„Felöltöztetni” a beteget – Elindult a Római Katolikus Kórházlelkészi Szolgálat Nyíregyházán

A Római Katolikus Kórházlelkészi Szolgálat az egyházmegye területén működő kilenc kórházban van jelen (Debrecen: Klinikák és Kenézy Gyula Kórház, Nyíregyháza: Jósa András Kórház, Nagykálló: Sántha Kálmán Szakkórház, Mátészalka: Mátészalkai Kórház, Fehérgyarmat: Fehérgyarmati Kórház, Vásárosnamény: Szatmár-Beregi Kórház, Kisvárda: Felső-Szabolcsi Kórház, Berettyóújfalu: Gróf Tisza István Kórház).

Felföldi László általános püspöki helynök, nyíregyházi plébános hangsúlyozta, a betegek lelkigondozása – ami egy országos program része – azért is nagyon fontos, mert a mai világ elveszítette az egész embert, aki test és lélek: mindkettőre figyelni kell. Nyíregyházán mindig is volt kórházpasztoráció, a kamilliánus szerzetesek itteni jelenléte is ezt segítette és segíti. A beteglátogató szolgálat most szervezett formában, civil munkatársakkal kiegészülve folytatja munkáját.

A betegek sokkal együttműködőbbek, ha biztosítva van számukra a spirituális jólét is. Ezt a gyógyulás érdekében kiemelt faktorként kell kezelni – mondta Berényiné Felszeghy Márta, a szolgálat kinevezett vezetője. – Vannak azonban sajnos olyan betegek is, akik nem gyógyulnak meg, így a lelkigondozó munkatársakkal a végső stádiumban is tudják majd őket kísérni, szintén nagyon fontos része tehát a betegek ellátásának annak elősegítése, hogy békében tudjanak távozni a földi életből.

A szolgálat tíz beteglátogatója nemcsak katolikus betegekkel találkozik, hanem felekezetre való tekintet nélkül bárkit szolgál. Heti rendszerességgel esetmegbeszéléseken osztják meg egymással tapasztalataikat, és elkezdődött az az egyéves képzés is, amely segíti őket, hogy helyt tudjanak állni a betegek mellett.

A szakember elmondta, ez a kezdeményezés jó kapcsolódási lehetőség a kórházakban jelenleg is szolgálatot teljesítő papok és betegek között. Berényiné Márta azt is kiemelte, hogy a köztudatban helytelen módon idegződött be a betegek kenetének jelentése, sokak szerint ez az utolsó kenet, ezért a betegek megijednek, ha a hozzátartozójuk papot hív. Ezt a szentségét bármilyen életkorú beteg felveheti, és gyógyító kenetnek is nevezhetjük, mert megerősítheti őket.

A nyíregyházi Jósa András Oktatókórház egy integrált nagy intézményrendszer központja, amelyhez öt kórház (Mátészalka, Fehérgyarmat, Nagykálló és Nyíregyháza, két telephelyével) tartozik. Adorján Gusztáv főigazgató rámutatott, hogy már 1990 óta van szerződéses megállapodásuk a történelmi egyházakkal a kórházi hitéleti tevékenységről, ami kevés magyarországi egészségügyi intézményről mondható el. Ők mindig is nyitottak voltak erre, a feltételeket jelenleg kegyeleti szobákkal, hospice-részleg kialakításával biztosítják. A főigazgató gyakorló orvosként harminc éven keresztül tapasztalta, mit jelent a kilátástalan helyzetben a halvány reménysugár, amely a lelket is bátorítja. Istenhívő emberként tudja, hogy a test és lélek egymást erősíti, de gyengítheti is a gyógyulásban.

Az intézményvezető azt is hangsúlyozta, hogy a gyógyítók is komoly lelki támogatásra szorulnak. A kiégés az egészségügyben leginkább a végstádiumban lévő betegekkel foglalkozóknál tapasztalható. Adorján Gusztáv éppen ezért szeretné, ha a továbbiakban az ő lelkigondozásukra is időt fordítanának a helyi lelkipásztorok, rendszeresen, előadások, lelkigyakorlatok formájában.

A nyíregyházi kórház 1921-től rendi ápolókat is alkalmazott a világi ápolók mellett, 1929-ben kápolnát, imatermet hoztak létre, amelyet az egyházi jelenléttel együtt 1949-ben az államhatalom megszüntetett – adott Nagy Géza ápolási igazgató történeti visszatekintést. – 1980-tól ismét lehetett találkozni „civil ruhás” református és katolikus lelkipásztorokkal, akik a betegeket szolgálták, segítve az ápolók munkáját. Mind a betegek, mind a hozzátartozók igényelték a lelki gondozást, 1990. augusztus 20-án pedig ismét kápolnát szenteltek a kórház területén.

Nagy Géza elmondta, az ápolók a betegek testi szükségleteire figyelnek, másra nincs idejük. Óriási űrt tölt be a kórházlelkészség, amely 1995-től Anton Gots atya koordinálásával a kamilliánusok révén felerősödött, és kiegészült más egyházak tevékenységével.

A beteg a legkiszolgáltatottabb embernek érzi magát, amikor kórházba, számára ismeretlen környezetbe kerül, és nagyon embert próbáló élethelyzetbe sodródik, ha ehhez hozzátevődik az a szomorú tény, hogy az lesz életének utolsó szakasza. Ebben a félelemben, bizonytalanságban nagy szükség van a lelkigondozók szolgálatára.

Kovács Levente kamilliánus szerzetes pap, kórházlelkész ehhez hozzátette: a beteg azt érzi, hogy a kórházi közeg és maga a betegség kicsit megfosztja őt az emberségétől. A gyógyító beszélgetések segítenek ebből az állapotból „felöltöztetni” a beteget, segítenek neki szembenézni az állapotával, megerősíteni őt abban, hogy nem lett kevesebb. A lelkipásztor tapasztalatai szerint mindenki szeretne valamilyen módon beszélgető emberrel találkozni. A civil munkatárs jelenléte nagy előrelépés a szolgálatban, hiszen segít felkutatni azokat az embereket, akik szentségekhez szeretnének járulni.

A lelkigondozókkal az ápolók tartanak kapcsolatot, ők látják, hogy kik azok, akiknek szükségük lehet beszélgetésre, de az egyáltalán nem látogatott betegekre is felhívják a munkatársak figyelmét – tájékoztatott Molnár Tünde civil lelkigondozó, aki ugyanakkor sokszor tapasztalja azt is, hogy a Szentlélek vezeti, amikor éppen ahhoz a beteghez kerül, akinek a legnagyobb szüksége van rá. Tünde szerint a betegek nyitottak, a bizalmukba fogadják a lelkigondozó munkatársakat, és ez a számukra is nagy ajándék.

A kórházakban minden osztályon ki van helyezve a kórházlelkészség elérhetősége, így bármikor kereshetik a munkatársakat.

A szolgálat elérhetőségi ITT találhatók (a cikk végén).

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Kardos György

Magyar Kurír