„Szent a te templomod, csodálatos az igazságban” – Hármas ünnepet ültek Debrecen-Tócóskerten

Hunyadi Gábor a közelmúltban két harangot is felajánlott a görögkatolikus egyház javára – az egyiket a debrecen-józsai, a másikat a tócóskerti templomban helyezték el. A két új harangot november utolsó hétvégéjén áldotta meg Kocsis Fülöp metropolita. 

Ezzel a haranggal lett teljes a templom hivatása, hogy Istenhez vonzzon, imádságra, Krisztus-követésre hívjon minket – fogalmazott az ünnepi Szent Liturgián a főpásztor. 

„Éljetek méltóan ahhoz a meghíváshoz, amelyet kaptatok: teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel!” – szerepel Szent Pál apostol Efezusiaknak írt levelében. Milyen meghívásról van itt szó? – tette fel a kérdést Kocsis Fülöp, hangsúlyozva: Efezusban sem csak papoknak, apostoloknak, prédikátoroknak olvasták föl ezeket a szavakat.

A meghívás mindenkinek szól.

Mindannyian meg vagyunk hívva a Krisztus-követésre, s ehhez méltóan kell élnünk „teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel.” 

Jézus tudta, hogy a földön farkastörvények uralkodnak, de hogy meggyőzzön minket, hogy komolyan gondolta a küldetést, ő maga lett báránnyá értünk: Ő az Isten Báránya, akit mi keresztre feszítettünk.

Amikor arra tanít Szent Pál, hogy „éljünk méltóan ahhoz a meghíváshoz, amelyet kaptunk: teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel”, ezzel annyit mond, hogy

éljünk úgy, mint Jézus.

Engedve a hívó szónak eljöttünk, és valóságosan is itt lehetünk ebben az újonnan kifestett, gyönyörű templomban – mondta a főpásztor –, ahol a saját szemünkkel is láthatjuk ennek a földi mennyországnak a szépségét. Itt vannak körülöttünk az angyalok, a szentek; a szemünk előtt zajlanak az üdvösségtörténeti események.

Fejünk fölött megjelenik a mennyei Szent Liturgia, amelybe bekapcsolódhatunk.

A templomban megjelenik a mennyország, ahol találkozni lehet a szentekkel, angyalokkal, az Isten világával. Itt a helyünk. Itt otthonra lelhetünk – hangsúlyozta Kocsis Fülöp. – De nem csak a szépen kifestett falak miatt.

Akkor érezzük magunkat otthon, ha szeretve vagyunk, ha tudjuk, hogy ott a helyünk, ahol szeretnek minket és mi is szerethetünk.

A templom ikonográfiája abban segíthet, hogy szemünk elé tárul Isten szeretetének világa, hogy mit tett értünk; láthatjuk, hogy mit tesz értünk

– hangzott el az érsek szentbeszédében.

„Az Isteni Szent Liturgia az a lakoma, ahová el akart minket hívni, Fia menyegzőjére a mennyei Atya. Jézus a vőlegény, az Egyház pedig az ő jegyese – emelte ki Kocsis Fülöp. – Azért is kell a templomnak ilyen szépnek lennie, hogy méltó legyen jegyeséhez, Krisztushoz.” 

Átéljük a menyegzői lakodalom örömét: Jézus meghív az Eucharisztiában való részesülésre, hogy teljes legyen az Istennel való szeretetkapcsolatunk.

Jézus Urunk nem csak biztat minket a szelídségre, nem csak tanít minket arra, hogy alázatosak legyünk. Ő maga saját testébe bekapcsolva tesz minket alázatossá, szelíddé és türelmessé.

A megáldott új harang hangja teszi majd teljessé a templom hivatását, hogy „vonzzon bennünket Istenhez, hívjon minket az imára, a keresztény életre, a Krisztus-követésre” – fogalmazott végül Kocsis Fülöp.

Az ünnepi Szent Liturgia zárásaként Szilvási János, a parókia világi elnöke mondott köszöntőt, melyben felidézte, hogyan járta be a templom a megújulás útját az állványok felállításától a falképek megszületéséig.

Megemlítette a Szentháromság-ikon érkezését, a templomkert megszépülését, a díszfák és felajánlások sorát, valamint a nagylelkű adományt, melynek köszönhetően a templomnak immár saját harangja van.

Hálával szólt az ikonfestők művészi és a segítők odaadó munkájáról, és külön köszöntötte azokat az asszonyokat, akik „láthatatlan hadseregként” tartják éltető rendben a közösség mindennapjait. Felidézte a közös élményeket – a kerékpártároló építését, a jótékonysági bál sikerét, a zarándoklatokat, kirándulásokat –, és hálás szívvel emlékezett a közelmúltban elhunyt Kapin István atyára, akinek emlékére a harmadik harangszó szólt.

Jaczkó Dániel parókus hálát adott azoknak, akik hozzájárultak a belső falfestés megvalósulásához. Megköszönte Kocsis Fülöp metropolita segítségét, amely az első ecsetvonástól az utolsóig kísérte a folyamatot. 

A parókus hálájának jeléül ünnepélyesen átadta a főpásztornak a közösség ajándékát: a püspöki címert ünnepi kivitelben.

Végül megköszönte a közel száz jótevő nagylelkű adományait, amelyekből az állványozás költségeivel együtt a falképek teljes fedezete összegyűlt.

Külön ajándékokkal tisztelte meg az ikonfestő művészeket, a tolmácsot, az adománygyűjtés elindítóit, a befogadókat és mindazokat, akik segítették a templom szépségének kibontakozását.

A templom nem pusztán épület, hanem lelki otthon, ahol mindenki megújulhat, és ahol Isten kegyelme a közösség munkáján keresztül válik láthatóvá. A templom a három év alatt valóban lelki otthonná vált – hangsúlyozta Jaczkó Dániel.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye/BSZI

Magyar Kurír