A hit fényt ad az összes ismeretnek – Emlékülést tartottak a harmincéves PPKE-n

A felsőoktatási intézmény ezen a néven 1992-ben jött létre, a Pázmány Péter által 1635-ben alapított egyetem jogfolytonosaként. Az ELTE és a Semmelweis Egyetem ugyancsak a pázmányi örökség folytatója.

Bevezető előadásában Kuminetz Géza rektor hangsúlyozta: „Az egyetem mai legjobb tudásunk és ismeretünk szerint a mindenkori kultúrának egyik legfontosabb intézménye. Legfelső immanens őre a hagyománynak és kibontakoztatója megújításának is.”

Az értelmiség, illetve a hatalom mindig különös figyelmet szentel az egyetemeknek, s azokat az igazság, a jóság és a szépség eszményének megfelelően igyekszik formálni, illetve deformálni, vagy ha kell, reformálni. A tudósokat, a tudós társaságokat – folytatta rektor – ugyanúgy fenyegeti a deformáció veszélye, mint a hatalmat, s hol az egyiknek, hol a másiknak lenne a feladata, hogy korrigálja a deformációkat.

„Az egyetemalapításkor kutatjuk az alapító szándékát, élesztjük szellemét, illetve vizsgáljuk a szándék megalapozottságát, valamint az ahhoz való hűséget. A múlt eseményeinek kutatása ráirányítja figyelmünket a jelenre és a jövőre is. Milyennek kell – kellene – lennie a mindenkori egyetemnek, alapítója szándékához való hűségben, annak kellő aktualizálásával?” Az egyetemnek elsősorban a teljes igazságra kell oktatnia, rámutatva a tévedés veszélyeire, a múlt igazságkeresésének zsákutcáira, a jelen lehetséges távlataira és kockázataira. Közben rá kell ébresztenie polgárait a megismert igazság emberséges használatának kötelességére is.

Az egyetemnek úgy kell kutatnia az igazságot, hogy közben kizárja az áltudományt, a mágiát, a sarlatánságot, a teremtés rendjét megbontó, az ember és a természet kizsákmányolását célzó kutatásokat, technológiákat és módszereket.”

Az egyetemnek fel kell készítenie a következő nemzedékeket hivatásuk betöltésére. „Ráébresztve a leendő értelmiséget arra, hogy az emberi intelligencia fejlesztése sokkal fontosabb, mint a mesterséges intelligencia megszállott tökéletesítése. Az emberi intelligencia részben adottság, részben fejlesztendő valóság. Ötféle intelligenciát ismerünk, s ezek harmóniája adja a teljes emberséget, a megvalósított emberi méltóságot; azt az embert, aki ellen tud állni az ideológiáknak, a manipulációknak, az ember dehumanizálására tett minden kísérletnek.”

Az egyetemek harmadik missziójaként említette Kuminetz Géza, hogy kivezessék a társadalmakat az emberi önkény okozta dehumanizált állapotból ismét a humán állapotba. Ehhez a rehumanizáláshoz szükséges mind az öt intelligencia általános fejlesztése és fejlettsége. Ezek: az értelmi, az érzelmi, a politikai, az állhatatossági (reziliencia) és a morális intelligencia.

Minden fejlesztés elismerése mellett „a legnagyobb innováció az az emberi személy, aki eljutott a kultúra, a hagyomány, a nemzeti szellem, a társadalmi tekintélyek, az oktatás, a nevelés és az önnevelés révén oda, amit a felelősen gondolkodni, érezni és cselekedni tudás habitusának nevezhetünk. Így lesz az emberi faj egy példányából méltóságos lény, valódi egyéniség, igaz ember, aki egyszerre imago hominis et Dei. Erre az imago hominis et Deire törekedve érthetjük meg Pázmány Péter bíboros érsek egyetemalapító szándékát, és lehetünk e nagy nemzetnevelőnk időtálló víziójához hűségesek, s akkor a tudomány is megmarad az ember, a Teremtő és a teremtő cél szolgálatában egyaránt”.

Pázmány Péter idején az ország jogilag katolikus volt, tehát nem lehetett különbséget tenni katolikus egyetem, tisztán világi egyetem vagy valamelyik felekezetileg elkötelezett intézmény között. Harminc évvel ezelőtt azonban más volt a helyzet – kezdte előadását Erdő Péter. Felidézte: 1992 elejétől számoljuk a PPKE történetét. A már 1991-ben jogszabály útján egyetemi szintűnek elismert teológiai kar mellé a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) az Apostoli Szentszék engedélyével bölcsészettudományi kart alapított. „Ezáltal egy

olyan intézmény jött létre, amelynek több egyetemi fakultása volt, nemcsak a szent tudományok, hanem az úgynevezett profán tudományok területén is. Ez felel meg a katolikus egyetem fogalmának.”

A bíboros emlékeztetett a kezdetben eltérő felfogásokra a katolikus felsőoktatással kapcsolatban. „Már 1989-ben erőteljes hangok jelentkeztek, részben az ELTE, részben az akkori oktatási kormányzat részéről, amelyek fölvetették, nem kellene-e a teológiai kart, amely 1950 óta egyházi intézményként működött, visszaemelni az ELTE-be. Erre a teológiai kar tanárai fenntartással reagáltak. Azt érezték ugyanis, lehetséges, hogy az ELTE bizonyos körei önmagukat akarják átmenteni, legitimálni azzal, hogy dísznek odahelyezik a teológiai kart.”

Erdő Péter további szempontokat is említett: Németországban és ott, ahol állami egyetem keretében működik a teológia, olyan jelenségeknek lehetünk tanúi a teológiai karokon, amelyek a hit és az Egyház számára egyáltalán nem kívánatosak. „Semmiképpen nem akartuk – a Szentszékkel egyetértésben – azt, hogy tisztán egyházi intézményt államosítsanak, és ezzel ismét olyan kötelezettségeket és kötöttségeket vegyen az magára, amelyekhez küldetésének nem sok köze van.” A Nevelési Kongregáció ilyen meggondolások után nem engedélyezte a hittudományi kar áthelyezését az ELTE-re. „Közben a teológiai kar tanárai megbeszélést folytattak a Szentszék képviselőjével, Francesco Colasuonno érsekkel, utazó nagykövettel. Ő vetette föl a katolikus egyetem alapításának gondolatát. 1989 végén azonban ennek még nem voltak meg a jogi biztosítékai.”

A katolikus egyetem létrehozását támogatók hívták életre a Katolikus Egyetemi Alapítványt, majd 1990 elején megszületett az 1990. évi IV. törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról, amely garanciákat adott az egyházak oktatási és nevelési tevékenységére, valamint intézményeik állami finanszírozására.

Időközben megkezdődött a szovjet csapatok kivonulása. Az elhagyott laktanyaingatlanokat igénybe lehetett venni közhasznú célokra. „Szóba jött Pestszentlőrinc és Pestszentimre határán a Vörösfény utcai laktanya, de annak 53 százalékában bérlők voltak. Akkor érkeztek a Szovjetunióból Izraelbe készülő zsidó kivándorlók, akik ott kaptak átmeneti szállást. Ezért végül a piliscsabai laktanyaingatlant fogadta el az alapítvány, térítés- és tehermentesen.”

Ezután az alapítvány a püspöki karhoz fordult, kérve egy új fakultás létrehozását piliscsabai helyszínnel. A püspöki kar ezután folyamodott az Apostoli Szentszékhez engedélyért, amely meg is érkezett 1991 végén. Ilyen előzmények után „1992 elején már kiadhatta az MKPK azt a határozatát, amellyel megalapította a PPKE-t. Ennek 30. évfordulóját ünnepeljük.”

A katolikus egyetem küldetésével kapcsolatban Erdő Péter említette II. János Pál pápa 1991. augusztus 15-én kiadott, a katolikus egyetemekről szóló apostoli konstitúcióját.

A világ egy, és a hívő ember nem pusztán az érzelmeivel kíséri az életét, hanem egységes világnézetet követ, amelyben a tudománynak, minden tudományterületen megvan a maga helye.

A hit nem pótolja a tudomány hiányosságait, hanem olyan fényt ad az összes ismeretnek, amely összefüggő egésszé teszi mindazt, amit tudunk, és amit a világhoz való viszonyunkban kialakítani szándékozunk. Ez nagyszerű célkitűzés.”

Akik szeretik a kultúrát, valójában soha nem érzik, hogy célba értek volna, és a helyükön lennének, hanem egészséges nyugtalanságot hordoznak magukban – idézte Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke Ferenc pápának a közelmúltban a katolikus egyetemen elhangzott gondolatát. „A katolikus egyetem a hit és az értelem szoros párbeszédét előmozdítva a magyar tudományos és társadalmi élet meghatározó szereplőjévé vált. Megértve az idők jeleit, a tanárok és a kutatók készek olyan bátor lépéseket tenni, amelyekkel Egyházunk, nemzetünk és embertársaink javát szolgálni tudják.”

Amikor az ember belekezd egy műbe, bármekkora szellemi és anyagi munícióval rendelkezzen is, nem lehet bizonyos afelől, hogy munkája eljut-e a befejezésig, illetve mennyire lesz maradandó a mű. „Így voltak ezzel elődeink 388 évvel ezelőtt, és így voltak ezzel az egyetem újraindítói is 30 évvel ezelőtt. De nem ijedtek meg a kihívástól, hanem a Gondviselésben bízva bátran belevágtak a munkába, annak tudatában, amit a hívő ember vall a 127. zsoltár alapján:

Emberé a munka, Istené az áldás.”

Az egyetem nagykancellárja felidézte Ferenc pápa szavait, melyekkel áldását adta az intézményre: „Kívánom, hogy ez és minden más egyetem az egyetemesség és a szabadság központja, a humanizmus termékeny műhelye és a remény laboratóriuma legyen.”

Borhy László rektor kiemelte: az ELTE és a PPKE között kiváló szakmai kapcsolatok alakultak ki az elmúlt harminc évben, „amelyeket továbbra is ápolni és lehetőségeink szerint fejleszteni fogunk”. Utalt a pázmányi örökség máig tartó hatására. Visszatekintett a pázmányi alapítás vallási és egyetemes kulturális hagyományaira, a világi hallgatók részvételére. Említette az egyetem alapításának jóváhagyása körüli kezdeti bonyodalmakat is.

1637-ben a meglévő két kar mellett megalakult a jogi kar, 1769-től pedig az orvosképzés is elindult. Az egyetem 1777-től Budán, a királyi palotában, majd 1784-től Pesten, saját épületben folytatta működését, 1921-ben pedig felvette alapítójának nevét.

Hermann Péter rektorhelyettes bevezetésként Pázmány Péter szavait idézte:

A nemes, szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek, csupán tiszta szív és sok-sok szeretet.”

Pázmány életműve lefektette a magyar tudomány alapjait. „Nehezen értékelhetnénk túl Pázmány munkájának jelentőségét, a mai napig hatással van ránk, ahogy hatással volt évszázaddal korábban született elődeink életére is. Hiszen ez tette lehetővé, hogy meginduljon a legmagasabb szintű oktatás, a rendszerbe foglalt kutatómunka, és gyökeret verjen az a tudományos szemlélet, amely minket, egyetemi polgárokat összeköt.”

Az emlékülésen három tudományos előadás hangzott el, Hargittay Emil, a PPKE tanára moderálásával.

Fazekas István, az ELTE professzora a jezsuiták által kiépített iskolahálózatot ismertette, amelyre támaszkodva hozta létre Pázmány az egyetemet.

„A frissen alapított jezsuita rend nagyon gyorsan felismerte a társadalmi igény és az oktatási valóság között tátongó űrt.” Az 1635-ben létrejött egyetem jelentőségét jól mutatja, hogy 1656 és 1660 között a három nagy nyugat-magyarországi, pozsonyi, győri és nagyszombati jezsuita gimnáziumban végzett és egyetemi tanulmányokat folytató diákoknak nem kevesebb mint 80 százaléka Nagyszombatban tanult tovább, öt év alatt mintegy kétszázan.

Tusor Péter, a PPKE professzora három állítást vizsgált meg a pázmányi alapítással kapcsolatban, amelyek választ adhatnak arra, miért maradt el az egyetemalapítás azonnali, ünnepélyes pápai megerősítése.

Az 1635. május 12-i egyetemalapítás pápai megerősítését ellenezte az akkori jezsuita generális, egyes, a jezsuiták érdekeibe ütköző kitételek miatt. A Római Kúria – illetve VIII. Orbán pápa – részéről a pázmányi alapítás ünnepélyes megerősítése nem csupán annak kétfakultásos jellege miatt maradt el, szerepet játszott ebben a jezsuita túlsúly. Az egyetemi kiváltságok bulla formájában történő adományozásának elmaradása ellenére az 1635-ös egyetemalapítás mégis pápai hozzájárulással ment végbe, Pázmány ugyanis 1632-es római útja során pápai brévében kapott erre fölhatalmazást.

A katolicizmus és az egyetemi oktatás Magyarországon a 20. században címmel tartott előadást Szögi László, az ELTE tanára. Elmondta: a 19. század végén, a 20. század elején egész Európában, sőt, azon kívül is felmerült a katolikus egyetemek alapításának kérdése. A rohamos szekularizáció, az állami oktatás kizárólagossá válása, az antiklerikális és ateista propaganda erősödése szükségessé tette a katolikus vallás tanításait elfogadó, jól képzett értelmiség képzését. Az előadás egy lehetséges katolikus egyetem alapításának, a katolikus felsőoktatási törekvések történetét mutatta be egészen az 1950-es államosításig.

Az emlékülés végén Bali János Liszt Ferenc-díjas zeneszerző és furulyaművész, az egyetem oktatója; Pétery Dóra csembalóművész és Mészáros Péter énekművész Pázmány Péter korát idéző zeneműveket adott elő.

Forrás: Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Fotó: Juhász Zsófia (PPKE)

Magyar Kurír