisztus feltámadása az új emberiség kezdete

Testvéreim, Krisztus feltámadt! Boldog húsvétot!

Az Egyház évszázadok óta örvendezve énekli meg az eseményt, amely hite forrása és alapja: „A holt Élet-Vezér / ma úr és él. / Tudjuk, Krisztus feltámadott / és diadalmas: / ó, győztes Királyunk, / lágy irgalmas” (Húsvéti szekvencia, Babits Mihály fordítása).

A húsvét győzelem: az élet győzelme a halál fölött, a fényé a sötétség fölött, a szereteté a gyűlölet fölött.

Drága volt az ára ennek a győzelemnek: a Krisztus, az élő Isten Fia (ld. Mt 16,16) kellett, hogy meghaljon, és kereszten haljon meg, miután igazságtalan ítélet sújtotta, kigúnyolták és megkínozták, és összes vérét kiontotta. Valódi áldozati Bárányként magára vette a világ bűnét (vö. Jn 1,29; 1Pt 1,18–19), és így mindannyiunkat, velünk együtt pedig a teremtést is megszabadított a rossza uralma alól.

De hogyan győzött Jézus? Miféle az erő, amellyel egyszer s mindenkorra legyőzte az ősi ellenséget, ennek a világnak fejedelmét (vö. Jn 12,31)? Milyen az a hatalom, amelynek révén feltámadt a halottak közül, nem a korábbi életébe térve vissza, hanem belépve az örök életbe, ily módon saját testében nyitva meg az átjárót ebből a világból az Atyához?

Ez az erő, ez a hatalom maga az Isten – a Szeretet, amely teremt és nemz; a halálig hűséges Szeretet; a Szeretet, amely megbocsát és megvált.

Krisztus, a mi „győztes Királyunk“, az Atya akaratára, az ő üdvösségre vonatkozó tervébe (vö. Mt 26,42) való bizalomteljes ráhagyatkozással harcolt és győzött a maga csatájában. Így járta be a legvégsőkig a párbeszéd útját, nem szavakkal, hanem tettekkel: testté lett, hogy megtaláljon minket, elveszetteket; szolgává lett, hogy megszabadítson minket, szolgákat; hagyta magát megölni a kereszten, hogy megadja nekünk, halandóknak az életet.

Az erő, amellyel Krisztus feltámadt, teljességgel erőszakmentes. Hasonlít ahhoz a búzaszemhez, amely a földben [látszólag] elrothadva nő, rést nyit a rögök között, szárba szökken, és aranyszínű kalásszá érik. Még inkább hasonlít egy olyan emberi szív erejéhez, amely egy sértés által megsebezve visszautasítja a bosszú ösztönös vágyát, s irgalommal telten imádkozik azért, aki megsértette.

Testvéreim, ez az valódi erő, amely elhozza a békét az emberiségnek, mivel minden szinten tiszteletteljes kapcsolatokat szül: a személyek, a családok, a társadalmi csoportok, a nemzetek között. Nem az egyéni érdeket tartja szem előtt, hanem a közjót; nem akar az előtérbe kerülni, hanem hozzá szeretne járulni ahhoz, hogy a többiekkel együtt tervezzük és valósítsuk meg a közjót.

Igen, Krisztus feltámadása az új emberiség kezdete, a belépés az ígéret valódi földjére, ahol igazságosság, szabadság, béke uralkodik, ahol mindannyian testvérként, ugyanannak az Atyának a gyermekeiként ismerik el egymást, aki Szeretet, Élet, Világosság.

Testvéreim, az Úr feltámadása révén még erőteljesebben szembesít minket szabadságunk drámájával. Az üres sír előtt reménység és csodálat tölthet el minket, mint a tanítványokat, vagy félelem, mint az őröket és a farizeusokat, akik arra kényszerüljenek, hogy hazugsághoz és kifogásokhoz folyamodjanak, hogy kelljen elismerniük: valóban feltámadt az, akit elítéltek (ld. Mt 28,11–15)!

Engedjük, hogy Krisztus a húsvét fényében megdöbbentsen minket!

Engedjük, hogy irántunk érzett hatalmas szeretete megváltoztassa a szíveinket! Akinek fegyver van a kezében, tegye le!

Akinek hatalma van arra, hogy háborúkat robbantson ki, válassza a békét! Nem erővel, hanem párbeszéd által elért békét! Nem a másik fölötti uralom, hanem a vele való találkozás szándékával!

Apránként hozzászokunk az erőszakhoz, megadjuk magunkat az erőszaknak, és közömbösség válunk. Közömbössé sok ezer ember halálával szemben. Közömbössé a konfliktusok által elhintett gyűlölet és megosztottság következményeivel szemben. Közömbössé az ezek által kiváltott gazdasági és társadalmi következményekkel szemben, amelyeket pedig mindannyian megérzünk. Előttünk áll „a közömbösség“ mind határozottabb „globalizációja“, hogy Ferenc pápa egyik bevett kifejezésével éljünk. Ő egy évvel ezelőtt erről a lodzsáról fordult a világhoz utolsó szavaival, emlékeztetve: „Mennyi halálra irányuló akaratot látunk mindennap a megannyi konfliktusban, amelyek a világ különböző részeit érintik!” (Urbi et Orbi üzenet, 2025. április 20.).

Krisztus keresztje mindig a halált övező szenvedésre és fájdalomra, valamint az azáltal kiváltott gyötrelemre emlékezte. Mindannyian félünk a haláltól, és ezért más irányba fordulunk, jobb szeretünk nem rátekinteni. Nem lehetünk továbbra is közömbösek! És nem adhatjuk meg magunkat a rossznak! Szent Ágoston tanítja: „Ha félsz a haláltól, szeresd a feltámadást!” (Sermo 124, 4). Szeressük mi is a feltámadást, amely arra emlékeztet, hogy

nem a rosszé az utolsó szó, mivel a Feltámadott legyőzte azt.

Ő azért kelt át a halálon, hogy nekünk ajándékozza az életet és a békét: „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja” (Jn 14, 27). A béke, amelyet Jézus átad nekünk, nem korlátozódik arra, hogy elhallgattatja a fegyvereket, hanem megérinti és megváltoztatja mindannyiunk szívét! Térjünk meg Krisztus békéjére!

Hallassuk a béke kiáltását, amely a szívből tör elő! Ezért mindenkit arra hívok, hogy egyesüljön velem a békéért ajánlott imavirrasztásban, amelyet itt, a Szent Péter téren fogunk április 11-én ünnepelni.

Ezen az ünnepnapon hagyjuk hátra a vetélkedés, az uralom és a hatalom minden szándékát, kérjük az Úrtól, hogy adja meg békéjét a háborúk által megszomorított és gyűlölettől és közömbösségtől megjelölt világnak, amelyek azt az érzést keltik bennünk, hogy tehetetlenek vagyunk a rosszal szemben. Az Úrra bízzuk az összes szívet, amely szenved és a valódi békét várja, amelyet csakis ő tud megadni. Bízzuk magunkat őrá és nyissuk meg előtt a szívünket! Csakis ő tud újjáalkotni mindent (ld. Jel 21,5)!

Boldog húsvétot!

Fordította: Török Csaba

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír