A megújulás útjára lépve – Lezárult a Győri Egyházmegyei Zsinat

Egy esztendővel ezelőtt, 2024. szeptember 13-án Veres András győri megyéspüspök hirdette meg az egyházmegyei zsinatot, „Emlékezz, te Krisztushoz tartozol!” mottóval. A zsinatot záró héten, szeptember 8. és 13. között a püspöki székhelyen minden nap egy másik egyházmegye főpásztora mutatott be szentmisét a győri szeminárium kápolnájában.

A negyedik napon Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) új elnöke celebrált szentmisét. A szertartás végén elmondták a Győri Egyházmegyei Zsinat imáját, melyben kérték a Vérrel Könnyező Szűzanya segítségét is. A szentségimádást a székesegyház örökimádási kápolnájában a zsinat tagjaiért és munkájukért ajánlották fel.

A Győri Egyházmegyében kilencven év után tartottak ismét zsinatot. Az elmúlt év során tizenhat munkacsoportban mintegy kétszázan vettek részt a tanácskozás folyamatában. A különböző témakörök munkacsoportjai havonta tartottak megbeszélést, majd elkészítettek egy dokumentumot, amelyhez két héten át írásban lehetett hozzászólni.

A zsinati záróhéten mindennap három-négy bizottság (munkacsoport) tartott ülést a család- és az ifjúságpasztoráció, a hitoktatás, a plébániai élet, a hivatásgondozás időszerű kérdéseiről, a gazdasági, az egyházművészeti, a teremtésvédelmi, a nemzetiségi, a szociális, a liturgiával kapcsolatos témákról, majd a hét további részében a munkacsoportok megosztották egymással egyéves munkájuk gyümölcsét.

A zsinat záró napján, szeptember 13-án, szombaton a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban Michael W. Banach érsek, magyarországi apostoli nuncius mutatott be szentmisét, amelyen búcsút lehetett nyerni.

Az ünnepen bemutatták Gulya Róbert zeneszerző erre az alkalomra komponált zsinati miséjét, amelyet a tatai kapucinus templom ifjúsági ének- és zenekara adott elő.

A szertartásra bevonuló papságot és az asszisztenciát Michael W. Banach nuncius; Veres András győri megyéspüspök és Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök vezette. Felcsendült Sillye Jenő A világnak Krisztus kell kezdetű dala, amely a zsinati mottónak („Emlékezz, te Krisztushoz tartozol!”) is ihletője volt.

Veres András püspök a szentmise elején köszöntötte a jelenlévőket emlékeztetve, hogy egy évvel ezelőtt kezdődött az egyházmegyei zsinat, amely a mostani héten zárult a különféle témákról szóló, összegző dokumentumok bemutatásával.

„Ezzel megtettük az első lépést ahhoz, hogy megújítsuk a lelkipásztori tevékenységünket” – mondta a győri főpásztor.

A megyéspüspök rövid bevezetőjében külön beszélt a székesegyház felszentelési évfordulójáról, utalva az aznap reggeli zsolozsmában szereplő, Jákob álmából vett ószövetségi szakaszra, a templomra vonatkoztatva azt:

valóban szent ez a hely”. 

Veres András köszöntötte a szentmise főcelebránsát, az apostoli nunciust, aki személyében jelképezi a pápával való egységet és az egész Egyház egységét.

Michael W. Banach érsek a Győri Egyházmegyei Zsinat záró szentmiséjén XIV. Leó pápa nevében köszöntötte a jelenlévőket, biztosítva őket a Szentatya „közelségéről és imáiról”. „Leó pápa örömmel küldi mindannyiótoknak atyai áldását” – mondta a nuncius, majd felidézte a győri Nagyboldogasszony-székesegyház történetét.

„A bazilika az eredeti templom helyén áll, amelyet Szent István király alapított a 11. század elején, így a magyar keresztény történelem fontos részét képezi. Ez a templom évszázadok vallási, politikai és társadalmi változásainak tanúja volt, és a római katolikus hit központjaként szolgált a régióban. A székesegyház arról is híres, hogy itt található a győri Könnyező Szűzanya-kegykép, amelyről azt tartják, hogy 1697-ben véres könnyeket hullatott, ami a katolikusok számára jelentős esemény volt, és egész Európából vonzotta a zarándokokat. Építészete a román, gótikus, barokk és klasszicista stílusok keveredését tükrözi, hiszen minden rétegét az évszázadok alatti újjáépítések és restaurálások során építették hozzá, szimbolizálva a város ellenállásra való képességét és folyamatosan változó történelmét.”

A nuncius a ige liturgiájában elhangzott ószövetségi szakaszról szólva kifejtette, hogy a templom a történelmi tényeknél többet is jelent: „Ahogyan Izajás prófétától hallottuk: »elvezetem őket szent hegyemre, és örömmel töltöm el őket házamban, az imádság helyén. Elfogadom égő- és véres áldozataikat oltáromon, mert házam minden nép számára az imádság háza lesz.« (Iz 56,7). »Az én oltárom«; »az én házam«. A kereszténység nem egy eszme, filozófia vagy személyes hitrendszer, hanem egy kézzelfogható, szentségi kapcsolat Jézus Krisztus személyével, Isten végleges kinyilatkoztatásával az emberi történelemben, aki emberré lett a mi üdvösségünkért.

Más szavakkal: a kereszténység egy objektív, kézzelfogható valóság, nem pedig valami szép dolog, amit valaki azért talált ki, hogy enyhítse az emberi lét nehézségeit. Jézus Krisztus a mi üdvösségünkért emberré lett Isten, aki kapcsolatba akar lépni velünk, és szeretne megérinteni minket, hogy meggyógyítson, megerősítsen és megossza velünk azt az életet, amely a halál után is folytatódik. Ugyanígy mi is kapcsolatba léphetünk vele, és megérinthetjük a köpenyét (vö. Mt 9,20–21), ha segítségét kérjük ahhoz, hogy teljes életet élhessünk.”

A szónok rámutatott: „Azok az ismeretlen elődeitek, akik több mint ezer évvel ezelőtt kitermelték, szállították, vágták és beépítették ezeket a köveket, amelyeket ma csodálunk, nem azért tették, hogy szakmai díjakat nyerjenek vagy maguknak ezzel dicsőséget szerezzenek. Isten dicsőségére cselekedték, és azért, hogy azoknak, akik belépnek ebbe a templomba – magunkat is beleértve – felemelkedjék szívük és elméjük Istenhez, és eljussanak a megtéréshez, ahhoz a bűneink bocsánatáért való törekvéshez, amely szükséges, ha reméljük, hogy most és mindörökké részesülhetünk Isten életében (vö. Templomszentelési prefáció I., II.).

Ez a székesegyház Isten örök igazságának, szépségének és jóságának élő emlékműve: meghívás, sőt felhívás mindannyiunk számára, hogy ezekben most és mindörökké részesüljünk.”

A nuncius rámutatott: „a mostani ünnep megtartásával megerősítjük közösségünket az egyetlen katolikus hitben Veres András püspökkel, a ti püspökötökkel. Ugyanígy megerősítjük hitbéli közösségünket Győr hagyomány szerinti első püspökével, Radlával és minden utódával, köztük Boldog Apor Vilmossal és Pápai Lajos püspök úrral. Imádkozzatok püspökötökért, hogy hűséges és méltó képviselője legyen a katolikus hitnek, azt sértetlenül őrizze és tanítsa! 

Az elhangzott evangéliumra utalva Michael W. Banach érsek kifejtette: „Jézus így szól a szamariai asszonyhoz: »De elérkezik az óra, – s már itt is van – amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.« (Jn 4,23–24) Jézus itt a harmadik napon bekövetkező feltámadására, a halál feletti győzelmére utal. És Krisztusban ez az, ami egy székesegyház, és ami ez a székesegyház.

Ez az épület egy fából és kőből készült jele annak, hogy Krisztus feltámadt, hogy testének temploma folyamatosan növekszik, és hogy mi, emberek reménykedhetünk a mennyei Jeruzsálemben. Ez az Egyház ünnepe.

És mi az Egyház? Az a hely, ahol összegyűlünk; az az épület, az a menedék, az a védelem a hibáktól és a bűntől; az a test, az a menyasszony és az az anya, mely életet ad; az a kórház, amely meggyógyít minket; az a vállalat, amely munkát ad nekünk; az az élelmiszerbank, amely az élet kenyerét adja nekünk. Ma ezt ünnepeljük: »Őhozzá járultatok, az élő kőhöz, amelyet – bár az emberek elvetettek – Isten kiválasztott és megbecsült, és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által« (1Pt 2,4–5). Krisztus ezt az »élő követ« helyezte el utunkra. Hálát adunk neki ezért a szeretetért, és szeretnénk, ha az a miénk is lenne. Más szavakkal: »Emlékezz, te Krisztushoz tartozol!«” – idézte a zsinati mottót a nuncius.

Arra buzdított, ne hagyjuk, „hogy bárki, bármilyen negatív tapasztalat, az együttérzés hiánya vagy bármilyen működési zavar megfosszon minket az Egyház iránti szeretettől! Ez lelki öngyilkosság lenne. Nem azért szeretjük az Egyházat, és maradunk benne, mert a papság vagy keresztény testvéreink jók, kedvesek vagy hozzáértőek.

Szükségünk van az Egyházra. Szükségünk van rá, mert szegény bűnösök vagyunk. Szükségünk van rá, mert szükségünk van Isten irgalmára, Isten fényére, Isten segítségére, amely a jelekben válik kézzelfoghatóvá. Szükségünk van testvéreinkre. Ne engedjük megfosztani magunkat ezektől, és akkor a csoda – és a küldetés – elkezdődhet.”

Az egyházmegyei zsinatról szólva Michael W. Banach érsek megállapította: „kegyelmi pillanat volt, a remény ünnepe és az elkötelezettség elmélyítése. Mint a tanítványok Máriával a Coenaculumban, ti is az egy közös hitben, az egy keresztségben és az egyetlen Úrban egyesültetek. Különbségeitek ellenére, amelyek olykor akár jelentősek voltak, együtt jártatok, tekinteteteket az Úrra, utatok vezetőjére szegezve.

»Emlékezz, te Krisztushoz tartozol!« Ez a meggyőződés vezessen titeket, és adjon erőt, hogy félelmeiteken túllépve hitben, reményben, szeretetben és a szolgálatban éljetek. Jézusban Isten hív és formál titeket, hogy Isten »élő köveivé« váljatok, hiszen ő gondoskodik népéről.”

A nuncius a továbbiakban Ferenc pápa Egyházzal kapcsolatos álmáról szóló szavait idézte: „a szinódus arra buzdít, hogy olyan Egyház legyünk, mint Bartimeus: tanítványok közössége, mely, amikor meghallja az elhaladó Urat, fellelkesül a szabadulás lehetőségétől, hagyja, hogy az evangélium ereje felébressze, és elkezd kiáltani hozzá. És úgy teszi ezt, hogy felvállalja a földön élő összes nő és férfi kiáltását: azoknak a kiáltását, akik szeretnék felfedezni az evangélium örömét; és azoknak a kiáltását, akik eltávolodtak; azoknak a néma kiáltását, akik jelentéktelenek; azoknak a kiáltását, akik szenvednek; a szegényekét, a kirekesztettekét, a munka rabszolgájává tett gyermekekét, akik a világ oly sok táján a munka rabszolgái;

az elakadt hangot, meghallva azoknak elakadt hangját, akiknek már erejük sincs Istenhez kiáltani, mert nincs hangjuk, vagy mert feladták.

Nem olyan Egyházra van szükségünk, amely lemondóan a babérjain ül, hanem olyan Egyházra, amely felvállalja a világ kiáltását, és – hadd mondjam ki, talán néhányan megbotránkoznak – olyan Egyházra, amely bepiszkolja a kezét, hogy az Urat szolgálja.” (Ferenc pápa, Homília a püspöki szinódus 16. rendes közgyűlése második ülésszakának lezárása alkalmából; Szent Péter-bazilika, Évközi 30. vasárnap, 2024. október 27.)

Michael W. Banach hozzátette: „Bizonyos értelemben a feladatotok még nem ért véget. Csak most kezdődött, hiszen a egyházmegyei zsinat nem csupán egy esemény, hanem egy újfajta közösség, részvétel és küldetés, amelyek tanítványi létetekben vernek gyökeret. Ahogy beléptek egy új korszakba, növekedhettek, hogy ezeknek a céloknak jobban megfelelő Egyházzá váljatok, és így az örömhír terjesztésének hatékonyabb eszközei lehessetek. Megújulást élhettek meg a helyi egyházatokban ma és a jövő generációi számára. És ezt meg is fogjátok tenni, mert »Krisztushoz tartozunk!«”

Beszéde végén az apostoli nuncius emlékeztette a jelenlévőket, hogy 1996. szeptember 7-én II. János Pál pápa szentmisét mutatott be Győrben. A szent pápa szavai „még mindig nagyon aktuálisnak tűnnek, különösen egyházmegyei zsinatotok útján” – mondta Michael W. Banach, majd a következőket idézte a győri ipari parkban elmondott pápai szentbeszédből: „Kedves Testvérek! Tekintsetek bizalommal a jövőbe. Egyesek pesszimista jóslatai miatt ne csüggedjetek el, és a mások által emelt akadályok ne állítsanak meg benneteket.

Isten segítségével és azzal, hogy elkötelezitek magatokat, felülkerekedtek a nehézségeken és eljuttok a kitűzött célokhoz. Az a feladat vár rátok, hogy »korábbi életmódotokkal ellentétben levessétek a régi embert« és »öltsétek magatokra az új embert, aki az Istenhez hasonlóvá alkotott, megigazult és valóban szent teremtmény« (vö. Ef 4, 22–24).

A kereszténység állandó programja ez: megújulni lélekben és érzületben, és felölteni az új embert, aki Krisztusban, a feltámadott Úrban él.

A mai szentmisén való részvétel erősítse meg Krisztusban és az ő tanításában való hűségeteket.”

A szentmise végén teljes búcsút lehetett nyerni, ehhez kapcsolódva elhangzottak a pápa szándékára való imádságok.

A szertartás után a székesegyház előtt személyes beszélgetések révén találkozhattak a hívek az apostoli nunciussal és egyházmegyéjük főpásztorával.

A jelenlévőknek kiosztott imafüzetben leírtak szerint a zsinati munkacsoportok javaslatai alapján zsinati elnökségi döntések születnek, amelyekről külön kiadványban adnak tájékoztatást.

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír