A hála mindenkit meg tud szólítani – Véget ért az Együtt a közös otthonért konferencia

Pataki Elvira, a PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara Klasszikus és Újlatin Nyelvek Intézetének oktatója Nagy Szent Baszileiosz, azaz Nagy Szent Vazul Hexaemeron című művét vizsgálta tüzetesen.

Bevezetésében kitért arra, hogy Ferenc pápa a Laudato si’ elején Szent Ferenc imájára utal, de az enciklikában a „Földanya nővér” fájdalmáról beszél. A pápa aggódása nem előzmény nélküli, már VI. Pálnál, II. János Pálnál és XVI. Benedeknél is megjelent. Az általuk előrejelzett veszélyek mára valósággá váltak, rendkívüli állapotot eredményeztek. Mindez a „vedd el, használd, dobd el” emberi magatartása miatt alakult ki. Bartholomaiosz pátriárka is hitet tesz, hogy

a természettel szemben elkövetett bűntett bűn önmagunkkal és Istennel szemben is.

Nagy Szent Baszileiosz Hexaemeronja tanúskodik arról, hogy az ókori püspök számára a legfontosabb fogalom a rendezettség, a rend. Állattörténeteket tartalmazó művének megítélése sokat változott, mára a zöldteológia meghatározó hivatkozási pontja lett. A kilenc szentbeszéd a nagybeteg püspök prédikációinak összefoglalása, melyek 378-ban hangzottak el.

A Hexaemeron szerzője a látható teremtmények szépségéből következtet a láthatatlan alkotó tökéletességére, nagyságára. A teremtés műalkotás, amit mindenki szemlélhet, és rajta keresztül felismerheti alkotójának bölcsességét. Baszileiosz csodálja a fajok sokféleségét, az állatok célszerű testfelépítését. Az alkotó semmi feleslegeset nem tett hozzá, és semmi lényegeset nem hagyott el – állapítja meg. Rácsodálkozik az állatok öngyógyító képességére, amire ösztönös öngondoskodás teszi őket képessé, de arra is, hogy tudják, mi a jó, és mi a rossz nekik.

Baszileiosz azért is taglalja hosszasan az állatok viselkedését az akkori tudományos eredményekre, főleg Arisztotelészre alapozva, mert az állatok megnyilvánulásait, sőt még a növények testfelépítését is az emberi viselkedéssel állítja párhuzamba. Az egyházatya a Hexaemeronban bár általában idealizált emberi világot mutat be, elítéli a féktelen vagyonszerzést, hiszen a természet javai közösek.

Az állatok példája által önzetlenségre, altruizmusra hív, tanít a nemzedékek közötti szolidaritásról, a családtagok egymás iránti szeretetéről, sőt még a bántalmazásról is.

Mivel az állatvilágból vett példákon keresztül tanítja az embereket az erényekre, most is aktuális az egyházatya teremtésértelmezése.

Kodácsy Tamás református lelkész, programozó matematikus, a Károli Gáspár Református Egyetem tudományos főmunkatársa egy különleges témáról beszélt A közös otthon művelésének három dimenziója: kultusz, kultúra és kultiválás  című előadásában.

Mint mondta, Ferenc pápa a Laudato si' 67. paragrafusában beszél arról, mit jelent a földet őrizni, művelni, illetve uralkodni rajta, és felülvizsgálja ezek értelmezését. Isten az embert a kertbe helyezi, rendezettségbe, és feladatot ad neki, hogy művelje, azaz kultiválja a földet. Az ember az egyetlen, aki ehet a fák gyümölcséből. A föld megművelésének feladata megmarad akkor is, amikor már ki van zárva az édenből, de ekkor a föld bogáncskórót terem neki. Egy rabbi szerint ennek az a magyarázata, hogy

amit teszünk, abba teljes egészében bevonódik a teremtett világ. A föld is büntetést kap, nemcsak Ádám és Éva.

Előadásában Kodácsy Tamás elmagyarázta, hogy a művelni szó a héberben három jelentéssel bír. Egyrészt jelenti a kétkezi munkát, amivel megműveljük a földet; másrészt az emberek közötti kapcsolatok művelését, harmadikként pedig a kultuszt jelenti, és a papi szolgálatra használják a szót. Így hát

az a kijelentés, hogy őrizd és műveld a földet, nemcsak a vetésre, aratásra vonatkozik, hanem az emberekkel és Istennel való kapcsolatra is. Ezek nem függetlenek egymástól.

Az előadó ennek kapcsán kiemelte: a teremtésvédelemben a legfontosabb, mi hogyan viszonyulunk egymáshoz. Ha szeretjük egymást, akkor együtt tudunk tenni a világért. Amikor torzul e hárommal; az Istennel, az emberekkel és a földdel való kapcsolat, az mindig tragédiához vezet – ezt tanúsítják bibliai, illetve a hétköznapi életből vett történetek.

Ezután alaposan megvizsgálta, mi történik akkor, ha a három elemből kettőnek a kapcsolata torzul. Bibliai történeteket és napjainkból származó tényeket is hozott ezek bizonyítékául, az aranyborjútól a covidon át a másik nép leigázásának borzalmáig.

Azonban az egész teremtett világ részt vesz a „kozmikus eucharisztiában”: Krisztus egészen mélyen belemerül ebbe a világba. Az ige testté lett – mondja a Biblia.

A logosz földi lesz, részt vesz a földi lét minden elemében, teremtmény, e világi lesz, megjelenik a lét mélységében. Krisztus mindenben benne lesz, így ő az, aki megmutatja a harmóniát is.

Nem véletlen, hogy a megváltáskor a templom kárpitja kettészakad, a sziklák meghasadnak. Krisztus beivódik a teremtett világba mélyen, Isten az egész teremtett világban jelen van.

Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológia Tanszékének tanára Hála – válasz az élet ajándékára címmel tartott előadást, és beszélt az ökoteológiáról is, amely tudományág egészen Hérakleitoszig nyúlik vissza. Mint mondta, az ökoteológia nagy kérdése nem a miért, hanem a hogyan. Hogyan áll fenn a teremtés? Hogyan állok vele kapcsolatban? Hogyan találom meg benne a helyem?

Béres Tamás előadásában kitért a környezeti felelősség teológiai megközelítéseire, az ökológiai válság történelmi gyökereire is. Megállapította, az ökoteológia segítségével az Egyház pontosabban megállapíthatja a felelősségét és feladatait, a teremtmények jogát.

Bevezetője után rátért a hálaadás témájára, melyről leszögezte: élő tapasztalat kell hogy legyen. Ugyanakkor hálásnak lenni nem szeretünk, mert az tartozást jelent, és akinek tartozunk, benyújthatja az igényét a tartozás kiegyenlítésére. De a hála valójában nem ezt jelenti. A szó eredete görög eredetű, az „eu” és a „kharis” együttes jelentése: valaki helyesnek, jónak, kedvesnek tartja a más által kifejezett dolgot.

Előadásában Béres Tamás kifejtette, a hála milyen esetekben jelenik meg a Bibliában. A nép feladata, hogy válaszként adjon hálát az Úrnak, hálaáldozatot mutasson be. Isten megáldja az embert, és az ember áldást mond Istennek. A hála kifejeződik többek között a kivonulás, a megmenekülés után. Jézus egész élete hálaadás akkor is, amikor konkrétan nem utal erre az evangéliumi szöveg. Pál apostolnál a hála nagyon sokszor szerepel a gyülekezet válaszadásaként Isten kegyelmére.

A hála ószövetségi és újszövetségi előfordulásait vizsgálva kiderül, az a legtöbbször a megajándékozottság, az értelem, a célok megfogalmazása, a morál, az önzetlenség, a tisztaszívűség, a szolidaritás, a teremtmények önértékelése, a közjó előmozdítása kapcsán fordul elő, összességében a keresztények tetteivel, életformájával kapcsolódik össze. Az erénytan etikai irányzata szerint

a hála életfelfogás, így is nevezhetnénk: jelen mód, azaz a jelenlét egy módja. A hála aktív, tudatos, elkötelezett válasz.

Az előadó hangsúlyozta, a hálának a közös otthonunkért való felelősségválallásban is nagy jelentősége van. A keresztények el tudják indítani a társadalmi szokások megváltozását, de a hála mindenkit meg tud szólítani, a nem hívőket is, mert univerzális.

A pódiumbeszélgetés után Puskás Attila, a PPKE Hittudományi Karának dékánja zárta le a konferenciát. Mint mondta, valóban

a hála lehet az a keresztény magatartás, ami meg tudja nyitni a kapukat túl a belterjes teológiánkon, ami meg tudja szólítani azokat a jó szándékú embereket is, akik nem osztoznak a hitünkben.

Puskás Attila beszélt a konferencia előkészítéséről, ami lehetőséget biztosított a közös gondolkodásra, cselekvésre. Kiemelte a nyilatkozat jelentőségét, megjelölve annak ökumenikus forrásait. Mint mondta, a szeptember 1-jétől kezdődő öthetes időszak a teremtésért való ima intenzív időszaka. Határpontjai emblematikus napok: október 4-én ünnepeljük Assisi Szent Ferenc emléknapját, szeptember 1. pedig az ortodox egyházakban az egyházi év kezdete. Bartholomaiosz pártiárka minden évben üzenetet ír erre a napra. A Római Katolikus Egyház is csatlakozik ehhez az imanaphoz: Ferenc pápa szeptember elsejére tette a teremtésvédelmi imanapot, és a teremtés megóvásáért üzenettel fordul a hívőkhöz, melyet a konferencia zárásképpen a dékán felolvasott.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír